A vámpírok birodalma I. Vámpírok között

27.fejezet: A királynő

Rose szemszöge:

Miután Mason elengedett úgy döntöttünk inkább megyünk az órára, de amikor odaértünk a teremhez az zárva volt. Nem értettük hogy miért, de odajött hozzánk egy őrző aki azt mondta menjünk a nagyterembe. Masonnel összenéztünk és félve indultunk el a nagyterem felé. Hiszen mindketten tudtuk hogy ez csak egyet jelenthet. Miközben mentünk megfogtam Mason kezét és megszorítottam. Mire rám nézett láttam a félelmet a szemében, ugyanis köztudott hogy a királynő nem kedveli az embereket. Mikor beléptünk a terembe az összes diák ott volt, vagyis valami nagy bejelentés lesz. Megláttam Archert és Leilát mellette pedig Maxon Crosst. Rögtön odasiettem Masonnel a nyomomban, Leila felpattant és megölelt én meg viszonoztam az ölelését, de a szemem egy pillanatra sem vettem le Crossról.

-Jól vagy? Kérlek, mondd hogy nem vertetek senkit agyon. - kérdezte Leila aggódva.

Mondhattam volna azt hogy a feltételezés is sértő, de igazából furcsálltam hogy ez nekem nem jutott eszembe.

-Jól vagyok, és nem, nem vertünk meg senkit. Viszont most te válaszolj, ő mit keres itt? - kérdeztem felháborodva.

-Van neve is és a barátom. - mondta Leila határozottan.

Nekem tátva maradt a szám, Cross meg csodálattal nézett fel Leilára.

-Mégis mióta? - kérdeztem félve a választól.

-Amióta visszajöttünk. - mondta.

Mielőtt tovább kérdezhettem volna a teremben síri csend lett, mert megjelent a királynő. Jessica Chase a vámpírok királynője. Mindenki leült és vártuk hogy elkezdődjön a nagy bejelentés. Megint ösztönösen Mason keze után nyúltam hogy bíztassam nem lesz semmi baj.

-Drága diákok, jövendőbeli hercegnők, hercegek és őrzők. Nagyon örülök hogy ilyen szépen haladtok a tanulmányaitokkal. - mondta mézes mázas hangján amitől a falra másztam.

-Ám ma sajnos azért jöttem hogy a csalódottságomat fejezzem ki. Hol van Leila White hercegnő? - kérdezte.

Amint kimondta olyan erővel szorítottam meg Mason kezét hogy attól felszisszent, de nem engedett el.

-Kérlek kedvesem, gyere ki. - Leila így is tett és szembefordult a diákokkal.

-Nos mint azt mind tudjátok egy évvel ezelőtt a hercegnő megszökött az akadémiáról hogy normális életet élhessen. Én megértem hogy a teljes családja elvesztése után nem bízik meg mindenkiben, de az hogy egy őrző tanoncban bízik aki rávette a szökésre. Ennek következtében pedig hátra hagyta a tanulmányait, nem is beszélve arról hogy az életét veszélyeztette. Ez nem elfogadható viselkedés egy hercegnőtől, gondolom ezzel tisztában van Leila. Sajnálom drágáim hogy csak eddig maradhattam, de most mennem kell. Remélem sokatokban megmarad az amit mondtam. - mondta ezzel pedig távozott.

Leila elrohant, mi négyen pedig után rohantunk. A szobánkba ment, ahogy utolértük bementünk és próbáltuk megnyugtatni. Jó, még mindig nem örültem neki hogy Maxon Cross is itt van, de most nem tehettem vele semmit.

-Hé, nyugi csajszi nincs semmi baj. - próbáltam nyugtatni.

-Semmiség, csak egyedül szeretnék maradni. - mondta szipogva.

-Rendben, ahogy szeretnéd. Fiúk menjetek ki, én vele maradok. - mondtam kimérten.

-Miért te maradsz vele? Azt mondta egyedül akar maradni. - szólalt meg hosszú idő után Cross.

-Ide figyelj Cross, nem tudom hogy miért vagy itt de tűnj innen! - szóltam rá szigorúan.

-Ne, maradj. - mondta Leila amitől nekem kikerekedett a szemem.

-Ha te szeretnéd, el is mehetek. - ajánlotta fel Cross.

-Ne, kérlek maradj. - marasztalta Leila.

-Oké, mi megyünk a szobánkba. Rose gyere te is, van mit megbeszélnünk. - mondta Archer.

-Igen, ha Leila ezt akarja. - értett vele egyet Mason.

Úgyhogy egyedül maradtam a véleményemmel és elindultunk a fiúk szobájába, Leilát pedig hátra hagytuk Crossal.