~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Te ide illesz, hozzám~

A fülem sípolni kezdett, éreztem hogy homályosodik minden. Szemeimet becsuktam, és megráztam a fejemet. A látásom kitisztult, de még mindig nem voltam jól. Alanah látta hogy valami baj van, mert felém jött, és azonnal az emeletre vitt. Luke eközben Charlotte mellett állt. Minden olyan gyorsan történt, szinte fél perc sem volt az egész. A lépcsőn felérve egy szobába nyitott be barátnőm. Leültem az ágyra, és csak bámultam magam elé. Nem tudtam megszólalni. Szemeim megteltek könnyekkel, de megálljt parancsoltam nekik, és a plafont bámulva megvártam míg elapadnak. Alanah egy pohár vízzel jött vissza. Próbált felvidítani, de esélytelen volt. Annyira tudtam hogy ez lesz! A rohadt életbe! Miért mindig velem van ez?

Ahogy próbáltam talpra állni feltehetőleg Calum szobájában egyszer csak kopogtattak az ajtón. Lassan felnéztem, és vártam hogy ki nyit be. De nem jött senki.

-Audrey, bent vagy?-kérdezte Luke.

A szívem hirtelen akkorát dobbant hogy a mellkasom belesajdult. Barátnőmre néztem, aki biccentett, hogy mondjak valamit. De mit? Ez már így is elég kínos.

-Audrey!-szól kicsit hangosabban Luke két kopogás közt.

-Itt vagyok.-találom meg végre a hangomat.

-Bejöhetek?-kérdezi, mire barátnőm szó nélkül feláll és az ajtó elé megy.

-Persze.-adom a választ, és próbálok javítani a kinézetemen, már ha ez egyáltalán számít-e még. De nem hiszem. Az ablakhoz sétálok, majd Luke óvatosan benyit a szobába, mire barátnőm kimegy. Hallom ahogy Luke beljebb jön, és leül az ágyra. Nem szól semmit, csend van. Végül belevág.

-Ami lent történt, az...nem tudom mi volt.-mondja halkan. Nem szólalok meg, így folytatja.-Én nem így akartam, Audrey.-nagy levegőt veszek, és azon agyalok mit mondjak.

-Nem tudom Luke. Mindig ez van...-mondom az ablaknak döntve a fejemet. -Mindig történik valami, ami bezavar. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen. És lassan kezdem elhinni hogy Charlottnak igaza van.-megint hallom hogy Luke feláll, és felém jön.

-Hogy érted azt hogy igaza van?

-Úgy, hogy talán mégsem illünk egymáshoz.-kezdek bele de elszorul a torkom.

-Ezt csak Ő mondja. Audrey, nem én mentem oda és csókoltam meg szándékosan. Ő volt.-adja a választ.

-De ez nem az első alkalom. Csak nézz rá, Luke. Ne mondd hogy nem jobb mint én. Híres, csinos, tökéletes, tud énekelni, mindenki vele akar lenni.

-Ez a te meglátásod. Nem tudod hogy én mit akarok.-lép mögém. Még mindig nem nézek hátra.-Ha vele akarnék lenni, már rég vele lennék. De nem teszem, és nem is akarom megtenni.-mondja halkan.

-Nem értelek.-rázom meg a fejemet. Nekem ez bonyolult.

-Charlotte az előbb csak fel akarta kavarni a dolgokat. Tudod hogy én nem voltam benne.-válaszol.

-Luke, neked egy olyan ember lenne jó aki illik hozzád.-fordulok meg, és nézek rá. Az arca megváltozik.

-Pontosan. És az a valaki nem Charlotte.-mondja kihangsúlyozva a 'nem' szót. Megint nem szólalok meg. Átgondolom az előbbi dolgokat. Luke engem néz, és olyan védelmezően áll előttem hogy ha akarnék se tudnék elszökni. Kis idő múlva újra beszélni kezd.

-Audrey, én kedvellek téged. Nagyon is, ha eddig nem vetted volna észre.-hangja halk, és kissé ideges.- És nem szeretném hogy egy ilyen dolog bekavarjon.-tengerkék szemeivel a tekintetemet keresi. Ránézek, a szemem könnyes. Luke lassan kezével átfogja a derekamat, közelebb húz magához. Nem tudom mi van velem. Nem voltam ilyen gyenge soha. Úgy értem, mindig is lepleztem ha valami bántott. Erre jött Luke. Annyira fontos lett nekem, hogy emiatt bánkódom, és fáj ha valami rossz történik. A pólóját bámultam, éreztem hogy égnek a szemeim. Nem nem nem! Olyan gyorsan történik minden, hogy szinte fel se fogom.

