~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Szürkéből színessé~

A teámat szürcsölgetem, miközben eszem a reggelimet. Charlotte folyamatosan a tegnapról kérdez, amiről én nem szívesen mondok bármit is, mivel nem szeretném ha tovább adná. Mondjuk minek tenné? Mindegy. Befejeztem az evést, és a mosogató felé megyek hogy elmossam a tányéromat. Átlagos nap lesz a mai, gondoltam. Ugyanolyan szürke mint a legtöbb. Ezért úgy döntöttem, kitakarítom a szobámat. Eléggé rá fér már szegénykére egy alapos takarítás. Char a telefonját bújja, valakivel biztos összejött vagy fog, mivel úgy mosolyog mint egy 5 éves aki megkapott egy 3 méteres plüss macit. Motyogok neki valamit, de meg sem hallja. Megforgatom a szemem, és a szobámba indulok. Átöltöztem, és nekiláttam a takarításnak. Jó 2 óra múlva fáradtabb, viszont boldogabb lettem. Megtaláltam 2 felsőmet, amit vagy ezer éve kerestem, és  fél pár cipőmet. Már megérte kitakarítani! Leültem az ágyra, bekapcsoltam a tv-t és egy 5SOS interjúba botlottam. Egyből szinte automatikusan közelebb mentem a készülékhez, már a padlón ültem. Egy LA-i interjúról van szó, ami nem rég készülhetett. A fiúk mind hihetetlen jól néztek ki,  Luke pedig  farmer dzsekiben a száj piercingjét harapdálva... Azt sem tudtam hová legyek, csak bámultam. Csoda hogy a nyálam nem folyt ki. Na jó, ez még tőlem is sok lenne. Kérdezték őket a Derp con-ról, és a legújabb klipjükről is. Volt egy játék is az interjúban amit össze vissza elhülyéskedtek. Idióták voltak, mint mindig. Majd jó fél óra után elköszönt tőlük a műsorvezető, és máris a reklámot bámultam a tvben. Épp álltam fel amikor Char nyitott be.

-Hali! Uhm...van estére terved?-jött beljebb.

-Nincs, gondoltam megnézek egy filmet aztán eszek egy kiló fagyit, és ennyi. Miért?

-Csak mert lesz egy interjúm este a Channel Aus-nál és gondoltam eljöhetnél kísérőnek.-mondta.

-Um...miért kellek én oda?-elég fura hogy elhívott, sosem szokott. Mondjuk, nem veszítek vele semmit ha elmegyek, lehet jó lesz.

-Azért kellesz, hogy segíts. Néha még mindig izgulok az interjúk előtt, főleg ami élesbe megy. Jó lenne ha átfutnád velem a kérdéseket, meg ilyenek.- magyarázta.

-Hát, végülis mehetek. Um, oké. Mikorra legyek kész?

-Jajj köszönöm köszönöm!-ölelt meg és ugrált közben. -Hatkor indulunk, és 7kor kezdődik az interjú.-mondta.

-Oké, kész leszek.-mondtam. Ezzel Char becsukta az ajtót, én meg azon kezdtem el gondolkodni hogy mit vegyek fel. A szekrényem előtt állva a  sötétszürke oldalt kivágott trikóm mellett döntöttem, egy hosszú világos farmerrel. Kiegészítőnek pár karkötő, és a pengetős nyakláncom. Miután meglepően hamar kész lettem a ruha választással, úgy döntöttem lemegyek a Starbucks-ba, még úgy is van rengeteg időm. Átvettem a ruhámat amiben takarítottam, a hajamat gyorsan kontyba kötöttem és mentem le. Az ajtóból kiabáltam Charnak, hogy hova megyek. A konyhából kinézve kiabált, hogy ő is jönni akar. A sor kicsit nagy volt, de nem bántam hogy várni kellett, mert nagyon jó idő volt. Tiszta kék ég, ragyogó napsütés, kis szél. Imádom a nyarat. A pulthoz érve kikértem a gyümölcs italomat míg Char az övét. Fizettünk, majd a partra mentünk. Leültünk a homokba és beszélgettünk. Rég volt már ilyen, talán 2 éve, de lehet hogy több. Úgy beszéltünk hogy nem szólt be, nem nyavajgott, és nem nagyzolt azzal hogy híres. Furcsa volt, de jól esett normálisan beszélgetni. Telefonja csörgése zavarta meg a nevetésünket. Előszedte a táskájából, majd fel is vette. Egyből mosolygott, nevetett, és látszott rajta hogy örül. Gondoltam a srác az, akivel reggel is beszélt. Ahogy néztem milyen boldog, arra gondoltam hogy én itt ülök, szürcsölgetve a gyümölcs levemet...és nincs senkim. Elég rossz érzés. De nem volt sok időm ezzel foglalkozni, mert amint Charlotte letette a telefont felém fordult, elmosolyodott amolyan sokat sejtető mosollyal, és csak bámult rám. What??

