A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

16.fejezet: A büntetés

Mason szemszöge:

Már véget ért a tanítás, de nekem nem lehetett szabad délutánom amiatt a kis incidens miatt. Jelenleg az udvaron vagyok egyedül. Kihoztam egy bábut amin gyakoroltam az ütéseket, közben pedig a Roseal való beszélgetésemen járt az eszem. Aztán néhány perc múlva meglepetésemre Rose csatlakozott hozzám. Gyakorló ruhában vagyis fekete sztreccs nadrágban és szürke trikóban volt, mint én csak rajta jobban állt.

-Szia, remélem nem zavarok. - mondta miközben ő is hozott egy bábut amin gyakorolhatott.

Meglepődtem hogy itt van ezért megálltam.

-Szia, már bocs de te miért vagy itt? Nem úgy értem hogy zavar csak biztos van más dolgod is. - mondtam szorongva a gondolattól hogy mellettem fog edzeni és eltereli a figyelmem.

Mintha a gondolataimban olvasott volna.

-Talán elterelném a figyelmed? Különben meg a szabadidőnkben szinte bármit csinálhatunk. - mondta mosolyogva és elkezdett ő is gyakorolni.

-Nem dehogy, csak nem akarom hogy bűntudatból legyél itt. - mondtam védekezően.

-Nincs bennem semmi bűntudat. Azt leszámítva amit veled csináltunk, még egyszer sajnálom. - mondta kicsit szomorúan, de nem hagyta abba a gyakorlást.

-Mondtam hogy már nem számít. Amióta elmondtad nekem a te oldaladat teljesen érthető. - mondtam magabiztos hangon nehogy bármi ellenvetése legyen.

-Akkor mit szólnál egy kis versenyhez? - kérdezte közben pedig egy kis mosoly bujkált a szája szélén.

-Mire gondolsz? - kérdeztem én is mosolyogva mert tudtam hogy valami jóra készül.

-Egy tíz percet még gyakorlunk aztán megküzdhetnénk egymás ellen. Hiszen annak ellenére hogy barátok lettünk még vetélytársak vagyunk. Szóval mit mondasz? - veszélyes fény csillant a szemében.

Eddig ezt még nem láttam, de éreztem hogy ez a fény, az ereje, a saját énjéhez tartozó vadságot jelképezi.

-Rendben, győzzön a jobbik. - mondtam, majd mosolyogva elkezdtük gyakorolni a saját technikáinkat.

-Szóval készen állsz veszteni? - kérdezte tőlem Rose amikor befejeztük a bábuk ütlegelését.

-És te készen állsz arra hogy egy ember megizzasszon? - kérdeztem kaján vigyorral az arcomon.

Persze, le sem tagadhatnám hogy mennyire tetszik nekem Rose. A személyisége, a határozottsága, hogy nem riadt vissza semmitől, ő teljes egészében, de nem akartam semmit erőltetni. Hiszen megosztott velem olyan dolgokat amikről nagyon kevesen tudnak. Ami pedig a legfontosabb hogy szerintem nem akar tőlem semmit. Főleg hogy állítólag olyan vagyok mint az a bizonyos férfi.

-Meglátjuk. - mondta és nekem támadt.

Olyan volt mint egy nőstény tigris gyors, erős és halálos. Sokáig verekedtünk, de a vége felé sikerült ledöntenem a földre. Ettől a jelenettől hirtelen eszembe jutott az emlék ahogy ugyanebben a helyzetben kérdeztük meg egymás nevét. Ahogy láttam Rose merengő arcát elmosolyodtam, mert tudtam hogy ő is arra az emlékre gondol.

-Nos, megegyezhetünk abban hogy nyertem? - kérdeztem talán kissé önelégülten.

-Nos, felajánlok egy döntetlent. - mondta, nekem meg a földön koppant az állam.

-Pff, még hogy a nagy Rose Hamstone döntetlent akar, na azt várhatod. - mondtam nevetve.

-Rendben, pedig én nagy vonalú voltam. - mondta.

Hirtelen éreztem ahogy körbe fordul velem a világ és egy szempillantás alatt Rose kerekedik fölém.

-Azt hiszem meg kellett volna elégedned a döntetlennel. - mondta komolyan aztán elnevette magát és leszállt rólam.

-Emelem a nem létező kalapom Ms Hamstone. Legyőzött, de legközelebb másképp lesz. - húzódott ravasz mosolyra a szám.

Erre mindketten elnevettük magunkat. Később letelt a büntetés, de Rose mellett nem éreztem büntetésnek. Azóta minden nap a "büntetésemet" együtt töltöttük és minden nap felváltva nyertünk, ami azt jelentette hogy ösztönöztük egymást a fejlődésre.