~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Egyelőre~

Egyelőre minden rendben. Vagyis, majdnem. Az ember ilyenkor -felhőtlenül boldogan- reméli, hogy minden így marad és nem változik. Mert most vidám, gondtalan, és álmokkal teli. Hogy meddig? Ez a kérdéses.

A nap éppen kezdett feljönni, apró sugarai már bevilágították az égboltot. Az ég a sárga mindenféle árnyalatában pompázott. Kinyitottam szemeimet, és tapasztaltam, hogy nem otthon vagyok. Luke aranyosan szuszog mellettem hasra fordulva. A haja összevissza áll, a kezei majd' elfoglalják az egész ágyat. Az egyik lába rajtam. Ezt nevezem én ébredésnek.

Haha.

Oldalra fordulva néztem ahogy felkel a nap. Úgy reggel 6 óra körül lehet. Igaz, nem sokat aludtam, szerintem 4 óránál nem volt több, de mégsem éreztem magamat fáradtnak. Inkább boldognak, és nyugodtnak. Olyan...biztonság érzetem volt. Éreztem hogy itt a helyem, hogy jó helyen vagyok. A nap már majdnem teljesen feljött, mikor meghallottam hogy Luke mocorog. Hátranéztem, Ő pedig félig csukott szemmel tapogatta az ágy azon felét, ahol aludtam. Életemben először egy sráccal. De Luke nem csak egy srác, basszus. Ő különleges. Amikor érezte hogy ott vagyok felém fordult, majd visszaaludt. Elkezdett motyogni, én pedig nem bírtam ki hogy ne nevessem el magam. Luke kinyitotta a szemeit, ásított egyet és rám mosolygott. És akkor beugrott. Reggel van..ami nálam annyit tesz, hogy az átlagosnál is rondább vagyok. Kócos haj, kómás fej, karikás szemek.

Bassza meg, gondolhattam volna hogy ez lesz. Audrey..te idióta!

A takaróért nyúltam, és nyakig magamra húztam, hogy csak a szemem látszódott ki. Luke próbálta kivenni, hogy ez most mi volt.

-Jó reggelt.-mosolyog rám aranyosan, mire én is elmosolyodok. Ja, de nem látszik.

-Neked is.-motyogom a takaró alól.

-Fázol?-kérdezi felhúzott szemöldökkel.

-Um..nem. Hogy aludtál?

-Nagyon is jól.-nevet.-De miért vagy nyakig betakarózva?

Csak nem hagyja ennyiben...

-Csak úgy.

A takarómért nyúl, mire én megszorítom és nem engedem hogy elhúzza arcom elől. Furcsán néz rám, szerintem azt hiszi megkattantam.

Elmosolyodik, és mélyen szemeimbe néz.

Ajjaj

Mit talált ki?!

Közel hajolt hozzám, homlokomra nyomott egy puszit, majd lejjebb haladva folyamatosan apró puszikkal hintette be arcom azon felét, amit nem takart a takaró. Elzsibbadtak a kezeim, becsuktam a szemeimet, elmosódott a határ álom és valóság között. Amint Luke észrevette hogy nem szorítom a takarót lehúzta arcom elől, mire azonnal észbe kaptam. Szúrós szemmel néztem rá, mire elnevette magát.

-Miért takartad el az arcod?

-Mert reggel van?!

-És az mit jelent?-ráncolja homlokát.

-Azt, hogy az átlagnál is rosszabbul nézek ki.-mondom.

-Audrey...olyan buta vagy.-nevet.

-Kössz.

-Hogy jut ilyen az eszedbe?

-Ez köztudott tény, Luke.

Megrázza a fejét, majd megcsókol.

-Ezt felejtsd el Audrey. Nagyon is szép vagy.-mondja, majd közelebb húz magához.

-Aha.-mondom halkan.