SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

A Holdfény Romantikája

Sasuke újra és újra sétált az éjszakában, a város sötét utcáin árnyékolva a fájdalmat és a veszteségét. Nem voltak szavak vagy cselekedetek, amelyek enyhítették a szívét hordozó terhet. Egyszerűen csak érezte a sötétséget, amely mélyre hatolt a lelkébe.

Sasuke elindult a park felé, ahol a séták ideje alatt gyakran megpihent és csendre talált. Most azonban nem volt békés a lelke. A várost éjszaka övezte, és a csillagok ismeretlen és távoli szemlélődőkként néztek le rá.

Ahogy leült a padra, mintha minden erő elveszett volna belőle, és keserves sírásba tört ki. A könnyek gátja felengedett és a sötétség a vörös szemét körülvevő homokzáporra emlékeztette. Keserves fájdalmában magához ölelte a térdét, és megengedte a bánatnak, hogy szabadon áradjon. Hangja végigszállt a park csendjén, mintha az éjszaka is hallgatag részesei lennének a veszteségének.

"Még mindig érzem őt," zokogta fel halkan, mintha csak magának szólna, vagy talán a csillagoknak. "Még mindig itt van bennem... és őszintén, élni nem akarok. Miért kellett elmennie? Miért kellett hagynia? Hogy élhetek tovább nélküle?"

Sasuke kiabálásával a holdfény halkan suttogott választ, de a válaszok eléréséhez még időre volt szüksége. Miközben tovább zokogott az éjszaka sötétségében, érezte, hogy valami megmagyarázhatatlan és szokatlan érzés kezd az örök veszteség fölötti fájdalmán felülemelkedni. Talán az éjszakában már nem érezte magát sötét teljesen magányosnak.

Ahogy Sasuke sírt a park padján, érezte, hogy valami melegség és világosság szivárog be az életébe. A csendes éjszaka szinte érzékelhetővé vált, a sötétségben lassan alakot töltött valami. Az éjszakai szellő simogatóan fújt, és a hajába simította, mintha egy láthatatlan kéz próbálta volna megnyugtatni. A könnyei továbbra is patakzottak arcán, de úgy érezte, valami új és varázslatos kezdet történt vele.

Hirtelen észrevette, hogy valaki közel lép hozzá, de nem volt biztos benne, mert a könnyek borították a látását. Amikor megtörölte a szemét, egy alak rajzolódott ki a sötétségből. Egy fiatal nő, égő zöld szemekkel és hosszú, rózsaszín hajjal állt előtte.

"Ne sírj, Sasuke," mondta lágy, édes hangján. "Nem vagy egyedül. Itt vagyok veled."

Sasuke meghökkenve nézett az ismeretlen nőre. "Ki vagy?" zavarodottan, és érthető módon kételkedett az érzékeiben.

A nő elmosolyodott és egy szívhez szóló mosolyra szűrte az ajkait. "Hívj Sakura-nak," mondta. "Vagyis, ha úgy szeretnéd, akkor hívj engem egy angyalnak."

Sasuke arcáról eltűntek a könnyek, és csak bámult a rejtélyes alakra. "Sakura vagy egy angyal? Ez lehetetlen..." suttogta.

Sakura a pad mellett térdelt, és Sasuke kezét a sajátjai közé vette. "Semmi sem lehetetlen az életben," mondta neki. "Bármi történhet, ha hajlandó vagy elfogadni. És én itt vagyok, hogy segítsek neked."

Sasuke hirtelen kirántotta a kezeit Sakura kezeiből, és ordítani kezdett. Az éjszakai csendben sikoltása visszhangzott. A sírása és a kiabálása összekeveredett az éjszakai hangokkal: a szél susogásával, a távoli autók zümmögésével és az ágak enyhe cserregésével.

- Miért? kiáltotta a sötét éjszakába. "Miért kellett elhagynod? Miért kellett ezt megtenned velem?"

