ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Ismeretlen

Itachi

Miután Sasukéval együtt aludtam el, másnap úgy keltem fel, hogy nincs mellettem, így hát egyből átmentem a saját szobámba, és elintéztem a reggeli rutinom. Mihelyst kinyitottam az ajtóm, égett szag fogadott. Azonnal a konyhába siettem.

Sasuke halkan, de annál cifrábban káromkodott. A helyzet megmosolyogtatott. Odamentem mögé, átkaroltam, és a válla fölött megnéztem mit alkot. Az-az, csak mit akart alkotni.

- Hát te meg? - kérdeztem tőle, és belecsókoltam a nyakhajlatába.

- Reggelit akartam neked csinálni, de ez sem sikerül. - mondta csüggedten.

- Ülj le az asztalhoz, majd én folytatom.

Miután Sasuke köszönetképpen megpuszilta az arcom, leült az étkezőasztalhoz. Amikor fordítottam át az utolsó, még csak félig kész tojást, hátra lestem. Csillogó szemekkel nézett, de amikor észrevette, hogy nézem, elfordult.

Ez most mi volt?

- Készen is van! - raktam elé a baconnel, és tükörtojással megrakott tányért.

- Ennyi egy lónak is elég. - mondta unottan.

Amint végeztünk megmosolyogtam őt, és tudta, hogy mire gondolok.

- Jól esett, csak ezért tudtam mindet megenni. - nézett félre.

- Hát persze, kis lovacskám. - álltam fel, és össze borzoltam a haját.

Erre ő is felállt, majd kibontotta a váll alattig érő, fekete hajam, és ugyanazzal a mozdulattal összekócolta a hajam.

- Hm, jól nézel ki. - nevetett csilingelő hangján, amit úgy szeretek hallani. - Uszkár bratyó. - hahotázott tovább.

- Igeeen?! Szóval uszkár... - néztem rá komótosan, mire futni kezdett.

Végig kergettük egymást az udvaron, közben mindenféle hülyeséget egymáshoz vágtunk. Sasuke épp a tornácnál akart felfutni, amikor hirtelen megállt, megtámaszkodott az egyik kezével a tartó gerendának, és összegörnyedt.

- Sasuke! - futottam oda hozzá. - Jól vagy?!

- Igen. - válaszolta szűkszavúan, de amikor felnézett rám elszörnyedtem. - Ugyan, ez csak egy kis vér. Biztosan felment a vérnyomásom vagy valami. - magyarázta, majd elővett egy zsepit, és megtörölte a vérző orrát.

Kelletlenül, de eszembe jutott a Homokrejteki beszélgetésem Sakurával.

Tényleg jó lenne elmenni egy alapos kivizsgálásra vinni, viszont ha most felhozom, akkor biztosan nem megy bele. Várok pár napot.

Délután volt már, és mennem kellett volna dolgozni, ha a Hokage nem mondta volna, hogy műszak váltás volt, így csak reggelre kell mennem. Néha meglepődök azon, hogy Sasuke is nyilván tartja, hogy mikorra vagyok beosztva, ugyanis a kis durci öcsém bejött nekem szólni, hogy ideje mennem.

- Kedves tőled, hogy figyelmeztetsz, de nagy sajnálatodra ma itthon maradok. - mondtam vigyorogva, és láttam hogy Sasuke szemei felcsillannak.

Bólintott, és indult volna ki a szobámból, de a küszöbön megtorpant. Megfordult, mire kérdőn néztem rá. Lassan közelítette meg az ágyam szélét, miközben nekem az agyam teljesen kikapcsolt.

Most...meg akar csókolni?

- Befonhatom a hajad?

- I-igen, persze. - mosolyodtam el, és úgy helyezkedtem, hogy kényelmesen hozzá tudjon férni a hajkoronámhoz.