~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Mindig is ez volt a vágyam.

A dolgoknak mindig két oldala van. Mindig. 

 A srácok hangos ajtócsapódással jelezték hogy megjöttek. Azonnal a nappaliba jött a három srác, és már a kanapén is voltak mellettünk. Végül Charlotte lépett be a szobába. Luke mellettem ült, és nem tudtam hogy mit kéne mondanom. Egyáltalán, kéne valamit mondanom? Nem tartozom elszámolással senkinek, főleg nem Charnak azok után amiket Luke mondott. Unokatesóm a kanapéhoz érve levetődött Luke mellé, kezét átvetette a nyakán, majd motyogott nekem valami köszönés féleséget. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, vagy mondjak, ami azért elég ritka mert folyton be nem áll a szám, mindig csinálok valamit. De most, kivételes alkalom hogy csak ültem, és kezdett felmenni bennem a pumpa. Oké, én is tudom. Nem kéne...De ez van. Tudom azt is hogy nincs köztem semmi Lukeal, de azért idegesítő ezt látni. Visszaköszöntem Charlottenak majd a fiúk felé néztem és rájuk koncentráltam. Nem akartam semmi hülyeséget csinálni, vagy mondani előttük, mert lehet nem lenne se szép, se kedves ha most elmondanám ami a fejemben kavarog. Kérdeztem a srácokat a napjukról, elmesélték hogy miket csináltak, hol voltak. De valahogy Calum szokatlanul csendes volt. Ami azért valljuk be, tőle még furább mint tőlem. Alanah a sarokban lévő fotelben ült, valamit mókolt a telefonjával. Calum a földön ülve hallgatta a beszélgetésünket. Oké, ez kezd nagyon furcsa lenni. Így felálltam, biccentettem Alanahnak hogy jöjjön ki a konyhába. Feltápászkodott a fotelből és kiindult a konyhába. 

-Mi az? Csak nem megint Charlotte?-kérdezi aggódva. 

-Nem, vagyis..nem. Nem ezért hívtalak ki, csak nem tudom olyan furcsa volt bent a levegő. Valami mintha történt volna amiről mindenki hallgat. Nem tetszik ez nekem. Mikor láttad te Calumot ennyire csöndben üldögélni?-kérdezem levegőbe emelt kezekkel.

-Nem tudom, ötletem sincs.-mondja a választ.

-Beszélned kéne vele.-mutatok Cal felé.-El sem hiszed milyen aranyos volt mikor ma reggel jöttek.-mondom sokat sejtetően. Alanah csak összehúzott szemöldökkel néz rám. 

-Bejöttek Charlottért, és Calum elég feltűnően nézegetett körbe a lakásban. Szerinted kit keresett?-vonom fel a szemöldökömet.

-Lehet csak nem volt még itt, és ismerkedett a házzal.

-Oh, te idióta!-mondom nevetve.-Téged keresett!-győzködöm barátnőmet.

-Ja, mert engem keresett.-nevet, majd az asztalra tesz 4 tálat, tele chipssel. Wow. Nem mondták a srácok hogy maradnak, de reméltem hogy így lesz. 

-Ha ezt csinálod esküszöm hogy leütlek!

-Jó, na.-forgatja meg a szemét, mire Calum jön a konyhába. Kapok is az alkalmon, és Alanaht megkerülve a tál chipsekkel a nappaliba slisszolok. Na, nem is kellett semmit csinálnom, megy ez magától is. Ash ahogy meglátta mivel közeledek felpattant azzal az indokkal hogy 'segít'. Ami annyit tesz hogy kikapta az egyik tálat a kezemből leült, és elkezdte tömni magát. A többi tálat az asztalra tettem, és becsatlakoztam a srácok beszélgetésébe. Bár Lukera még mindig nem néztem, mert tudtam hogy unokatesóm még mindig ott csimpaszkodik a nyakán. Ah! 

-Hé, Audrey! Már jobban vagy?-kérdezi Ash félig tele szájjal.

-Kösz, igen. Már sokkal.-mosolygok.

-Na, és mit csináltál ma?-kérdezi Mikey felém fordulva. Én azthiszem már is nyakig vörös vagyok ahogy a csók az eszembe jut. Na, ezt nem mondjuk el..kíváncsi vagyok Luke elmondja-e majd nekik. Azt sem tudom egyáltalán hogy akarja-e hogy elmeséljem a fiúknak a napot Vele. Kénytelen vagyok ránézni, valami jel után hogy mit mondjak. Nem kérdés hogy magamtól el mondanék mindent, na jó..majdnem mindent de ki tudja Ő mit szeretne. Végül rám néz, és bólint egy aprót. Oké, kezdjük...

-Miután elmentetek feltápászkodtam és emberi külsőt varázsoltam magamra. Aztán filmet néztünk Lukeal, utána pedig sétálni mentünk.-adom szűkszavú válaszomat. Charlotte már is dühösnek látszik. Most biztos azt hiszi, hogy direkt csináltam ezt. Őszintén viszont, kit érdekel? Engem valahogy nem tud. Lehet szemét vagyok, de ez van. A fiúk huhogni kezdtek, mire Luke elnevette magát, és engem nézett. Most azt várja hogy folytassam? 

