~Disconnected feelings~ L.H

~Disconnected feelings~A sziklám~

-Jó reggelt.-köszön oda álmosan barátnőm.

-Szia.-motyogok vissza neki valami köszönés félét.

-Azta, neked aztán jó kedved van.-mondja, majd próbál kiolvasni valamit az arcomról.

-Ha nem mondod rá sem jövök magamtól.-forgatom a szemem, és az erkély ajtóhoz sétálok, hogy kinyissam azt.

-Elég nyúzottnak tűnsz. Minden oké?-aggódik.

-Kössz, aranyos vagy. Semmit nem aludtam. Azon gondolkoztam mik történtek tegnap.-mondom az ajtónak támaszkodva.

-Fel kéne hívnod Lukeot, hogy mi is van..-javasolja.

-Ami azt illeti..hajnalban felhívott. Ez is olyan klisés dolog, annyira közhelyes..de nem bánom mert eléggé paráztam hogy mi van vele.-magyarázom.-Azt mondta hogy szeretne valamit mondani, fontos. Olyan volt a hangja amilyennek még sose hallottam. Meg..tudod milyen vagyok. Akit megkedvelek aggódok érte, nagyon...úgyhogy megnyugtattam hogy ne aggódjon, nincs baj. Azt mondtam neki  majd megbeszéljük.-megyek ki az erkélyre.

-Naa, ez tök jó! Legalább találkoztok!-lelkesedik Alanah.

-Igen, tök jó. Már ha egyáltalán Charlotte nem tapad rá mint tegnap éjjel..vagy valami más.-még a gondolattól is végigfut a hideg a hátamon. 

-Majd én elintézem hogy ne menjen a közelébe.

-Oké, hűtsd le magad, és a biztonsági őr hajlamaidat.-intek neki hogy keljen fel.-Inkább menjünk reggelizni. Miután leértünk reméltem, hogy nem futok össze Charlottal, de amilyen szerencsém van épp a hűtőbe kotorászott. Jól indul a reggel. Yay. A konyhapultot körülcsoszogva levettem két tányért majd összedobtam valami reggeli félét. Miután megettük hallotuk hogy anya hazaért. 

-Sziasztok!-köszönt hangosan.

-Anya, ne kiabálj. Mindenki lent van. Szia.-nyomok arcára két puszit. 

-Anne!!!-ugrál ki a konyhából Charlotte, mintha nem látott volna még embert.

-Szia Charlotte!-öleli meg anya. Mi van?!-Hogy vagy?-kérdezi. 

-A lehető legjobban. Hallottad a hírt?-mondja kíváncsiságot keltve.

-Milyen hírt?-reagál rögtön anya. Na jó..nekem ez sok Charlottból. Felmegyek. 

-Hát hogy én és Luke összejöttünk! Tele vannak vele az újságok, és szerintem lassan jön is értem. Úgy szeretem..ahh annyira tökéletes. Majdnem mint én. Haha.-nevet ugrándozva. A lépcsőn felmenve megállok, és az állam úgy koppintotta a földet hogy szerintem hallani lehetett. Még hogy összejöttek! Hátat fordítok, Alanah aki mögöttem jött sejtette hogy baj lesz. Kikerültem gyorsan, de a kezem után nyúlt.

-Hagyd..-kezdett bele.

-Nem. Most lett elegem megint.-mondtam dühösen és a konyhába indultam. Ismét. 

-Remélem nem gondoltad komolyan egy percig sem hogy te meg Luke együtt vagytok!-szólok oda unokatestvéremnek nem éppen barátságosan.

-Miért is ne? Az újságok is megírták, és hát...gondold végig.-mondja nyugodtan.-Csak nem féltékeny vagy?-a konyhába mostmár beért anya és Alanah is.

-Soha. Főleg nem egy idióta szennylap cikke miatt nem.-mondom mérgesen.

-Jaj Audrey...csak nézz magadra.-mondja lenézően, hogy csak én halljam.-Szerinted kettőnk közül ki kell neki?-nevet. Na most telt be a pohár!

-Csak azért mert egy híresnek mondható nagyképű beképzelt lány vagy még nem jelenti azt hogy mindenkit megkaphatsz és mindenkin átgázolhatsz! Néha jó lenne kilépned a rózsaszín csillogó ködből amiben vagy mert az agyadra ment a hülye hírneved! Szerinted ki miatt vagy ma ott ahol vagy?-kiabálok rá.