~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Eszméletlen buli, Velük!~

Ásítozva a kócos hajamat próbálom összefogni egy hajgumival. Megint irányíthatatlan, akárcsak a többi napon. Végre sikerül így indulok is le reggelizni. A lépcsőnél megérzem a palacsinta illatát, és belül szaltózok egyet amiért anya ezt csinált reggelire. Le sietek a konyhába, és már bogarászom is elő a nutellát a szekrény leghátuljából. Az asztalon találok egy cetlit, biztosan anya írta. És igazam lett.

"Jó reggelt álomszuszék! Mielőtt felfalnád az összes palacsintát és az üveg nutellát...hagyj Charlotte-nak is! Ja, és a hűtőben van eper. Puszi."  Hogy én felfalni az egészet?? Pff..na ne már. Gyorsan a hűtőből előszedtem az epret, rátettem a nutellás palacsintára, és már ettem is. A délelőtt hamar eltelt , így délután lementem a partra az én eldugott kis helyemre. Mint mindig, most is üres volt. A szél fújt, még jó hogy pulcsit vettem fel. Ez a hely a legjobb a gondolkodásra. Ha valahol, itt lehet agyalni mindenen. Csöndes, csak a tengert hallani, meg a madarakat. Ezért imádok ide jönni. A telefonom viszont kirángatott a gondolkodásból, ugyanis jelzett hogy sms jött. Alanah írt.

"Na wassup? Remélem már kicsípted magadat az estére, és ha smárolsz Luke Hemmingssel remélem nekem mondod el először. Xx."

Nevetve elolvastam, majd visszaírtam neki. Hogy én csókolózzak Luke Hemmingssel? Lehetetlen. Aztán az órámra néztem, és meglepődve jöttem rá, hogy már 5 óra múlott. Basszameg!! El fogok késni! Felálltam, felvettem a cipőmet és már siettem is haza. Lihegve csörtettem be a nappaliba, ahol Charlotte már félig készen állt. Mondtam neki hogy megyek készülődni, és már ott sem voltam. Hogy ment el ilyen gyorsan az idő?? Sprinteltem hajat mosni, 10 perc után pedig már vizes hajjal álltam a szekrényem előtt azon agyalva mit vegyek fel. Ilyenkor nem találok semmit, persze. Miért is ne! Végül egy fekete szoknya mellett, és az egyik kedvenc felsőm mellett döntöttem. Gyorsan megszárítottam a hajamat, aztán a karkötőimet vettem fel. Közben az órámra néztem, de lehet nem kellett volna. Mindjárt 6 óra! Sietve kerestem a fülbevalóimat, de persze az egyik kiesett a kezemből. Lehajolva érte megfejeltem az ágyam sarkát, de meg sem lepődöm ezen. Nem is én lennék, de komolyan. A fejemet dörzsölve mentem le a nappaliba, ahol Char már tűkön ülve várt. 7 óra. Viszonylag hamar készen lettem, és még volt fél óra amíg jött a taxi. Addig a fagyasztóból szedtem elő jeget, és a bedagadt fejemre nyomtam. Remélem lemegy a pukli amíg indulunk. Alapból nem vagyok ideges típus, de most izgultam. Nem tudtam hova megyünk, azt sem hogy egyáltalán mi lesz meg hogy lesz. De vártam...nagyon. Az egész nap pillanatok alatt eltelt, de most ahogy az órára nézek...percenként...komolyan mondom nem megy! Megállt vagy nem tudom, de a mutató egy helyben áll. Ledobtam magam a kanapéra, és próbáltam nem izgulni. Hát, nem ment. Végül Charlotte felugrott a bárszékről a konyhában, és felém sietett a táskájáért. -Itt a taxi?-kérdezem.

-Igen, szóval gyere. Multkor két percet kellett volna várnia a sofőrnek, mire kiértem elment.-mondta.

-Nálad a két perc sosem annyi..-mondom neki miközben a bakancsomat rángatom a lábamra.

-Dehogyisnem!

-Van pár sztorim erről, szóval szerintem ne feszegessük a témát.-vettem a kabátomat, és már zártam is az ajtót. A kocsiba beülve Char elmondta a sofőrnek a címet, de mivel a rádió elég hangosan szólt nem értettem. Így nem tudtam hova megyünk, csak következtetni tudtam abból amerre haladunk. Húsz perc után a sofőr leparkolt egy klub előtt, amit kb életembe kétszer láttam. Hatalmas, és a sor is elég hosszú előtte. Hát, erre kíváncsi leszek!

-Mikor érnek ide a fiúk?-kérdeztem Chartól aki a klub  felé indult.

-Azt mondták mindjárt itt lesznek.

-Értem. Addig bemenjünk vagy kint várjunk?-kiabáltam mert a hely előtt is olyan hangosan szólt a zene, hogy alig értette az ember a másikat.