-Hát, biztos jó napotok volt.-kacsint oda Mikey. 

-Persze az volt. A séta után elmentünk és kiraboltunk egy bankot, majd megmentettük a világot mert szólt a főnököm az FBI-nál.-rezzenéstelen arccal próbélok ülni. Lukenak kikerekednek a szemei, majd a fiúk elkezdenek nevetni. 

-Wow Aud! Legközelebb mi is megyünk.-motyogja Ash, bár kész csoda hogy értjük amit mond mert úgy teletömte magát chipssel mint egy mókus. Kinéztem a konyhába és láttam hogy Alanah a pulton ül, Calum pedig mellette áll és beszélgetnek. Gyerünk már, gyerekek! Ennél kicsit többet!-motyogom magamba reménykedve hogy a szugerálásom hatására történik valami. Hát, nem jött be. Visszafordultam a többiekhez akik már nyomták is a fifát. Charlotte ásítozott, majd mikor ténylegesen megunta a fiúk kiabálását, és hülyéskedését végre levette Lukeról a kezeit. Csoda! Mikor már megnyugodtam volna felállt, mhátra simította tökéletes göndör szőke fürtjeit, és Luke felé intett, hogy menjen ki vele. Mi a franc?! Tekintetemet azonnal a földre szegeztem, mert valami roppant érdekes cérnaszál kilógott a nadrágomból..na persze. Éreztem hogy Luke felém néz, majd feláll és kimegy. Vágom én is hogy nem kaphatom fel a vizet a semmin, mert ugyebár nincs semmi köztünk. Csak nem kellemes amikor azt látja az ember hogy a számára fontos ember akit már majdnem szeret kisétál egy másik valakivel, aki nem te vagy. De ehhez már hozzá kéne szoknom. Régen is ez volt...miért változott volna mostanra? Hülyeség. A srácokra néztem akik túlságosan is el voltak foglalva a fifával, így észre se vették ahogy kimentem. A konyha előtt biccentettem barátnőmnek hogy kimegyek a hátsó kertbe. Bólintott, és indult volna ki de szúrós szemmel ránéztem, és visszaintettem hogy meg ne próbáljon utánam jönni. Még az kell hogy engem istápoljon ahelyett hogy Calummal lenne. A kertbe kiérve már sötét volt, rajtam pedig miért is ne, csak trikó és rövidnadrág volt. Tipikus én. A széltől kirázott a hideg, így gyorsan megdörzsöltem a karomat majd a hintához mentem. Kisebb koromban imádtam hintázni. Örülök, hogy anya meghagyta a hintát a kertbe. Ellöktem magamat a földtől, és csak lebegtem. Jó lenne ezt a gondolatokkal is megtenni pár percre. Csak hogy tisztábban lássak. Ahogy hintáztam egyre sötétebb lett, és hidegebb. Kint lehettem már vagy fél órája, mikor a terasz ajtót nyikorogni hallottam. A földet néztem, és lóbáltam a lábamat a semmibe. Ahogy a valaki közelebb jött, az árnyékából láttam hogy Luke az. 

-Miért vagy kint?-kérdezi. Még mindig a földet bámulom.

-Csak hintázni akartam.-mondom halkan. Megint kiráz a hideg. Ajj már! 

-Nem fázol? Kerestelek bent, de a fiúk nem tudták hol vagy. Mióta ülsz itt kint?-jön az újabb kérdés.

-Hát..úgy nagyjából fél órája.-mondom, és tudom hogy nem fog neki örülni.

-Audrey! Nem vagy normális. Most voltál beteg.-korhol óvatosan. Olyan, mintha ez a dolog új lenne neki. 

-Tudok róla.-nézek végre fel. Luke haját kicsit összekócolta a szél, a fekete farmerkabátja pedig lóg rajta. Oké..nem mondok semmit. Luke leül mellém a másik hintára, és felém fordul.

-Minden rendben?

-Persze.-erőltetem meg magamat, és mosolygok. 

-Reméltem.-mondja mosolyogva. Majd leveszi a kabátját és felém nyújtja. Istenem! Mindig is erre vágytam, kis korom óta minden filmben mikor ezt láttam azt kívántam bárcsak velem is megtörténne egyszer hogy odaadja a srác a kabátját. Mindig is különleges dolognak tartottam. 

A kabátra nézek, majd Lukera. Rám mosolyog, kissé mintha zavarban lenne. Aztán feláll, és a hátamra teszi a kabátot. A teste melege ami a kabátban ragadt jóleső érzéssel töltött el. Visszaült a hintába, majd ellökte magát picit, és nevetni kezdett. Az a nevetés, annyira különleges. Van benne valami, amitől kizárom a világot. Olyan, mint egy páncél. 

-Egyébként Charlotte az előbb azért hívott ki, hogy...-kezd bele, majd elhalkul a végére. Ez meg mit jelenthet?