-Még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem én illek ide.-mondom.

-Audrey, ne már. Miért gondolod ezt?-kérdezi Luke.

-Nem tudom, ránézek Charlottra, és látom hogy milyen. Na ő beleillik ebbe az egészbe.-Luke nevet egy aprót, én meg csak nézek hogy most mi is van. Nem mondtam semmi vicceset.

-Audrey, Audrey, olyan buta vagy.-mondja mosolyogva.-Te ide illesz. Hozzám.-néz mélyen a szemembe, majd homlokát az enyémnek dönti, és megcsókol. Érzelmesen, lassan. Oké, ez feledteti az előbbi eseményeket. Átölelem Luke nyakát, mire elmosolyodik. Édes Istenem hogy ez mennyire aranyos! Rám néz, kuncog egyet, és már én is nevetek. Mellkasához bújok, míg Ő megölel. Most, boldog vagyok.

-Na, jobban vagy?

-Igen, viszont Charlottal beszélnem kell majd.-válaszolok.

-Ezt most felejtsük el. Lemegyünk a kertbe? Mutatok valamit.-sejtelmesen mosolyog.

-Oké, menjünk.-Luke kézen fog és elindul velem le. A nappaliban ott ül mindenki, még unokatesóm is. Ahogy leérünk ránk néz, és a kezünkre. Hirtelen visszafordul, úgy tesz mintha semmit nem látott volna. -Srácok! Kimegyünk a kertbe.-szól oda Luke. Mikey és Calum azonnal kacsingatni és huhogni kezdtek. Elnevettem magamat, barátnőmre néztem és bólintottam, hogy minden rendben. Luke kinyitotta a terasz ajtót, és máris előttem volt a kert. Egy medence, hátul pedig ping pong asztal és egy fa. Alatta egy pad. Odamentünk, majd leültünk és beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy Luke ugyanolyan béna mint én. Vagyis, majdnem. Rajtam nehéz túltenni. Olyan aranyos ahogy meséli a hülyeségeiket. Később kiabálást hallottam bentről. Fogalmam nem volt arról mi lehet bent, már készültem felállni amikor Mikey futott ki a házból, utána pedig Ashton. Egy kör után Ash belelökte Michaelt a vízbe, mire magával rántotta Ashtont is. Calum és Alanah ott röhögtek rajtuk. Biztos valamit csináltak már megint. Imádom ezt a négy idiótát.

-Kapd be Ashton! Többet nem fogadok veled!-kiabál Mikey a vízből. Ash csak nevet, és próbál kimászni.

-Calum segíts már!-nyújtja a kezét Cal felé.

-Dehogy segítek! Még az kell hogy engem is beránts a vízbe.-nevet.

-Rendben.-mondja Ash, majd egy pillanat alatt kimászik és Calum mögé megy. Mire megfordul pont belöki a vízbe. Mikey előszedte közben a felfújható krokodilt, úszógumikat, és egy rohadt nagy pingvint. Na, vajon kié? Calum a medencéből fröcskölte Ashtont. Majd hirtelen lebukott és csapkodni kezdett.

-Alanah segíts! Begörcsölt a lábam!-majd ismét lebukott. Alanah azonnal a kezéért nyúlt, mire Calum ennyit mondott: Hello bébi. És már a vízben is volt. Mikey felénk nézett, és valamit halkan motyogott a többieknek. Lukera néztem idegesen.

-Ajjaj.-ennyit mondtam, mire megindultak felénk. Felálltam, és a fa mögé bújtam. Luke elém állt, mire a többiek odaértek.

-Nehogy már ti kimaradjatok.-kacsint Ashton. Felém indult, mire Luke mögé húzódtam. A hátára kapott, és a medence felé futott. Ahogy odaért a fiúk pont beértek minket. Luke a vízbe ugrott, velem a hátán. Mindketten nevettünk, csurom vizesen. A srácok is beugrottak hozzánk, és kezdődött a csata. Én Luke nyakában, Alanah Calum hátán, Mikey meg Ash a krokidilért harcoltak. Nem tudom mi lesz itt...