SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Fájó Szerelem /ItaIzu/

- Miért apám miért? -üvölti sírva s csúszik le a fal mentén - Miért tilltasz el tőle?

Az apja idegesen csap az asztalra.

- Hányszor meg mondtam, hogy felejtsd el őt! - ordítsa - Ő nem hozzád való! - Izumi újabb keserves sírásnak fog neki - Elhalgass - kel fel a székéből és a lányához megy, de az ajtó kivágódik.
- Drágám - fogja le kedvesét - ne bánsd a lányunkat. - a férfi a nőre néz.
- Te ebbe ne üsd bele az orrod - majd férre löki feleségét, s megy tovább a lányához. Egy hatalmas pofonban részesítí. - Most már van miért bőgnöd! - üvölti majd elviharzik.

Izumi keservessen sír tovább. Nem akarja elhinni, hogy ilyen szörnyeteg apja van, aki őt és anyját is bántsa.

- Anyám - szólal meg halkan a lány.
- Jól vagyok kislányom - ül fel nehezen. Oldalát fogja. Izumi mellé megy és felsegíti. - Izumi - szólítsa meg lányát - Azt hiszem ideje tovább állnunk mindkettőnknek!
- Anyám...
- Ssshhh - teszi ujjait lánya arcára - Nem tűröm ezt tovább! - suttogja - Nem hagyom, hogy bárkihez is hozzá adjon - mondja majd fel állnak - El megyünk innen. Össze pakoltam már. Gyere. - magaután húzza lányát. A házból kilépve az autóhoz mennek. Beülnek majd végleg el mennék erről a helyről.

Több óra autózás után. Egy nagy családi háznál állnak meg.

- Gyere Izumi - szólal meg anyja. Izumi követve az anyát majd kiszáll az autóból és a házra néz. Nem tudja hol vannak! Soha nem járt még itt. Kíváncsi ki lakik itt!

- Kopp - Kopp -

- Egy pillanat - szólalnak meg bentről. Kisebb motoszkálások majd az ajtó nyílik - Asumi? - döbben meg az ajtóban álló.
- Szia Mebuki - köszön neki - Emlékszesz a lányomra Izumira? - mutat a lányára.
- Igen emlékszem, de mit kerestek itt? - kérdi Mebuki
- Anya - szólalnak meg bentről - Ki az? - majd az ajtóhoz lép - Izumi - döbben meg.
- Sakura? - Izumi.
- Lányok ti ismeritek egymást? - Mebuki.
- Igen anya - néz anyára Sakura - Ő Itanak a.....
- Ohh - döbben meg Mebuki - Oh jaj - kap fejéhez - Gyertek be ne álljunk itt kint! - invitálja be őket a lakásba.

Mindannyian bemenetek. Mebuki hellyel kínálta őket, míg Sakura elment hozni teákat.

- Asumi - szólítsa meg - rég beszéltünk! Mi történt, hogy hogy itt vagytok?
Asumi sóhajt egyet majd lányára néz.
- Úgy döntöttem, hogy elköltözünk! Nem tűröm, hogy a férjem tovább bántson mindkettőnket. Ebben kérném a segutséged Mebuki - néz barátnőjére - maradhatnánk egy darabig?
- Persze - mosolyog Mebuki - ameddig nektek megfelel.

Sakura a kész teákat kihozza. Majd az asztalra teszi őket. Sakura is leül. A szülök tovább beszélgetnek. Izumi végig lehajtott fejjel ült.

Sakura gyengéden megfogta Izumi kezét. Izumi ránézett.

- Gyere - suttogja, majd magaután húzva felmennek az emeletre. Sakura a szobájába vezeti Izumit.
- Ti - szólal meg - meg vagytok Sasukevel?
- Megvagyunk - sóhajt - vannak kisebb vitáink, de nem komolyak! Viszont te, hogy vagy?
- Én csak - csuklik el a hangja. Újra a sírás szélén áll. - látni akarom őt. - néz Sakurára - Fáj, hogy nem lehetek vele!
- Izumi - az ágyára húzza, hogy mind a ketten leülhessenek - arról hallottam, hogy nem lehettek együtt, de miért?
- Elvagyok jegyezve!
- Hogy mi? - döbben meg Sakura - De, hogy vagy mi, miért?
- Apám így akar távoltartani Itachitól! - suttogja.
- Ez szörnyű. - lehajtcsa a fejé, de rögtön eszébe jut egy ötlet - Izumi van egy ötletem, hogy lehettek együtt Itachival! - Izumi csak pislogni tudott - Gyere. - húzza maga után a lányt.

A bejárati ajtó csapódik. Mebuki és Asumi döbbenten néztek az ajtóra.

Sakura bevágodik az autójába és már megy is. Izumi nem tudja merre mennek. 10 perc autokázás után egy rendelőhöz érnek. Sakura beinvitálta Izumit. Nem tudta minek vannak itt. Az esemélyek csak pörögtek körülötte. A Dr. Nő megvizsgálta. Pár perc várakozás után Sakura megkapta az eredményeket, így tovább álltak.
Következő állomás egy iroda volt. A város legjobb ügyészéhez és ügyvédéhez mentek. El meséltek mindent az eredményeket átadták.