~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Zavaros dolgok~

Nagyjából húsz perc séta után odaérve a Second Ave-ra..kicsit sem irónikus. Luke mondta, hogy itt laknak. Vagyis, itt van a közös "5SOS" ház. A séta közben nem nagyon beszélgettünk, ami több mint furcsa volt. Eddig nem telt el olyan perc a találkozásunkkor hogy ne beszéltünk, vagy meséltünk volna valamit egymásnak. Egyre jobban félni kezdtem hogy ha odaérünk a házukhoz Charlotte fog minket ott várni, és azonnal Luke karjaiba veti magát. Tehát mikor befordultunk arra a bizonyos útra, jogosan paráztam. Luke mondott pár szót arról hogy mikor költöztek ide, mikor döntötték el hogy egyáltalán közös házba költöznek, stb. De a hangulat valahogy nyomott volt. Nem értem miért. Ha ez így halad tovább, aggódom hogy korán haza megyek ma. Valószínűleg egyedül.

Az utcán az emberek és a házak teljesen másak voltak, mint felénk. Itt mindenhol puccos épületek, üzletek, legfőképpen emberek. Végül a nagy nézelődésemből kirángatva Luke megbökte a vállamat, hogy megérkeztünk. Tekintetem idegesen a házra vezettem, reméltem hogy unokatesóm nem fog ott állni...Ahogy megláttam a házat az első reakcióm az volt, hogy.."Hmm."-Igen, ezt mind sikerült összehoznom. Luke nevetett egy aprót, míg én még mindig a házat néztem. Rendezett, nem túl kirívó, olyan tipikus ház, amiről tudod hogy fiúk laknak benne. Kinyitotta előttem a kaput, és engedelmesen előre engedett. Aranyooooos. Az ajtó előtt állva hallottam hogy bent hangzavar van és..kiabálás?

Luke ajtót nyitott, mire beléptünk és egy érdekes látvány fogadott, amin én egyáltalán nem lepődtem meg. A dolgok a következők voltak: Mikey karúszóval a kezén, krokodil jelmezben lóbálja maga előtt Ashton törölközőjét. Ashton szalad utána a zuhanyrózsával a kezében, egy úszógumival a derekán, azt kiabálva hogy "Michael Gordon Clifford! Ha nem adod azonnal vissza elveszem a macit, amivel alszol!" He? Annyira nevettem, hogy már szerintem a szomszédban is hallani lehetett. A srácok felfigyeltek a hangomra, és megálltak. Luke mellettem állt, és szerintem nyugtázta az előbb látottakat.

-Hali Audrey!-köszöntek mindketten mire intettem, mert beszélni még mindig nem tudtam a nevetéstől. Luke megragadta a csuklómat, majd behúzott az ajtóból. Egy helységbe értünk, ami gondolom a nappali lehet. Kanapé, kis asztal, játék konzolok, és videó játékok. Főként Fifa. Wow! Luke tovább húzott jobbra, ami a konyha volt. Na ott már voltak gondok. A rendetlenség enyhe kifejezés. Elnevettem magamat, mire Luke oldalba bökött. -Hé! Nem ér kritizálni a konyhát, fiú lakás!-mosolygott.

-Értettem főnök!-mondtam mindkét kezemet magam elé téve. Luke biccentett, a konyhából vissza értünk a nappaliba, ahol volt egy lépcső. Felmentünk, a fenti folyosón mindkét oldalt ajtók vannak. Gondolom itt vannak a fiúk szobáik. Na, ott mi lehet..bele se merek gondolni. Azt hittem visszamegyünk le, de tovább haladtunk a folyosón. A legvégén egy hatalmas üveg ablak volt, ami olyan látványt nyújtott hogy majdnem dobtam egy hátast. Luke tudja hogy szeretem az ilyet. Ott álltam az ablaknál, és bámultam ki. Gyönyörű. Arra figyeltem fel hogy egyedül vagyok, az idegenvezetőm eltűnt. Viszont zenét hallottam. Balra fordultam a folyosó végén, és egy hatalmas zeneszobában találtam magamat ahol Luke a kanapén gitárral a kezében egy dalt játszott. Még nem hallottam, de nagyon szép. Mikor meglátott letette a gitárt, felállt, odajött hozzám és a kanapéra húzott. Ott ültem törökülésben a kanapé szélén, és néztem ahogy gitározik. Úgy megöleltem volna, de nem tettem meg. A mai nap furcsán indult, és nem akarom hogy visszautasítson, úgyhogy inkább maradok a helyemen. Olyan, mintha megváltoztam volna, egy nap alatt. Sőt, kevesebb. Nagyon furcsa. Mi lett velem, hogy nem merek lépni?! Jesszusom. Csak hallgattam a dalt, és gondolkodtam. Mindig előjön az a hülye kép, ahogy Charlotte Luke nyakán lóg. Ah! Elég! Megráztam a fejemet, mintha ettől kimenne az összes gondolat a fejemből. Luke felnézett, és kíváncsian végigmért. Majd letette a hangszert és közelebb ült, velem szembe.

