~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Bonyodalmak és Ő~

Luke mögött állva azon agyaltam hogy tudnám megelőzni a bajt. Végül is miattam van ez az egész. De ha David meg meri ütni Lukeot én megyek neki, azt garantálom. Egy hülyeség miatt megint ez történt.

-Mégis mit láttál te popsztárocska? Ha ennyire nagy az arcod akkor gyere ide és üss meg!-szól oda David bunkón.

-Nem verekedni jöttem.-jelenti ki Luke meglepően higgadtan. Remélem ez így is marad.

-David! Állítsd le magad!-kiabálok rá hátulról.

-Mert mi lesz ha nem? Megver ez a kis suttyó?-szinte köpi a szavakat. Na itt durrant el az agyam. Előre léptem Luke háta mögül és David elé álltam.

-Egy rohadt seggfej vagy!-mondtam dühösen majd behúztam neki egyet. Az ütéstől még jobban megfájdult a kezem, mivel már így is lila volt. David hátra lépett, nem esett ugyan el, de közel állt hozzá a pia mennyiségétől. Haragosan rám nézett, majd megindult felém de akkor Luke elém lépett és a mellkasánál fogva eltolta.

-Te hülye kis ringyó!-mutogat rám.-Nem csináltam semmi rosszat és ezt teszed velem?-kérdezi.

-Jobb lesz haver ha lenyugszol és hazamész. Az orrodat pedig jegelni kéne.-mondja neki Luke. Még kedves hozzá azok után amiket mondott rá? Én lettem ideges helyette is úgy tűnik.

-Te csak ne nevezz engem a haverodnak!-üti el Luke kezét.-Ezt még vissza kapjátok azt garantálom.-tántorog. Majd a háta mögül két biztonsági ember ragadja meg, és viszi el előlünk. Hála égnek! Ha tovább kellett volna ezt hallgatnom lehet valami rohamom tört volna rám. Luke végignézte ahogyan "kitessékelik" az ajtón, majd felém néz és úgy néz rám mint aki még nem látott embert.

-Mi az?-kérdezem.

-Audrey! Nem is tudtam hogy így verekszel!-néz rám csodálkozva.

-Mert én sem tudtam róla. Még sosem húztam be senkinek, de örülök hogy most megtettem. Az a srác egy seggfej és ha még egyszer beszólt volna neked még egyet behúztam volna neki.-mondom. Uh..most adom ki magamból teljesen.

-Hát, mostmár óvatosabban kötöszködök veled.-nevet. Majd megfogja a kezemet és a lépcső fele indulunk. De kirántom kezemet az övéből, mert rohadtul fáj. Az egész jobb csuklóm. A pokolba!

-Jól vagy?-kérdezi.

-Igen, csak menjünk fel.-nem akartam már tovább kiabálni. Ahogy felértünk meglepetten tapasztaltuk hogy a többiek leléptek. Egy kósza lélek se volt az asztalnál. Leültünk, Luke odahúzott maga mellé és a kezemért nyúlt. Na nem! Nem mutatom meg neki. Elhúztam, mire rám nézett és újra próbálkozott.

-Audrey! Hadd nézzem meg a kezed!-kért óvatosan.

-Nem kell. Nem fáj, csak nem akarom hogy miattam aggódj.-adom a lehető leghülyébb választ. Gratulálok.

-Mutasd!-szól rám határozottan de még mindig kedvesen. Megforgatom a szememet, és lassan odanyújtom remegő kezemet. Luke ölébe teszi a kezem, és óvatosan tapogatni kezdi. Fájt, egyre jobban. És a színe se volt már lila. Finoman fogalmazva..a szivárvány színeinek sötét változata. Luke megforgatta, mire felszisszentem.

-Oké, haza kell menni és bekötni.-jelenti ki és kicsit mintha aggódva nézne.

-Nem kell!-nézek rá komolyan.-Luke, ne már. Bulizni jöttünk ehelyett az egész el lett cseszve emiatt. Legalább te menj és bulizz.-intek le a fejemmel.

-Nem megyek, én jól éreztem magamat eddig is. Tény hogy volt egy kis zűr, de azért..-kezdi.-Aranyos hogy kiálltál értem.-mosolyog rám.-De ha legközelebb valaki beszól ne húzz be neki.