SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Hullócsillagos Éjszaka

Sok idő elteltével még mindig rád gondolok. Azóta 15 - év telt el. Még sem tudtalak elfelejteni. Pedig csak egyszer találkoztunk.

Tisztán emlékszem a napra. A szüleimmel nyaralni mentünk. Mint minden gyerek nagyon örültem én is neki.

Ahogy odaértünk vidáman szálltam ki a gépjárműből. Szüleimnek segítettem bepakolni. Hogy minél előbb szabadulhassak.

- Mami mami - hajtogatom anyum nevét. Ő csak rám néz - kimehetek a partra?
- Kislányom bírj a véreddel! - szól rám - majd később elmegyünk. Meg ha még akarod nézni az esti csillaghullást aludj most mert este fáradt leszel! - mondja.
- De ne már! - toporgok helybe.
- Kisasszony - szólal meg apum, én azon nyomban anyumhoz szaladok. Ő meg csak jót nevet - viselkedj vagy nem lesz este semmi! - dorgál meg. Én csak egyetértően bólintottam.

Eljött az este. Szüleim ahogy meg ígérték kimentünk. Parton sétáltunk. Én előre szaladtam. Élveztem a tenger hangját és a csodaszép éjszakát. Megáltam és az eget kémleltem nagyon szép volt. Hullócsillagok százai borították az eget. S aznap este találkoztam veled is.

- Nagyon szép igaz? - szólalt meg egy idegen hang. Oldalra néztem s akkor láttalak meg. Velem egykorúnak tűntél. - Neked is tetszik? - kérdezted, én csak egy bólintással válaszoltam.
- Mi van megkukultál? - nevettél rajtam - Gyere mutatók szebb helyet. - kezemnél fogva fogfa húztál magad után. Nem tudtam hova viszel, de követtelek.
- Nézd - mutattál a tengerre. A csillagok csillogtak az égbolton s a tenger még szebb látványt adott neki.
- Ez meseszép. - szólaltam meg először.
- Igen az. - helyeseltél - Van kedved játszani? - kérdezted mosolyogva, én csak bólintottam.

Az éjszakát játékkal és nevetéssel. töltöttük. De el érkezett az elválás ideje. Nem akartam, hogy elmenny, veled akartam lenni. Nélküled üresnek éreztem magam. Egy barátom sem volt, csak te azon az estén.

- Nekem mennem kell. - fordúltál velem szembe - Egyszer találkozunk még cseresznyevirágom. - simítod meg a hajam, majd elszaladtál.
- Várj! - kiáltok utánna - Hogy hívnak?
- Sasuke! - fordúltál vissza.
- Én Sakura vagyok! - kiáltom. Csak rám mosolyogtál, s eltüntél az éjszakában.

Azon a napon a szívembe loptad magad, csak rád tudtam gondolni senki másra.

Vártam rád minden egyes nap. De nem jöttél. A napok elteltével véget ért a nyaralásunk, így haza kellett mennünk.

Vártam és csak vártam. Hogy újra elmennyünk, hogy újra láthassalak, de nem mentünk s nem láthattalak újra.

Azóta 20 - éves lettem, s újra itt vagyok a tengerparton az éjszakában a hullócsillagok alatt töprengve mit is akarok. De tudom mit akarok. Téged, téged akarlak látni, senki mást.

~Író~

Sakura lassú léptekkel sétált a csillagos ég alatt, nem sejtve, hogy minden lépését árgús szemekkel követik, mint 15 - évvel ezelőtt is.

Az idegen közelebb megy a lányhoz majd így szól.

- Nagyon szép igaz? - amikor Sakura meghallotta a hangot leblokkolt. Lassan hátra fordúl. Meg akart győződni rolla, hogy jól hallotta - e vagy csak az elméje járatja vele a bolondot. - Mi van megkukultál? - teszi fel az idegen az ujjab kérdést, majd elé sétál és halványan rámosolyog. - Egyszer találkozunk még cseresznyevirágom. - Sakuranak sem kellett több. A régi megszólítástól eleredtek a könnyei. Sós cseppek marták az arcát, de ő mosolygott. - Hé ne sírj! - törli le Sakura arcáról a könnyeket - Hiányoztál Sakura! - majd meg öleli.

Sakura meg lepte a fiú cselekedete. De ő is vissza ölelt.

- Te...... Is...... Sasuke..... - Sasuke elvált a lánytól majd a szemébe nézett.
- Soha többet nem hagyom, hogy elváljanak útjaink! - majd csókba hívta Sakurat.

Hullocsillagos éjszakán találkoztak, s el váltak. De a sors nem hagyta, hogy elváljanak útjaik újra. Össze hozta őket ugyan ott, csak sokkal később. Ami egyszer megtörtént újra megtörtént.
Figyelj jól, mert veled is megtörténhet .