Éld túl a holnapot/ Befejezett/

20.fejezet

                                                                                   ~Hannah~

Hirtelen visszarántotta Conort, mielőtt bármi baja esett volna, bár nem örült neki.
- Ne már, engedj el, utána kell mennem Kimberlynek szúrós szemmel nézett rá.
- És ha mondjuk ez az egész csapda? És beleesel egy gödörbe? Gondolkodj már egy kicsit.
- Nem fogok, tudok vigyázni magamra.

Úgy gondolta ad neki egy esélyt így tovább engedte. Hannah meg majd csak később követte, addigra Conor már messze járt. Mint ne mondjak, különleges fényforrás borította be az egész helyiséget. Sőt mintha egy vízesés is lenne a távolba, mivel vízcsobogást hallott valahonnan.
- Conor, merre vagy? - ám csak a saját visszhangja szólt vissza.
- Ne már ez nem vicces, merre vagy? - és most már komolyan aggódott, hogy valami baja esett.

10 perc kérlelés után feladta. Hiszen folytatnia kellett az útját. Ahogy ment bentebb úgy, egyre hűvösebb lett.
Bárcsak melegebb lenne ez a vacak pulcsi.
Vagy lenne nála még egy, csak ez ne ázón át. Bár miket beszélek magammal, mihelyst kiérek innen, úgy is megszáradnék. Végre elérte a vízesést és hirtelen meglátta Conort is. Éppen Anitával harcolt, valamit elakart venni tőle. Várjunk csak. Az nem az egyik elem? Túl jó szeme volt. Ekkor vettek észre Hannát.
- Ne néz már minket olyan boci szemekkel, hanem segíts - kérlelte Conor.

- El a kezekkel róla fiatal ember, egyébként is nem a tiétek. Hamarább megtalálom a másikat is és akkor eltűnők innen. Ám nélkületek.
- Az már nem. - és addig marakodtak rajta, míg ki nem esett a kezükből, egyenesen rá egy sziklára, közel a vízhez.
- Ha beleesik akkor annak gatya, Hannah szerezd meg! - adta ki a parancsot Conor.
- Megyek már- és gyorsan lerohant a fa lépcsőn és beleugrott a vízben. Közbe az elem, ide-oda libegett, sőt, ha nem iparkodik előbb utóbb tönkre fog menni. És természetesen a másik 2 csirkefogó is megakarta kaparintani, főleg Kimberly nyomult érte igazán, mivel állandóan kiszorította az útjából Conort. Gyors karcsapásokkal úszott, és még időben érte oda, és pont megtudta még menteni. Utána túlsó partra ment és a másik kijárat felé kezdet rohanni.
- Ad vissza, azaz enyém- kiáltott Kimberly és üldözőbe vett.

- Nekünk sokkal fontosabb, szóval még rá se néz. - piszkálta továbbra is Kimberleyt. - Fogd meg egy pillanatra Conor- majd a kezébe nyomta Hannah
-Olyan kedvesnek tűntél, ám ezek szerint egy seprű jobb feleségnek bizonyul- váltott témát Conor.
- Ez most, hogy jön ide? És egyébként is neked még azt sem adnák. - virította ki macska körmeit a nőszemély.
- Hogy te milyen kedves vagy4 Na de hogyan tovább? - tette föl a költő kérdést Conor.
- Meg kell keresnünk a másikat is. Hiszen kettővel működik a szerkezet.
- Én tudom hol van. - és továbbra se tágítót el a helyéről Kimberly.
- Ajánlom, hogy nem szamárságot fogsz mondani, mert akkor megjárod. - fenyegette meg Hannah.
- Tudjátok, eleve benne volt a pakliba, hogy követni fogtok, ám arra nem számítottam, hogy ennyire képesek vagytok küzdeni is. Le a kalappal. Viszont itt elválnak útjaink, sőt viszlát. - És ezzel kicserélte a kettő elemet és ránk zárta a barlang ajtaját.
- Csodálatos, itt ragadtunk. - búslakodott Hannah - Ámbár legalább az elem megvan.

Rá nézte Conorra ám abban a pillanatban valami nagyon furcsa dolog kerített a hatalmába.
- Ez Hamisítvány! Hol az eredeti?
- Oda adtam neki. - mondta csak úgy higgadtan Conor.
- Álljunk meg egy pillanatra. Hogy mit csináltál? Ezt nem hiszem el, te képes voltál szövetkezni vele, és tőrbe csalni engem. Miattad csurom vizes lettem, sőt még megszáradni se tudok, mivel hűvös van itt. Ha beteg leszek az a te hibád.
- Ne haragudj, olyan belevaló csajnak tűnt, sőt elkalandozott a fantáziám.
- Nem ér semmit a bocsánatkérésed. Attól még nem fogunk kiszabadulni, sőt előrébb sem fogunk járni. Ő már messze jár, és mire kikerülünk innen, meg is találja a másodikat és ezzel örökre itt maradunk a sivatagba-kelt ki magából.
Majd meglátott valami hosszúkás dolgot Conor a falon.
- Ez a kar vajon mire való? - és ezzel rántott rajta egyet.
Először nem történt semmi, utána hirtelen kődarabok kezdtek el hullani a mennyezetből.
- Nem volt elég a bajkeverésből mára, még ez is? Gyerünk a másik kijárathoz, mielőtt teljesen beomlana az egész kóceráj.
Úgy futott, mint egy őrült, ma már sokadjára. Bár Conor se sokkal volt lemaradva tőle, csak ugyebár ő még megállt letörni egy cseppkövet. Hogy neki mennyi ideje? Mintha nem is érdekelné, hogy mi fog vele történni nemsokára!
Ekkor érte el a folyót, majd egyenesen átszelte és ment tovább. Szerencsére a végén fényt látott, bár nemsokára nem fogját azt sem, ha nem sietnek.
- Conor gyere már gyorsabban- bíztatta, még ha haragudott is rá. Nem szeretné Hannah, ha meghalna.
Egy kis idő elteltével kint is voltak a szabad levegőn, éppen csak nem lett belőlük lapos palacsinta, hiszen a barlang teljesen összeomlott.
- Megcsináltuk- ujjongott örömébe Conor.
- Sokkal könnyedén is mehetett volna, ám neked muszáj piszkálnod mindent.
- Ilyen a hajlam, na gyerünk üljünk fel a tevékre és menjünk Kimberly után.
És ezzel a mai beszélgetés elhalt, csendbe tették meg az elkövetkezendő kilométereket.