ItaSasu - Bűnös szerelem (Befejezett)

Átadva mindenem

Itachi

Életem legrosszabb 3 hónapján vagyok túl. Hazudnék ha azt mondanám az eddigi életem olyan könnyű lett volna, de mióta Sasukéval összevesztem, olyan mintha kitéptek volna belőlem egy darabot. Ő volt a napsugár az életemben. Most ráadásul  pedig még  csúnya játékot is űzök a legjobb barátommal.

Igen, Shisuival egy párt alkotok. Mindenképp adni akartam neki egy esélyt. Egy esélyt neki és magamnak is.

Amikor a mólónál hagyott úgy ment el, hogy gondolkozzak az ajánlatán. Akkor még úgy gondoltam lehetetlen az, hogy összejöjjek vele, de Sasuke azzal hogy még csak hozzám sem szólt, azt mondtam magamban, hogy; elég!

Semmit nem tettem ami miatt úgy kellett volna bánnia velem ahogy tette. Mostanra viszont van, és ez még jobban aggaszt.

Próbálok a munkám végén nem egyből hazamenni. Inkább elmegyek a közös helyeinkre ahol anno megannyit voltunk együtt, és az emlékeimbe merülve próbálok menedéket keresni.

Épp ugyanezt tettem azon az éjszakán, amikor az egyik legjobban szeretett elhagyatott közös helyünkre mentem, amikor is Shisui is követett.

Én mit sem sejtve csak bámultam a csillagos eget és elképzeltem, hogy Sasuke is itt van mellettem mint régen.

- Olyan rossz téged így látnom összetörve. - szólalt meg Shisui a semmiből hirtelen, akivel már lassan egy hónapja, egy párt alkotunk. - Engedd, hogy segítsek.

- Van valamid amivel vissza tudod forgatni az időt? - kérdeztem cinikusan.

Mégis hogyan tudnál segíteni nekem?

Tudom, hogy nem az ő hibája mindez, de sokszor lyukadok ki arra a megállapításra, hogy ha ő nem lenne akkor talán nem történt volna soha meg az, amitől a legjobban féltem. A testvérem elhidegült tőlem és minden oka megvan rá.

- Azt nem, viszont... - mondta, és hirtelen megfogta a tarkóm.

Szenvedélyesen megcsókolt, majd fölém mászott és elkezdett tapogatni.

- Mit csinálsz? Hagyd abba! - le akartam taszítani, mert ezt túl soknak éreztem, de ekkor olyan helyen fogott meg ahol a legérzékenyebb pontom volt, mire felnyögtem.

- Ugye milyen jó? Engedd, és sokkal jobban fogod érezni marad, ígérem.

Ezen az éjszakán lettem teljesen Shisui-é. Miután a nadrágját és a sajátomat is kellőképpen lehúzta, magába fogadott engem. Az eset után egy darabig kerültem a tükröt is. Soha nem akartam, hogy idáig fajuljon a dolog, de már nem tehetek semmit. A testem elárult engem. Vágytam az érintésére akkor és ott, mégsem éreztem magam úgy, ahogyan a könyvekben volt leírva.

Persze tudom, hogy egy könyv nem függ össze a valósággal, de az együttlétekről sokszor beszélt pár barátom, ha akartam hallani, ha nem, és ők elsöprő vágyról, mindenekfeletti érzésről beszéltek, viszont én semmi ilyesmit nem tapasztaltam csak a végén. Persze élveztem, de közben valahogy nem volt meg az a nagy "bumm" amit gondoltam a közösülésnek az érzéséről.

Ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy a legjobb barátommal fogok szexelni egy erdő közepén, kinevettem volna és kapott volna egy akkora sallert, hogy napokig, de talán hetekig is rehabra kellett volna járnia.

Akkor pedig tényleg ott feküdtem, nyöszörögve a különös és jó érzéstől.

Sasukénak végül igaza lett amikor azt mondta; tudja, hogy meg fog történni.

Ez visszhangzott a fejemben.

Egy dologért nem bántam talán, hogy akkor az megtörtént. Mégpedig azért, mert egészen addig amíg a csúcsra nem értem, pár percre tényleg elfelejtettem minden gondomat.