-Mi az??-néztem rá kíváncsian.

-Akarod tudni?-meredt rám továbbra is mosolyogva.

-Nem Charlotte, nem azért kérdeztem.-forgatom meg a szemem. -Igen, tudni szeretném.-mondtam.

-Biztos?-kérdezte.

-Char mondd már!-olyan kiváncsi voltam, nem tudtam mi lehet az.

-Oké...Calum hívott.-mondta. A szemeim tágra nyíltak, és még jó hogy nem ittam különben ott helybe megfulladok. Tátva maradt a szám, amint a nevet kimondta.

-Mit akart?? Miért hívott?-rohamoztam a kérdésekkel.

-Találkozni akarnak velünk holnap után, ha rá érünk..-vonta meg a vállát, mintha semmiség lenne.

-Hogy velünk?? Mármint velem is?-kérdeztem hitetlenül.

-Igen, veled is. Calum mondta hogy nyugodtan gyere.

-Uram isten! Komolyan? Igen igen!-mondtam hangosan, és magamban táncoltam, ugráltam, majd lepacsiztam magammal.

-Na? Akkor mit mondjak? Rá érünk?-kérdezte nevetve.

-Persze hogy igen! Jesszus igen!-mosolyogtam.

-Oké, akkor később felhívom Cal-t, de most induljunk mert készülődnöm kell.-mondta.

-Akkor induljunk.

Hazaérve mindketten mentünk készülődni, de előtte gyorsan felhívtam anyát, elmondtam neki hova megyek, stb. Miután letettem a telefont a hajammal ügyködtem. Oldalra fontam és az első tincseket gyorsan begöndörítettem. Aztán felöltöztem, és kész voltam. Char háromnegyed hatkor robogott be a szobámba, hogy induljunk már, mert itt a taxi. A hatalmas üveg épület előtt 2 biztonsági állt, akik amint meglátták az autót odajöttek, és Char meg körém álltak. Na jó...ez fura. Beértünk, és rögtön egy nő jött oda aki elhadarta az interjú menetét, majd a smink szoba felé terelt minket. Bent megcsinálták Char sminkjét, én pedig ha már segíteni jöttem átvettem vele a kérdéseket, és hogy miket válaszol majd. Amit egyébként nem értek, mert az interjúk lényege az őszinte válasz nem az előre betervezett monológ. Na, mindegy. Pontban hét órakor a műsorvezető köszöntötte a hallgatókat, majd Char-t. Úgy a harmadik kérdésnél megszólalt Charlotte telefonja. Mindenki odakapta a fejét, mire gyorsan nekem nyújtotta a telefont, mutogatva hogy vegyem fel. Az interjús kissé mérgesnek tűnt, de folytatták. Én kiérve a folyosóra felvettem a telefont.

-Helló! Charlotte épp interjún van, nem tudom adni.-szóltam bele, bár nem tudtam ki az.

-Audrey?

-Igen, én vagyok.-feleltem az ismerős hangnak.

-Hey, itt Calum!-mondta a telefonba. Szent nutella!

-Calum? Szia! Jesszusom, el se hiszem hogy veled beszélek.-mondtam akadozva a szavakat. Azt a jó élet! Calum Hooddal telefonálok!

-Én vagyok, az egyetlen, és bájos, minden lány álma Mr. Hood!-mondta nevetve.-Csak azért telefonáltam, hogy ráértek-e holnap után. Charlotte nem szólt vissza.

-Oh igen! Persze Mr. Hood! Ott leszünk!-mondtam fülig érő mosollyal.

-Rendben! Akkor az időt és a többit még lebeszélem Charlottal, most mennem kell mert ahogy hallom Mikey megint elvette Luke törülközőjét, miközben zuhanyzott.-meséli nevetve.

-Aha, értem.-nevetek és elképzelem az előbb hallottakat.- Akkor segíts szegény Luke-nak, és örültem hogy beszéltünk.-mondtam Calumnak, közben már vagy 6 kilométert sétáltam olyan izgatott lettem.

-Oké Audrey. Jó legyél. Szia!-köszönt el Calum.

-Szia Calum!-majd lerakta. A fal mellett sétáltam a kis folyosón, és már majdnem táncolni kezdtem az örömtől, de akkor láttam hogy Char integet hogy menjek be. Elindultam a kis szobába, és beérve odasuttogtam hogy Calummal beszéltem. Bólintott, majd folytatta tovább az interjút. Hazafele a taxiban el meséltem miről volt szó Calummal, és átbeszéltük az interjút is. A taxi leparkolt a ház előtt, kiszálttunk és bementünk. A nap végére eszembe jutott hogy ez mégsem volt egy átlagos nap...