-Mi a baj Audrey?-kérdezi halkan.

-Baj? Miért gondolod hogy baj van?-tettetem a hülyét. Ilyen helyzetben elég rosszul megy.

-Látom hogy van valami, ma egész nap olyan más vagy. Hallgatag, és még nevetni is alig hallottalak.-kezd bele.

-Nincsen semmi, vagyis nem nagy dolog.-erőltetem meg magam hogy mosolyogjak. Figyeli a reakciómat, tudja hogy van valami amit nem mondok el. Pedig megtenném, de nem akarom hogy azt gondolja idióta vagyok.

-Audrey..légyszi!-kéri óvatosan. Olyan szemekkel néz rám, hogy nem bírom tovább. Lenézek a cipőmre, és a fűzővel babrálok hogy elfoglaljam magamat. Megfogja a kezemet, majd addig néz míg a szemébe nem nézek.-Rendben, elmondod mi a baj...vagy megcsikizlek!-mosolyodik el.

-Luke! Ez nem korrekt ajánlat!

-Tudom.-kacsint egyet. Megvannak a módszerei..plusz még itt kacsintgat is. A lelki világom jaj.

-Hülyének fogsz nézni, ha elmondom.-nézek rá komolyan.

-Nem baj.

-Haha. Köszi.-nevetek. Nem tudom elmondjam-e vagy ne. Végül megadom magam.-Azt álmodtam hogy reggel ott voltál mellettem, mikor felkeltem.-kezdek bele, mire kíváncsian hallgat.-Aztán megcsókoltál majd mondtad hogy menjünk le, ahogy leértünk a konyhába Charlotthoz mentél, megcsókoltad, ő pedig közölte velem hatalmas vigyorral az arcán, hogy vele vagy. És hogy idióta voltam hogy azt hittem velem maradsz.-megint a cipőfűzőmmel szöszölök. Várom a reakciót.

-Audrey..ez csak egy álom volt. Ne aggódj.-fogja meg a kezemet, és összekulcsolja az ujjainkat. Megint az a felállás van hogy érzem a leheletét az arcomon. Szent nutella...Érzem azt is hogy engem néz de én képtelen vagyok felnézni. Mi a franc van velem?! Kezd aggasztó lenni a dolog. Végül Luke mozdul, és megcsókol. Egy mozdulattal közelebb húz magához, én úgy fonom át kezemet a nyakán. Most biztonságot érzek, és azt hogy kellek neki. Aztán, ki tudja mi lesz később. Végül elenged, én pedig elnevetem magamat. Úgy tart, hogy nem tudok mozdulni, de ki akarna? Én nem. Mellkasának döntöttem a hátamat Ő pedig fejét a vállamra hajtotta. Mesélt egy régi történetet, amin megint csak rengeteget nevettem. Lépteket hallottam, gondoltam Luke arrébb ül, a korábbi dolgokból ítélve, de nem. Pont hogy az ellenkezője. Kezével szorosabban átfogta a derekamat, én pedig annyira boldog voltam hogy el tudtam volna szállni. Arcára nyomtam egy puszit, mire pont bejött Alanah és Calum kézenfogva. Oh! Köszöntek, majd barátnőm rám kacsintott, a fiúk beszéltek pár szót utána kimentek, mert nekik dolguk van. Na, gondolom mi. Tovább beszélgettünk Luke-al, végre úgy mint eddig. Nem tudom mi volt ez a korábbi, de már nem is érdekel. Kezdem elfelejteni. Felvettem a gitárját a földről, és úgy néztem mintha valami olyan dolog lenne amit most látok először. Ja, mert nem tudok gitározni. Luke fogta a gitárt, majd kezemet a kezébe vette és tanított pár akkordot. Már amennyire sikerült. Majd felálltam, mert a srácok kiabáltak hogy menjünk le. Lent mindenki ott volt a nappaliba így oda indultunk. És akkor a bejárati ajtó ki nyílt. Charlotte magassarkúban, tökéltesen beállított hajjal, teljes díszben ott állt. Lefagytam, ujjaimat összekulcsoltam és úgy szorítottam hogy ne menjen oda Luke. Hát, nem jött be. Charlotte hatalmas vigyorral az arcán odarohant Lukehoz, engem ellökve, majd kezét átvetette a nyakán, és a szája szélére nyomott egy puszit. Nem tudtam mi történik, csak annyit éreztem hogy szédülök. Tudtam, hogy valóra fog válni. Éreztem.