ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Vágyba fulladva

A fejezetben felnőtt tartalom található! Ha nem múltál el 18 éves, csak saját felelősségre olvasd el!

Sasuke

Itachi elment munkába. Anyáék, miután eltakarították a grillezés után hátramaradt szemetet, elvonultak a szobájukba.

Tudtam, hogy álom nem jönne a szememre, ezért csak az ablakban ülök és lesek ki a fejemből. Persze mint mindig, a fogaskerekek most is megállíthatatlanul kattognak az agyamban.

Három nap múlva el kell indulnom Homokrejtekbe. Eljött volna az idő? Nem. Amíg távol voltam Pain-nel, nem történt semmi különös, és mivel vissza forgattuk az időt, nyilván még pár hétig nem is fog. Legalábbis merem ezt remélni.

Narutonak szólnom kellene?

A legutóbbi hibám miatt arra a következtetésre jutottam, hogy igen. Szólnom kell neki. És mivel nincs jobb dolgom, úgy döntöttem azonnal tudósítom a hírt.

Az ablakomon át távozva hagytam el a szobámat. Kabátot nem vettem fel, de az éjszakai, őszi hűvösséget egy kicsit sem érzem. Szeretném tudni, hogy ez vajon azért-e van, mert jártam egy másik síkdimenzióban.

Talán lesz alkalmam megkérdezni Madara apát erről.

A szőke háza nincs túl messze, meg igazából nincs miért sietni, ezért lassan terveztem megtenni a távot, mígnem egy mély hang meg nem szólított.

- Uchiha Sasuke! - jött az érces hang, melyen próbáltam nem elmosolyodni, és úgy válaszolni.

- Nem vétkeztem. - emeltem fel a kezeimet, és a tőlem egy házzal odébb lévő tetőre szegeztem a tekintetem.

Meg kell hagyni, az Anbu ruha rohadt jól áll Itachin.

Az előbb említett egy pillanat alatt termett a hátam mögött, és egy kézzel magához szorított.

- Elhiszem, hogy nem vétkeztél. Azonban, mit keresel éjnek évadján idekint? - vette le a maszkját, amit bár nem láttam, de hallottam.

Az igazat mondjam, vagy ne? Nem. Még a végén megtorolja, és újra Shisuit hozza fel...

- Gondoltam elmegyek az éjjel-nappaliba egy kis nasiért. - mondtam ártatlanul.

- Otthon is van nasi. Na meg kabát nélkül?!

- Igen, de levegőt is akartam szívni. - folytattam a füllentést. - És hideg sincs.

- Áá, egy kicsit sincs hideg. Na azonnal nyomás haza! Négy óra múlva lejár a műszakom. Mit vigyek?

- Itachi, nem kell. - fordultam felé, mire hirtelen meg is szédültem.

- Sasuke! - kapott meg a karomnál fogva.

- Jól vagyok.

- Dehogy vagy! Az emberek nem szoktak csak úgy dőlöngélni!

- Parancsnok, valami baj van? - kérdezte egy számomra ismeretlen Anbus.

- Nem, semmi gond Aoba. Nyugodtan vissza mehetsz a helyedre. 1 perc és megyek.

A férfi erre a kijelentésre köd formájában tűnt el. Itachi a tekintetét újra rajtam legeltette.

- Menj haza! Oké? - a felszólítására csak bólintottam.

A nagy frászkarikát fogok haza menni!!
Narutot akarom!! Vele legalább tudok beszélgetni.

Igen ám, de a drága bátyám keresztül húzta a számításaimat, ugyanis megidézte Kyo-t.

- Kyo, kísérd haza a kis szerelmemet. - az utolsó szót suttogta.