~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Együtt vagy Charlottal?

A kocsiban Alanah kikérdezett mindent. Pontról pontra, hogy már untam magamat mesélés közben. Na jó, ez azért nem igaz...Végül hazaértünk, halkan beosontunk a házba, nehogy anya felébredjen. Charlotte a konyhában volt, így intettem barátnőmnek hogy menjen fel. Nekem beszélnem kell Charlottal.

-Szia.-köszönök normálisan.

-Helló.-dünnyög vissza valamit.

-Holnap beszélnünk kéne. Lehetőleg délelőtt.-kezdek bele.

-Bocs, de nincs hozzá kedvem. Főleg nem azok után amit ma a klubban csináltál velem. Hogy küldhetted el a srácot?-kezd hangoskodni.-És ha az orrom alá akarod dörgölni hogy Lukeal együtt vagy, akkor kösz de nem vagyok se rád, se rá kíváncsi.-köpi a szavakat.

-Egyáltalán nem erről arról akarok veled beszélni ami ma a klubban volt. Örülhetnél hogy nem szartam le mi van veled a korábbi dolgok ellenére, és segítettem. Ki tudja nem egy pszichopata-e az ember?! Mindegy. Meg kell beszélnünk ami volt, mert itt laksz. Velünk. És semmi kedvem rossz hangulatban itthon lenni.-válaszolok.

-Ch, felőlem beszélhetünk, de ezzel még nincs vége semminek.-lenéző pillantást vet rám. Hát kellett ez nekem?! Hagyhattam is volna a francba ezt az egészet.

-Na jó, én mentem aludni. Jó éjt.-mondtam, majd felmentem a szobába.

Ahogy benyitottam teljesen sötét volt. Ahogy ki tudtam venni Alanah ott feküdt az ágyamon, és valamit nagyon pötyögött a telefonjába. Oda osontam mellé és a fülébe suttogtam.

-Kivel beszélsz?-kérdezem. Akkorát ugrott, hogy majdnem leesett az ágyról. Nevetni kezdtem, mire szitkozódni kezdett.

-Audrey! Tiszta hülye vagy! Tudod hogy megijedtem?-szedi össze magát nevetve.

-Újat mondj, drága barátnőm-mosolygok, majd a szekrénybe mászok és keresek valamit pizsamának.

A fürdőbe mentem, ahol arcot mostam. Vagyis csak majdnem, mert a csuklóm úgy fájt, hogy alig bírtam mozgatni. A színe egyre rosszabb volt, egyáltalán nem volt szép látvány. A hideg víz alá tettem, majd befásliztam. Hátha az segít. Bár, nem hiszem.

Ahogy a szememet kinyitottam reggel, Luke ült az ágyam szélén és engem nézett.

-Olyan aranyosan alszol.-mondja, majd közelebb jön.

-Jézusom!-ijedek meg.-Hogy jöttél be? És mikor?-ez nagyon zavaros.-Egyáltalán, mennyi az idő?-kérdezem.

-Egy ideje már bent vagyok. Miért, nem hiányoztam?-ül mellém, mire én is felülök.

-Nem ezt mondom, dehogyis. Örülök hogy itt vagy, csak nem számítottam rád. Mármint, reggel van..-magyarázok de még mindig nem értem.

-Akkor jó.-néz a szemembe, majd felém hajol és lassan megcsókol. Nem sietősen, hanem lustán és gyengéden.

-Gyere, menjünk le.-fogja meg a kezemet, és már húztam volna el, mivel még fáj, de meglepetésemre nem volt semmi baja. A kötés se volt rajta.

Oké, ez már több mint furcsa. Lementünk, lent pedig Charlotte rúzsozta magát. Luke elengedte a kezemet, majd unokatestvéremhez sétált, és egy szájra puszit adott neki. Lefagytam, és nem tudtam megszólalni.

-Mi az, Audrey?-mosolyog rám Charlotte.-Még mondtam hogy nincs semminek vége.-majd kinevet.

-Mi? Ez most..mi?-kérdezem összezavarodottan.-Ti együtt vagytok?-alig tudom kiejteni a szavakat.

-Persze, nem is értem hogy hihetted hogy Luke veled lesz.-bújik oda Charlotte Lukehoz. Aki átöleli a derekát. Azt sem tudtam mit csináljak, gondolatok milliói cikáztak a fejemben egyszerre. Könnyes szemmel hátat fordítottam nekik, és az emeletre futottam. Nem hiszem el hogy ez történt! A falnak dőltem és próbáltam rájönni a jelekre, amikből tudnom kellett volna hogy Luke nem engem szeret. Ahogy visszagondoltam az elmúlt napokra sírni kezdtem, és csak ott álltam. Majd arra figyeltem fel, hogy valaki a vállamat rázza.