Ha szeretnél kérni egy történetet, csak nyugodtan! :D
Rövid történetek! Nem tudom, hogy érkeznek majd. Heti egy talán kettő lesz!
A tötténetek érzelmi hullámok munkája.
Ha szeretnéd, hogy írjak kedvenc párosodról vagy csak akár, van egy ötleted és n...
A szíved ezerrel kalapál, tenyered izzad az idegességtől minden egyes verseny előtt.
Egy mély lélegzet mellyel nyugtatod magad, kicsit használ, de nem sokat, főleg a kíváncsi szemek miatt.
Hangos dobszó, majd harsonák hangja a sikoltozó tömeg, csak növeli bennünk az adrenalin szintet. Egy utolsó mély lélegzet, majd meghaljuk kedvenc csapatunk hangját már indulunk is fel a pályára.
Egy utolsót még hátra pillantok a csapatomra, ők csak bólintanak egyet. Egy apró mosolyt ejtek. Bízom bennük, s ezt ők is jól tudják, bár ilyen szerencsém lenne a szerelem terén is, de valahogy ez nem igazán sikerült véghez vinnem. De most ne is ezzel foglalkozzunk, ha nem az előttünk álló meccsel.
Halk léptekkel megindultunk a stadion közepe felé, a hangok csak erősödtek minden egyes lépéssel. Kilépve a folyosóról még hangosabb üdvrivalgás fogadott minket. A zene nagyon hangos volt, akár csak a közönség. Iskolánk kedves pompon csapata várt minket két oldalt. A lányok mosolyogtak, akárcsak minden meccsükön.
Szememmel egy kedves lányt kerestem, akit a vége fele meg is találtam. Haja egy kisebb kontyban, szemei csillogtak, egy apró mosolyt küldtem felé. Rám pillantott, s csak tovább mosolyogva buzdította a csapatot.
Lassú léptekkel haladtunk előre, hogy lassan felsorakozhassunk és köszönthessük a közönséget és az ellenfél csapatot. Egy maghajlás után, üdvözöltük az ellenfél csapatot, majd álltunk is fel a kezdő pozíciónkba. A kapunkat Uzumaki Naruto védi, tőle jobb kapust nem is ismerek. A legjobb hátvédek „6" Sabaku Gaara, „9" Akimichi Choji, „3" Inuzuka Kiba, közép pályásaink „10" Suigetsu, „8" Nara Shikamaru, „11" Pein, két oldalsó csatáraink „7" Hyuuga Neji, „4" Sai, és a két csatár vagy a gól lövő „5" Uchiha Itachi, „2" jómagam a kapitány Uchiha Sasuke!
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A bíró magához hivatott. Egy kéz rázás vele, majd az ellenféllel. Ő választott. Fej. A kezdő rúgást mi kezdtük, hiszen nem találta el.
A meccs elkezdődött. A labdát folyamatosan vezettük és passzolgattunk egymásnak. A közönség hangosan szurkolt nekünk minden percben, a csapat fúvós zenekara folyamatosan játszott míg a lányok oldalt hangosan szurkoltak. Biztatva minket, hogy még jobbak legyünk.
A meccs végén nagyon fáradtak voltunk már, 90 percet játszani nem épp könnyű, de végre lejárt az idő. A tömeg hatalmas üdvrivalgásba kezdett ismét. Megcsináltuk, nyertünk megnyertük a felső középiskolások nemzeti versenyét a villám iskola ellen.
A fűben fekve kémleltem az eget és szedtem a levegőt, mert még mindig alig kaptam. A csodás kilátásomat, egy fekete hosszú hajú alak zavarta meg, aminek nem igazán örültem.
- Itachi mássz ki a képemből! – kezem felemelem a fejemhez, s igyekszem arrább tuszkolni, mert elég közel van a feje az enyémhez! Ő nagyban csak nevet.
- Na öcskös csak nem hulla vagy?
- De, úgy, hogy haddj! - morgok
- Nem lehet, eredményhirdetés! – egy hangos sóhaj, majd kelek is fel, hogy a csapatom mellép álhasak és túl legyünk az eredményen.
Az érmeket megkapva egy kupát is bezsebeltünk. A csapat végre elvonulhatott át öltözni és ünnepelni.
Ahogy elkezdtünk beszállingózni a lányok úgy támadták meg a fiúkat és gratuláltak nekik. Nem törődve haladtam előre. Hisz nekem jelenleg nem volt barátnőm, s nem igazán is akarok, mert elég csúnyán átbaszott. Ahogy haladtam előre egyszer csak, előre esek, mert valaki a nyakamba ugrott.
Az esés nem épp volt a legkellemesebb. Sikeresen beütöttem a térdem, bár a fejem nem, mert sikerült tompítanom a kezemmel, de a csuklóm viszont fáj. A hangomat már majdnem kieresztettem, amikor a vállamon keresztül egy rózsaszín tincsen találkozom.
A súly hirtelen megszűnik, s előttem terem az illető. Arcvonásai aggodalmat sugallnak, smaragdjai szomorúságtól csillog.
- Sajnálom! – szólal meg alig halhatóan, addig lábaimat magam alá húztam, hogy kicsit kényelmesebb legyen. – jól érzed magad?
- Persze, csak meg leptél, nem számítottam senkire! – mosolyodom el.
- Azt hittem hallod, hogy utánad futok és a neveden szólítalak! – szomorodik el – Azért is ugrottam! Bocsánat. – hajtsa le buksiját és a szoknya végét kezdi el piszkálni. – Esetleg jóvá tehetném valahogy? – kérdi alig halhatóan. Ha nem lettem volna elég közel hozzá tuti nem hallom meg.
- Igen lenne egy megoldás! – mosolyodom el. A szívem közben nagy kalapálásba kezd.
- Igen? – emeli fel fejét kíváncsian.
Kezemet arcához vezettem, szempillám lecsuktam, s ajkaimat rózsaszín kis ajkaira tapasztottam.
A csók nem tartott sokáig, szemem kinyitottam, majd lassan elváltam tőle. Szemei megdöbbenést és zavartságot tükröztek, de apró pírt is felfedeztem almácskáin, egy apró mosolyra húztam ajkaim. Épp akartam felkelni, de valaki megállított benne. Puha és húsos ajkak tépték az enyém többért könyörögve.
Üdvözüllek kis madárkám itt (remélem nem gond hogy így hívlak majd titeket?)! Végre vége a vizsgáknak, és sikerült helyre rázódnom! Most már gőzerővel készülök a diplomai munkámmal és készítem nektek az újabb fejezeteket és részeket! Ami azt jelenti most már, gyakrabb vendég leszek itt ismét! :D
Legyetek jók! Mi hamarabb jövök egy újabb fejezettel by: Yumi - chan
