~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Megint?!

Az éppen lemenő nap aranyra festi a vizet. A lágy szél belekap a hajamba, majd kicsit összekuszálja. Sétálok a tengerparton, a lábam a homokban, cipőm pedig a kezemben lóbálom. Megyek egy szikla felé. Ahogy odaérek a lábamhoz egy apró hullám ütközik, és lemosa róla a homokot. Beljebb megyek a vízben, és egy kicsit még hagyom, hogy a hullámok vizezzék a lábamat. Majd leülök a sziklára, és nézem a vizet, a hullámokat, a naplementét. Csend van, és nyugalom. Balra pillantok, és meglátok egy magas srácot, aki a homokban sétál, felém. Alig két méterre van tőlem, kezd kirajzolódni az arca. Szemével engem figyel, én pedig Őt. Lassan odaér hozzám, leül mellém. Kezét állam alá teszi, és magához húz, hogy megcsók...-Audrey, figyelsz???!!!!- eszméltem fel, ahogy Char rikácsolva hadonászik előttem.

-Basszus! Épp most akart megcsókolni!!!-mondtam ki gondolatomat. De bár ne tettem volna. Én hülye!

-Mivan? Ki akart megcsókolni?-nézett rám meglepődve.

-Ahhh semmi!-mondtam. -Figyelek, mesélj.

-Már vagy 5 perce nem a napomat mesélem, de ne zavarjon!-sértődött be, azzal hátat fordított nekem, szőke haját hátra dobta, és a konyhába ment. Átgondoltam az előbbi képet, amint a tengerparton vagyok a sráccal, de rá kellett jönnöm hogy nem. Miután ezt a kisebb traumát átéltem :D Char után mentem, és bocsánatot kértem tőle, majd  megkértem hogy mesélje el a napját megint, bár rohadtul nem érdekelt. Tudom, bunkónak hangzik, de így van. És a legjobb gondolatomból szakított ki az előbb!!! Leültem a konyha bárszékére, elvettem egy almát az asztalon lévő kosárból, és hallgattam ahogy Charlotte a "hiper-szuper" napját meséli, hogy az ő szavaival éljek. Ugh. Mikor végzett a mondókájával és én is meséltem a napomról felmentem a szobámba. Vagyis mentem volna, ha engedett volna. De ő inkább David-ről kérdezősködött. Char kérdezősdije közben szerencsére megszólalt a telefonom. Sms-em jött. Odamentem a táskámhoz, kivettem belőle a telefont, és megnéztem ki írt. Hát, nem kellett volna. Egy üzenet Davidtől. Mi a franc???! kérdeztem magamban. Az értetlenség kiült az arcomra, és ezt unokatestvérem is észrevette.

-Na? Ki volt az?-kérdezte mintha annyira rá tartozna.

-Senki, csak..David.-nem is értem miért mondtam el neki.

-Ooooh! Mit írt?- jött oda és mászott a telefonomba.

-Hé! Ez az én telefonom! És különben is, mióta érdekel téged az ilyen?-kérdeztem. Nem értem miért lett neki ilyen fontos, és hogy miért érdekli az életem.

-Jaaaj ne már! Mutasd mit írt!-tapsikolt.

-Ha megmutatom megígéred hogy békén hagysz és nem csesztetsz ezzel?!-mondtam szemforgatva.

-Igen! Na, muti máááár! Kíváncsi vagyok!-mondta felpörögve.

-Jó, itt van.-adtam neki a telefonomat.

"Szia Audrey! Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon élveztem a kávézást, és meg ismételhetnénk ;) D. "

-Ooooh! Írd neki vissza hogy találkoztok! Nem hagyhatsz ki egy ilyen lehetőséget! Tuti szexi és kocka hasa van.-kezdett el Charlotte áradozni.

-Na jó! Ezt most fejezd be! Nem megyek el vele még egyszer, higgadj le. Ott a száma ha neked kell ez a "szexi pasi" és találkozz vele.-mondtam majd kivettem kezéből mobilomat, és indultam is fel a szobámba. Most az kell hogy kicsit egyedül legyek. Nyugiba. Kell egy Char mentes zóna. Felmentem a lépcsőn, és átgondoltam a holnapot. Már nagyon izgulok, pedig egy nap múlva találkozok csak a fiúkkal. De őszintén, ki ne izgulna ilyenkor? Nem azt mondom hogy a nyakukba fogok ugrani mint egy félőrült rajongó, mert nem vagyok az. Az ágyamon ülve magam elé tettem a laptopom és bekapcsoltam. Felnéztem twitterre, de semmi érdekes nem volt úgyhogy arrébb is tettem a gépet. Bekapcsoltam egyik kedvenc számomat, All time low-time bomb. Aztán kinyitottam a terasz ajtómat, kimentem, és néztem a vizet, meg azt a pár szörföst, aki még a hullámokat lovagolta. Kezdett sötétedni, úgyhogy bementem, átöltöztem, és erőt véve magamon levánszorogtam. Anya épp akkor jött meg, kezében 6 szatyorral. Odasiettem hozzá, elvettem tőle hármat, és a konyhaasztalra tettem őket, majd elkezdtem kipakolni, amikor megláttam 3 azaz 3 tábla csokit. Furán anyára néztem, de a lehető legkedvesebb arcomat elővéve, és pislogtam is párat hátha leesik neki a dolog. Sóhajtott egyet, elnevette magát, és egy tábla csokit adott. Meglepődve néztem rá...

-Miért csak egy?!-kérdeztem szemöldökömet felhúzva.

-Mivel  az unokatesód is itt van, így mindenkinek jut egy egy.-válaszolt.

-De ő nem is eszik ilyet! Mert "elhízik"!! Úgyhogy a csokija az enyém!-mondtam el világosan érthető magyarázatomat.

-Charlotte, hoztam csokit. Szeretnéd az egyiket?-kérdezte anya Char felé fordulva.

-Igen!!!-jött oda és már nyúlt is a csoki felé. Mérgesen rá néztem...

-Mióta eszel te ilyet??!! Tudtommal még a tésztát se vagy hajlandó megenni, ha nem szénhidrát-szegény.-akadtam ki.

-Oké, de ez csoki!-mondta, fogta magát és felment a vendég szobába. Annyira örülök, hogy itt vagy Charlotte...