ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Összekötve

A fejezetben erős szexuális szavak/kifejezések találhatók! Ha nem múltál el 18 éves, csak saját felelősségre olvasd el!

Itachi

Végül az a bizonyos randiajánlat elmaradt. Másnap indultunk is haza Konohába.

Az út mindeddig zavartalanul telik. Bár Sasuke mellettem sétál, látom rajta, hogy fejben teljesen máshol van. Ezt az is alátámasztja, hogy a kezében lévő kezemet görcsösen szorongatja, nem figyelve a külvilágra.

Amint hazaérünk, beszélek apával. Ez már nagyon rég nem állapot. És jogomban áll tudni, hogy a leendő feleségem körül mi folyik pontosan.

- Nincs kedvetek egy kis kitérőt tenni? Van amarra egy mellék falu, melynek nagyon jó a gőzfürdő ellátása. Egy számomra nagyon kedves emberrel töltöttem el ott régebben szép órákat. Ugye, Itachi?

- Mi? - néztem rá értetlenül, de utána rögtön leesett mire is gondol. - Nem emlékszem. - néztem rá mindent is kifejező tekintettel.

Amikor Sasukéra emeltem a tekintetemet, nem változott rajta semmi. Ugyanolyan magábafordultan és nyugodtan sétál előre.

- Én kíváncsi vagyok arra a falura. - szólal meg Genma. - Szerintem nem jelent gondot, ha ott töltjük az éjszakát. Hamarosan úgyis délután lesz már. Úgysem érnénk haza sötétedés előtt. Naruto, te hogy látod?

A kérdés feltétele után a szőkére vezettem a tekintetem, aki már-már betegesnek mondható mosollyal tekint maga elé.

Ezzel meg mi van?

- Naruto! - szólította hangosabban Genma, de semmi.

- Menjünk. - szólalt meg a kis drágám. - Szeretnék menni - nézett rám mosolyogva, nekem pedig elolvadt a szívem.

- Akkor megyünk is. - simítottam az arcára.

Az irányunkat kissé megváltoztatva haladtunk tovább.

- Minden rendben? Vettem hot-dogot mielőtt elindultunk volna. Nem vagy éhes? - kérdeztem, bízván abban, hogy mostmár nem csak csöndben fogunk menetelni.

- Az túlzás, hogy minden rendben lenne. - szorított rá a kezemre, közelebb húzva magához. - Éhes sem vagyok. Azonban, lenne egy kérdésem.

- Hm?

- Mit csináltatok Shisuival ott?

A kérdésére megállt bennem az ütő.

Akkoriban nem volt közöttünk semmi, szóval azzal nagyobb hibát követek el, ha hazudok, nem? De nyíltan kimondani ezt úgy, hogy amúgy sincs jól...

Vettem egy nagy levegőt, és közelebb hajoltam a füléhez, mielőtt szóra emeltem volna a szám.

- Küldetés után ott szálltunk meg. Nyilván mint minden pár, nem sokat aludtunk...

- Értem. Köszönöm, hogy elmondtad. - ölelt meg oldalról.

- Nem is...bánt vagy valami? - viszonoztam az ölelést.

- Miért bántana? Akkor még nem tartoztál ÚGY hozzám. Egyébként is tudtam következtetni, hogy mit is csináltatok. - forgatta meg a szemeit. - Csak kíváncsi voltam, hogy igazat mondasz-e. Na meg, tisztában vagy vele, mennyire nagy hibát követnél el azzal, ha őt vagy mást választanál helyettem. - mondta vigyorogva. - Én egyedi, leutánozhatatlan és különleges vagyok. Megfogtad velem az Isten lábát, úgyhogy érezd magad kivételesnek. - nyomott "barátiasan" egy barackot a fejemre.

- Nagyon jó kedved lett hirtelen, hé! - borzoltam össze a haját kacagva.

- Amíg mellettem vagy, nincs okom szomorkodni. - puszilta meg az arcom.