ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Az első...

Itachi

Egy meteorit nagyságú kő esett le a lelkemről amikor az öcsém beleegyezett, hogy legyen olyan jó a kapcsolatunk, mint régen.
Amikor az ölembe ült és megölelt, újra érezhettem a kellkasomban azt a melegséget, ami akkor fog el amikor a közelemben van. Ezenkívül furcsán jó érzés haladt át a testemen, amit annak tudtam be, hogy már rég tarthattam a karjaim között.

Egy kopogás zavarta meg az idilli pillanatot. Anya jött szólni, hogy Tsunade azt üzente az egyik ninjával, Genmával, hogy én, Shisui, és maga Genma is az öcsémékkel tartunk a küldetésen. Egyszerre voltam boldog, mivel így vigyázhatok rá, másrészről pedig kellemetlen érzésem volt, hiszen realizálódott a fejemben, hogy most először leszünk úgy együtt, hogy Shisuival egy párt alkotunk.

Félek, hogy megint konfliktusuk lesz, és megint én fogom húzni a rövidebbet.

Ám, nincs mit tenni. Ha ez a Hokage parancsa, nekünk-e szerint kell eljárnunk.

Már a falut is elhagytuk. Hárman, mint Anbuk, hátul baktattunk, Kakashi, és a tanoncok mögött.

- Sikerült beszélnetek? - kérdezte Shisui, diszkrét halksággal.

- Igen. - mondtam, és kicsit elmosolyodtam.

- Örülök neki. Jó lenne, ha én is tudnék vele beszélni. - erre rá emeltem a tekintetem. - Akár most.

- Szerintem is jó lenne túlesni rajta. Most úgyis még a saját területünkön vagyunk, így támadásra sem kell számítanunk. - mondtam, majd előreszóltam az öcsémnek.

- Sasuke! - nem fordult meg és nem nézett rám, de a fejét oldalra billentette, jelezvén, hogy hallja. - Gyere ide egy kicsit!

Sasuke előre haladt tovább,úgy, mintha nem is szóltam volna, rajtam pedig azonnal úrrá lett a félelem.

Eddig tartott volna a kibékülésünk?

Ám egy pillanattal később valamit elkezdett beszélgetni Kakashival, aki úgy válaszolt, hogy közelebb hajolt hozzá. Végül Sasuke megállt, míg be nem értük. Mivel Genma vette, hogy ez csak ránk tartozik, ő is inkább előre ment a csapat többi tagjához.

- Mi az? - kérdezte, miután teljesen utolértük.

Én Shisuira néztem, hogy kezdheti amit mondani akar.

- Figyelj Sasuke, lassan te is felnőtt vagy. - Sasuke nem reagált csak haladt tovább mellettünk. - Nekem nincsen semmi rossz szándékom sem feléd sem pedig Itachi felé, így meg kellene barátkoznunk egymás társaságával. Nem gondolod?

- Tényleg? Mindig is ellenséges voltál velem, Shisui. Én csak nem hagytam magam. - válaszolt enyhe éllel az öcsém.

- Ez nem teljesen van így, de belátom van benne valami. Azért voltam olyan mert mindig azon voltál, hogy ne tudjak közelebb kerülni a testvéredhez. Én pedig ezért ellenszenvet éreztem irántad, bevallom. De figyelj! - állította meg egyik kezével Shisui az öcsémet a vállánál, majd elé állt.

- Hé! Minden rendben? - jelent meg egyből Shisui mögött Kakashi, aki a szeméről is felhúzta a fejpántot, hogy kivillantsa a fél pár sharinganját.

- Ez a mi dolgunk, Kakashi parancsnok. - mondta Shisui, de Kakashi nem mozdult, csak az öcsémet bámulta.

- Igen. Minden rendben csak beszélgetünk kicsit, és mindjárt megyünk. - válaszolt az öcsém, mire Kakashi csak bólintott, és újra csatlakozott a többiekhez.

Mégis mi a fene ütött ebbe az emberbe?!

- Na, szóval ott tartottam, hogy ha képes vagy elfogadni, hogy mi együtt vagyunk, és nem leszel azon hogy szét válassz minket, akkor felőlem semmi akadálya, hogy jó barátok legyünk. Mit szólsz hozzá?