Sasuke könnyek öntötték el a szemét, és úgy érezte, hogy a szívét valaki éles pengével vagdalja. A park, ahol sétált, most mintha egy sivataggá változott volna, és ő elveszett benne.

A padon lerogyott és elkezdett visszaemlékezni arra, hogyan találkoztak, az emlékeikre, a boldog pillanataikra, amikor együtt voltak.

Sasuke hirtelen rájött, hogy milyen mélyen érintette őt az elvesztése, és hogy az élete most, hogy volt barátnője nélkül van, valóban teljesen sötétségbe merült. Az emlékezése arra, ahogy találkoztak és a velük töltött boldog pillanataikra gondolva, még jobban érezte az ürességet és a veszteség fájdalmát.

A könnyei egyre csak ömlöttek, ahogy a sírás egyre szakadtabbá vált. Többé nem próbált meg menekülni a fájdalmat elől vagy elnyomni azt. Ehelyett teljes mélységében átadta magát a keserű fájdalomnak. Sírása és ordítása olyan volt, mintha ki akarta volna üríteni a lelkében tátongó sebeket.

Sasuke kiabálása egy idő után szinte csendben fulladt el. Elvesztette a hangját és már csak tompa sóhajok hagyta el a száját.

Sasuke felemelte a fejét, de már nem látott maga körül senkit, talán csak a képzelete játszadozik vele.

Sakura újra láthatatlan lett, hogy védence ne láthassa. Leült a padra és csak gondolkodott, mégis mit tehetne. Mivel tudna segíteni Sasuke-nak, hiszen nem szeretné így látni. Már nem egyszer sikerült megvédenie, hogy ne tegyen magában kárt, de nem könnyű vele. Ennél makacsabb emberrel még nem találkozott.

A fiú felpattant a padról és szinte káoszba torkolló érzelmei kitörtek belőle. A sírás, a kétségbeesés és a harag keveredett benne. Az éjszaka csendjét megszakította, amikor hangosan ordította: "Élni nem akarok!"

Sakura gyorsan reagált és futott Sasuke után, aki elrohant a folyó partjára. Amikor utolérte, észrevette, hogy Sasuke már a folyó közepénél áll, és mintha az ötlet lenne, hogy újabb öngyilkosági kísérlet.

Sakura mély levegőt vett és újra felfedte magát. keserves kiáltozásba kezdett? "Sasuke, állj meg!" A hangja szinte eltűnt az éjszakában, de nem hagyta abba az üvöltözést.

A fiú egy pillanatra meghökkent, de nem fordult vissza. Aztán lágyan, de határozottan hozzátette: "Nem vagy egyedül, Sasuke. Nem hagylak magadra."

Sasuke kezdetben erőszakosnak látszott, de ahogy Sakura szavai eljutottak hozzá, lassan elkezdett felébredni a maga mély keserűségéből. Észrevette, hogy Sakura mindent megtesz azért, hogy segítsen neki, és valami felszínre tört benne.

Sakura sietve közeledett Sasuke-hoz, és még valami hibát követett volna el, óvatosan megölelte őt. "Sasuke, ne hagyd magad elpusztítani. Itt vagyok, hogy segítsek neked, és hogy ne érezd magad egyedül."

Sasuke visszaölelte Sakurát, és könnyek patakoztak le az arcán. Még mindig fájdalmasan gyenge volt, de kezdték érezni a remény sugárzását a sötétségben.

Sasuke váratlanul és szenvedélyesen megcsókolta Sakurát, mintha az élete múlna rajta. Az érzelmek tomboltak benne: a fájdalom, a veszteség, az együttérzés és a szerelem minden egyes csókkal elöntötte a lányt.

Sakura kissé meglepődött, de gyorsan válaszol a csóknak. Szorosan ölelte át Sasukét, ahogyan a csók mélyült. Aztán egyszerre mindketten elengedték egymást, és tekintetük találkozott.

Sasuke hangosan szuszogott, és Sakura nagyon is meglepődött: "Ezt nem szabadott volna" Sasuke értetlenül ált a szó hallatán.