~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~Virágcsokor tőle~

"Álmodozunk ébren anélkül, hogy felébrednénk."

A laptopom előtt ülve gondolkodtam hogy hogy  történhetett meg ez. Azt hittem ilyen csak az álmokban van. De vannak akik szerencsésnek születnek, és minden sikerül nekik. Van akinek ez nem jön be, és éli a szürke mindennapjait. De ha van egy olyan személy, aki nem szürkeségben él, vagy csak szerencsés, akkor az a valaki segíthet kitörni ebből a világból. Ez esetben Charlotte az a szerencsés valaki, aki nem a szürke napokat éli, hanem a változatos és különleges mindennapokat. Nem átlagos élete van, mióta megnyerte a versenyt. De én vagyok az, aki leragadt a homályban és átlagos. Nem különleges, csak egy egyszerű ember...Azonban a fiúkkal való találkozás megváltoztatott egy átlagos napot. Olyanná tette, amilyen még sosem volt..különlegessé, színessé, vidámmá, viccessé, de főként csodálatossá. Ha belegondolunk hogy hány ember van aki mindent megtesz azért hogy találkozzon a 5SOS-al, de nem jön össze mert túl sok mindenen múlik, elszomorító. Nekem, egy egyszerű embernek pedig megadatott a lehetőség, hogy együtt bulizzak velük. Talán az volt életem eddigi legjobb estéje. És itt van a második lehetőség is, hogy találkozzam velük. Pedig akárkivel találkozhatnának. Ott van milliónyi szép lány, sőt! Modellek, hírességek, énekesek, stb. Oké, nyilván nem miattam akarják a második találkozást, mert Charlotte-nak szóltak, de az hogy engem is hívtak nem egy utolsó szempont. Vagy lehet mégis. Ki tudja...

-Audrey! Itt vagy?-integet előttem Char a kezével.

-Mi?-eszmélek fel, és jövök rá hogy teljesen elbambultam. Mintha ott sem lettem volna.

-Már vagy háromszor szóltam hogy segíts kiválasztani mit vegyek fel ma. Találkozóm van a menedzseremmel, és a turné szervezőkkel egy étteremben és gondolom lesznek fotósok is.-magyarázza.

-Um, oké persze.

-Köszi, akkor gyere mert 2 óra és indulnom kell.-intett a lépcső felé.

******************

Egyedül vagyok itthon, Char már elment a találkozóra, anya dolgozik. A kanapén ülök, a tv-t bámulom de semmi értelmes műsort nem látok. Egy bögre teát kortyolgatok közben pedig azon gondolkozom fel kéne hívnom Alanah-t hogy mikor jön haza. Los Angeles nem lehet egy rossz hely, bár még sosem voltam. Egyszer lett volna lehetőségem hogy oda utazzak, de apám akkor ment el így ugrott a lehetőség. Talán majd egyszer...Telefonomat a kezembe vettem, megnéztem mennyi az idő most LA-ben. Tárcsáztam is, majd a 3. csörgés után barátnőm nagy boldogan, nevetve szólt bele a telefonba.

-Audrey! Hogy vagy?-kérdezte.

-Szia Alanah! Meg vagyok, köszi. Azért kerestelek, hogy megkérdezzem mikor jössz haza pontosan, mert meglepim van számodra!-mondtam sejtelmesen, majd bénán elröhögve a mondatot.

-Egy hét múlva pontosan. A gépem reggel 7-kor indul, és nagyjából ha minden jól megy akkor este 9-10 körül érek haza. Alig várom már hogy lássalak! Annyi mesélni valóm van.-mondta megállás nélkül.

-Igen, gondolom.-gondolkodtam el. Megint.

-Aud! Hahó! Luke hív!-kiabál a telefonba barátnőm.

-Mi? Bocsi..elgondolkodtam.

-És szabad tudnom min?-kérdezte.

-Uhm, persze. Csak...azon gondolkoztam hogy mik történtek a napokban és hogy hogy lehet ez.-magyarázom nem túl értelmesen.

-Mire gondolsz?

-Hát..még nem mondtam, de. Charlotte-t felhívta Calum..igen Calum Hood mielőtt megkérdeznéd és sikítanál egyet.-mondtam nevetve.-Szóval találkozni szeretnének Charral, de én beszéltem Calummal mert Char interjún volt. Azt mondta örülnének ha én is elmennék..-mosolyodtam el ahogy meséltem.

-Hogy mi? Mivan? Te most szivatsz ugye? Nem lehet! Hogy? OMG!!!-hallgattam Alanah reakcióját..ami nem volt meglepő.

-Nem szórakozok. Szóval másodszor is találkozhatok a 5SOS-al, úgy hogy nem egy 60.000 fős arénában vagyunk másik 59.999 rajongó társaságában, kordonokkal körülvéve.

-Te mázlista! Nem hiszem el hogy találkozol velük megint! Vágódj be náluk, és a végén még Luke összejön veled...-mondta nevetve.

-Haha. Nagyon vicces vagy. Majd pont velem áll le, mikor több százezer szép lány akar összejönni vele. Ne legyél nevetséges..-mondtam.

-Ezt nem tudhatod.

-De igen. Mindegy, mennem kell mert ahogy hallom jött valaki.-felálltam a kanapéról és az ajtó felé igyekeztem.-Szia Alanah! Vigyázz magadra. Puszi.-köszöntem el, és már nyitottam is az ajtót. Ahol meglepetésemre nem állt senki, csak egy csokor virág hevert a földön. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Felvettem a csokrot a földről, bementem majd próbáltam rájönni ki küldhette. Ahogy néztem a csokrot találtam benne egy cetlit. Gyorsan kiszedtem belőle a papírt és olvasni kezdtem.

"Nagyon jól éreztem magamat veled múltkor az étteremben, remélem megismételhetjük valamikor. Sokat gondolok rád. D."

Lefagytam ahogy olvastam. Tudtam hogy David küldte, de nem értem miért. Olyan furcsa ez az egész, nem tudom hova tenni. Kétszer találkoztunk az Isten szerelmére! Nem szerethet ennyi idő alatt! Képtelenség...Nem értem.