A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

8.fejezet: Az első gyakorlati óra

Rose szemszöge:

Sietve elrohantam Leila elől, majd pár perccel később az udvaron voltam és vártam hogy elkezdődjön az órám. Hirtelen valami rossz érzésem támadt vagyis nem nekem... hanem Leilának. Most nem láttam a szemén keresztül vagyis annyira rossz nem lehetett a helyzet. Ettől függetlenül mivel még nem volt itt a tanár, úgy döntöttem megyek és megnézem mi van vele. Mielőtt elindulhattam volna valaki a tömegből azt kiabálta:

-Hé, ezt hallgassátok! Leila hercegnő szakított Jacobbal aki erőszakoskodott vele..- ennél a pontnál ökölbe szorult a kezem.

-..de egy ember úgy állon vágta Jacobot hogy még most is a földön hempereg. Milyen gyenge alak. - erre mindenki nevetett.

Csak én nem, mert két dologban biztos voltam. Leilának Dain embere segített és hogy nem Jacob volt gyenge hanem az ember volt erős. Most mindennél jobban el akartam menni megkeresni Leilát, de ebben a pillanatban érkezett meg a tanár.

-Elég legyen, mindenki sorakozó! - kiáltotta én pedig nagy nehezen rávettem magam hogy ne menjek Leila után.

-A nevem Eric Evans és mostantól én tanítalak titeket a gyakorlati órákon. Én vagyok a felelős értetek és én mondom meg ki mikor mit gyakorol. Fontos tudnotok hogy nem tűröm az engedetlenséget, úgyhogy a helyetekben viselkednék. - mondta.

Úgy nézett ki mintha egy életre kelt Dávid szobor lenne. Erre a gondolatra el kellett mosolyodnom, amit sajnos ki is szúrt.

-Talán viccesnek találja a jótanácsomat, Ms Hamstone? - kérdezte miközben elém lépett és a szemembe nézett.

Fekete szemei összeszűkültek, a szája feszes egyenes vonallá préselődött az állkapcsán pedig rángatózott egy izom.

-Nem, uram. - mondtam közben pedig próbáltam elfojtani azt a mosolyt.

-Értem, szemtelenkedünk Ms Hamstone? Álljon ki az udvar közepére. - mondta komor tekintettel.

-De..- próbáltam mentséget keresni.

-Nincs semmi de Hamstone! Az udvar közepére, most! - kiabálta nekem pedig feltűnt hogy most már csak Hamstonenak hívott.

Nagyszerű, ennyit a jó első benyomásról.

-És most ki legyen az ellenfeled..- gondolkozott hangosan.

Meghallottam a gyors lépteket ezért a hang irányába kaptam a fejem. Tippelj, na ki volt az? Hát persze hogy Dain embere aki elkésett és valószínűleg mindjárt jön az a rész hogy "Elnézést hogy megmentettem a hercegnőt és elkéstem, de azt mondta a hercegnő hogy nyugodtan hivatkozzak rá". Azért gondoltam ezt, mert tudom hogy Leila valószínűleg hasonlót mondott és nincs olyan férfi a világon aki nem élne vissza egy hercegnő szavával.

-Elnézést a késésért. - csak ennyit mondott amire rácsodálkoztam hiszen teljesen másra számítottam.

-Nos azt hiszem megvan az ellenfele, Ms Hamstone. - mondta a tanár mire kikerekedett a szemem a döbbenettől.

Ennyire szerencsém is csak nekem lehet hogy pont ellene kell küzdenem.

-Mr akárhogy is hívják, a késésért most meg fog küzdeni Ms Hamstone-nal, úgyhogy álljon az udvar közepére. - mondta ellenvetést nem tűrő hangon.

Mindenki arra számított köztük a tanár, a többi diák és én is hogy ellenkezni kezd, de további meglepetésemre csak bólintott és megállt velem szemben.

-Végre egy tökös diák, rendben, rajta! - kiáltotta Evans.

Én egyáltalán nem becsültem le hiszen egyből rátámadtam. Rohantam a bal oldala felé mintha el akartam volna kapni a bal kezét, de az utolsó pillanatban irányt változtattam és a jobb csuklójáért nyúltam. Valahogy észrevette hogy mire készülök, ezért gyorsan elrántotta a jobb kezét. Megpördült és a bal kezével elkapta az én vállamat, de én is megpördültem mire a földön kötöttünk ki. Én voltam felül és a kezeimmel lefogtam az ő kezeit, úgy mintha otthon a többi őrzővel gyakoroltam volna.

-Nem is volt rossz, bevallom megleptél. Mi a neved? - kérdeztem, miközben szorosan fogtam a csuklóit és a szemébe néztem.

-Mason Astor. - mondta reszelős hangon.

Csak arra lettem figyelmes hogy a következő pillanatban éreztem hogy a lábaival megfordítja az enyémeket. Most már ő volt felül, ő fogta le a csuklóimat és az én hibámból tanult, mert a lábaival lefogta az én lábaimat.

-És a tiéd? - kérdezte, mire nekem kikerekedett a szemem.

Ezek szerint Dain nem mondta meg neki hogy ki vagyok, pedig biztos hogy figyelmeztette rám csak akkor a nevemet nem tudja. Nem tudtam kiszabadulni, a pozíció miatt pedig lángoló arccal válaszoltam.

-Rose Hamstone, most pedig engedj el! - kiáltottam rá, ő pedig kérdő tekintettel nézett a tanárra akinek szintén kikerekedett a szeme és az álla a földön koppant.

-R-Rendben ennyi elég volt, most menjetek a szobáitokba és rendezkedjetek be, itt vannak a beosztásaitok. - mondta Evans akadozott hangon.

Amikor befejezte a mondatát fogvatartóm elengedett és a kezét nyújtotta hogy felsegítsen, de nem fogadtam el. Ez a megaláztatás jele és engem nem lehet megalázni. Így elütöttem a kezét hogy fel tudjak állni és eközben a csuklóimat dörzsölgetve azon gondolkoztam, hogy lehet egy ember ilyen erős.

-Bocsánat. - csak ennyit mondott de mire megfordultam hogy a fejéhez vágjam "Nincs szükségem a sajnálatodra!" már nem volt sehol.

Egy dolog biztos az elkövetkező három év alatt egyértelműen ő lesz a legnagyobb ellenfelem... Mason Astor.