Itachi (20) és Sasuke (16) az Uchiha klán tagjai.
Sasuke tudatában van annak, hogy amit érez a bátyja iránt az helytelen, de mint mondani is szokás, a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
Itachi Anbu kapitány, és ennek a munkájának hála tudhat a magáéna...
Már három nap telt el azóta, hogy Pain elhurcolt minket. Három napja vagyunk légvonalban és csak párszor szálltunk le. Legfőképp éjszaka voltunk úton, úgy, ahogyan jelenleg is.
- Már csak két óra és ott vagyunk. - mondta Pain a szenvedő Narutonak.
- Ezt mondtad 2 órával ezelőtt is. - válaszolt Naruto, aki sokadjára hajol az agyagmadár szélső részére, hogy lecsulázzon.
- Nehogy a gyönyörű galambomra hányj! - ordított hátra Deidara.
A jelenet láttán mosolyogtam is volna, ha nem ilyen helyzetben lennék. Úgy veszem észre, hogy engem csak az igazságtalanságok halmaza képes megtalálni.
Én hülye! Miért mentem be Narutohoz a kórházba? Ha nem teszem, akkor nem tudtam volna meg a nővértől az állapotom, és most nem ostorozna belülről az a gondolat, hogy Itachi mindent csak azért tett, mert lehet, hogy halálos beteg vagyok. Bár nem így ismerem őt, mégis mi más magyarázná azt amit tettünk egymással? Ellene volt az egész érzelmemnek amikor bevallottam neki. Utána hirtelen más véleménye lett, és ráadásul le is feküdtünk. Mi változtathatott a nézetén, ha nem ez?
- Idáig hallom, hogy járnak az agyad fogaskerekei. - jött hozzám Pain, és leült mellém.
- Az téged ne érdekeljen. - mondtam rá sem nézve.
- Tudod, hogy amit tettem az szükséges volt. Madara és Hasirama mondták, hogy eljött az idő.
- Mert ők mindent tudók, mi? - szenteltem neki egy pillantást.
- Nem mindent tudók, de sokkal többet tudnak, mint egy hozzánk hasonló "halandó" .
- Ők is halandók, csak mostmár hullaformában azok.
A kis monológomra Pain mosolygott. Egész helyes így.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Kár, hogy erőszakkal ragadott el úgy, hogy esélyt sem adott arra, hogy elbúcsúzzak attól a pár embertől, akik fontosak a számomra.
- Rám mindenben számíthatsz. - szólt újra, úgy, hogy durván belehajolt a személyes terembe.
Az arcunkat csak pár centiméter választotta el egymástól.
- Van valami az arcomon? - kérdeztem tőle.
- M-mi? Nem...
- Akkor ne gyere ennyire nyomulósan közel hozzám! Nem szeretem.
- A fogadó bárjában másképp álltál hozzám. - mondta, de közben eleget tett az utasításomnak, és újra elegendő távolságra van tőlem.
- Akkor más voltam. - muszáj témát váltanom. - Egyébként már elhoztatok minket. Nem akarnád kivenni ezt a hátamból? - gondoltam itt a chakra elszívó rúdra.
