ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Csápok és csábítások

Itachi

Amikor két nappal ezelőtt hazaértem a munkából, mindenféle finomsággal a kezemben robogtam be az öcsém szobájába. Amikor azonban benyitottam széles mosollyal a számon távoztam is miután tudomásul vettem, hogy bealudt. A lélegzetvétele furcsa volt, de nem találtam különösebb problémát. Így, hogy ne keltsem még véletlenül se fel, a saját szobámba mentem aludni pár órát.

Előbb keltem mint ő, így gondoltam meglepem őt a sok sós nasi mellett valami egészségesebb reggelivel, ezért neki is álltam volna, ha nem veszem észre, hogy a konyha asztalra tett könyvemet véletlenül ott is felejtettem, ezért felkapva vittem a helyére. A szobámból visszafelé tartva csapta meg a fülem egy kellemes és izgató hang.

És ahogy az elképzelésem nem csalt, pont azt csinálta amire számítottam. Miután "nem jössz reggelizni?" címkérdéssel, kopogás nélkül rontottam be a szobájába, akkor derült fény rá, hogy az én kis életem bizony mocskos dolgokat tesz magával.

Először húzni akartam az agyát, de ahogy láttam kipirultan, verítékezve egy szál pizsama ingben mely nem takart szinte semmit belőle, így tiszta rálátást engedve a formás és kívánatos testére, nem tudtam magam kellőképpen visszafogni. Az ösztön győzött.

Valami olyat akartam vele csinálni, amit addig csak könyvekben olvastam, ezért amikor alávetettként kipucsított nekem, készségesen ízleltem meg őt. Szegény, miután elérte az orgazmust meg lehetett állapítani, hogy teljesen kifulladt, azonban ha akartam sem tudtam volna megelégedni belőle ennyivel. Végül szerintem ő sem bánta, hogy a hosszamal is elélvezhetett, ugyanis teljes lényével remegett és sóhajtozott a jóleső érzéstől, csakúgy mint én.

Azóta eltelt két nap, és jelenleg Tsunade-sama előtt állunk hárman. Én, Shisui és Genma. Kisvártatva kopogás hangja hallattszódott a régi faajtón, melyen a belépési engedély után be is nyitottak.

Naruto és Sasuke léptek be rajta.
Miután a Hokage asztala előtt pár centire meg álltak, Tsunade szóra nyitotta a száját.

- Gondolom megértitek, miért szükséges az, hogy ne csak ketten menjetek. Nyilván eléggé...khm...furcsa lenne, ha két Genin jelenne meg.

- Megértem, de - kezdte az öcsém - miért pont ők? - kérdezte totál normálisan, de mégis kimérten.

Valami azt súgja nekem, nem lesz jó vége ennek a kalandnak.

- Ők a legtapasztaltabb Anbusok. Egyébként, Sasuke - ment közelebb a Hokage az öcsémhez, és úgy suttogott a fülébe, hogy rajta kívül senki ne hallja.

A Hokage, miután az öcsém egyet bólintott, újra helyet foglalt a széken.

Úgyis rá fogok jönni mindenre...

- Itachi, Genma, Shisui, ti fogjátok kísérni Naruto és Sasuke útját Sunagakure-ba. A küldetés részletei előttetek rejtettek maradnak amennyire csak lehet! A feladatotok arra terjed ki, hogy maradjatok mellettük! Csak abban az esetben hagyhatjátok őket egyedül, ha ők maguk kérik azt! Ha valamit kérdeztek és nem kaptok választ, hagyjátok annyiban! Végül pedig azt teszitek amit Naruto mond!

- Csak Naruto? - kérdezte a kicsi csíramagom.

- Igen. Sajnos tudom, milyen kapcsolat feketíti be az életedet az itt jelenlevővel kapcsolatban, ezért nem bízhatom a véletlenre, hogy esetleg életét veszítse.

Gondolom itt a néhai barátomról van szó.

- Ezt te...maga sem gondolhatja komolyan - morogta, és nem hagyta figyelmen kívül a fülemet, hogy majdnem tegezte. Azonban mivel Tsunade még pár órával ezelőtt parancsot adott, hogy én és Shisui ne szóljunk bele az itt elhangzottakba, nem lehetett egy szavam sem, de nyilvánvalóan nem is zavarta a felsőbbrangút. - Értem. - nyugtázta le az öcsém amikor a Hokage szikrázó szemeibe nézett, és el fordította a fejét.