SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

A szenvedély tiltott gyümölcse! /1/ -> /ItaSaku/

Helóka! Jelentkezem is egy új történettel ami egy ItaSaku lesz! A történet kérésre készűl! Remélem elnyeri a tetszésedet SakuraWay6, és nagyon reménykedem benne, hogy nem csptam össze a történetet! Kicsit kusza, de a következő részben igyekszem bogozni, majd a szálakat! Jó olvasást hozzá.

Haruno!

Mit is foglal magába ez ez egyetlen szó?

Pénz, hatalom, király, és kapzsi.

Egy kapzsi király, ki sajt országát viszi a csődbe. Feleségét megölette, nehogy már megmondja mit is csináljon ő. Egy szem lánya van, de tiszta anyja. De apjára is ütött. Mindig az övé az utolsó szó. Makacs, de nagyon kedves. Nagyon sokan szeretik, és én is nagyon szeretem őt.

Had meséljem el az én történetem. Vagyis, hogyan szerettem belé, s hogyan is jöttünk össze.

A történetünk sok évvel ezelőtt kezdődött. Réges rég az Uchiha és a Senju hadban álltak egymással. A két klán nagyon sokáig háborúzott egymással. Míg meg nem jelent a Harunok közül egy nő. A nőnek nagy és hatalmas ereje volt. Ő volt a Harunók vezetője Yami, aki a két klánt is kibékítette. A két klán nem harcolt már egymással, de valami furcsa dolog történt. Az Uchihák felajánlották, hogy mivel megmentette őket Yami így örök esküt fogadtak a Harunóknak és Yaminak aki később királynő lett.

A családom azóta is óvja és védelmezi a királyi családot, Yami leszármazottait.

De ez részben megváltozott! A mostani király nagyon kapzsi és fukar. Emberekkel játszadozik, különböző falvakat éget. Az embereit más országokba küldi háborúzni. Mégis hova jutott a mi békés országunk?

Egyetlen reményünk van! Lánya, de hiába beszél az öreggel ő nem tágít A trónterem a király hangjától zeng!

- Mégis mit képzelsz te szajha? - emeli meg a király a kezét, hogy egy pofont adhasson az előtte lévő lányának.

- Én csak az igazat! - ordít a lánya - A népünk éhezik és félnek, rettegnek! Tőled félnek! - mutat a lány a királyra.

- Elhallgass! - lendül a király keze. De én sem tétovázok! Hercegnőm elé ugrok, ezzel a pofont én kapva!

- Itachi! - hallom meg magam mellől életem szerelme hangját! - Miért? - suttogja. Fél szemmel rápillantok és halványan elmosolyodom!

- Uchiha! - emeli meg a királyom a hangját - mégis mit képzelsz, hogy beleavatkozol!

- Haruno - sama - ereszkedem féltérdre - ön régen azt kérte védjem meg mindentől a lányát! És úgy véltem öntől is köteles vagyok megvédeni!

- Hogy mondtad? - válik dühössé a király szeme, majd egy nagyobb ütést érzek csattani az arcomon! - Ne merj ellenszegülni nekem, mert megjárod! És úgy fogsz járni mint a családod! - ordít a képembe.

- Elnézését kérem! - hajolok meg előtte, kifejezve a tiszteletem!

Két aprók ezet érzek meg alkaromnál. A mellettem álló felé fordítom a fejem, s pedig csak egy aprót biccent a fejével, hogy kövessem.

- Uram - hajolok meg újra királyom előtt, aki csak a dühében fortyog. Majd lányával elhagyva a tróntermet.

Ő elöl megy míg én mögötte sétálok. Folyosóról folyosóra, míg meg nem érkezünk az ő szobájához. Az ajtót kinyitva belép szobájába, de én kint maradok!

- Itachi - szólít nevemen! - Gyere be!

- Azt nem szabad! - rázom meg a fejem - Ez az ön birodalma! Ide nem tehetem be a lábam!

- Fittyek hányok atyám parancsára! - mondja - Kérlek gyere be! - kérlel halkan!

Szívem gyorsabban kezdett verni a lány hangjától! Én ebbe a lányba szerettem bele! Erős vezető lesz mégis tudja hol a szíve! Ő nem fogja rosszra használni a hatalmát!

- Ahogy kéri hervegnőm! - hajolok meg, majd felegyenesedve belépek birodalmába az ajtót becsukva! ÉS remélem, hogy senki nem fog itt találni!

- Itachi! - válik idegessé hangja!

- Igen?

- Mit mondtam neked? - teszi csípőjére a kezét

- Hogy jöjjek be?

- Nem ezzel kapcsolatban! HA nem a hercegnőzéssel!

- De hiszen ön az!

- Ne már - túr hosszú loboncába! - Kérlek csak Sakura! Nem szeretem a formalitást! Meg már nagyon régóta mellettem vagy! - mosolyog rám! - Na gyere ide, lekezelem a sebed!

Egy mély sóhaj szakad fel torkomból! Pontossan hányszor is játszottuk már el ezt a jelenetet? Többszázsszor! Ő mindig megkér, hogy csak Sakurának hívjam, de soha nem szólítottam meg csak a keresztnevén! Mindig csak hercegnő vagy kisasszony volt! Tizenhárom éve szolgálom Sakurát, és egyszer sem tettem eleget kérésének! Az évek alatt ahogy cseperedett és egyre nőiesebb lett, úgy szerettem bele, de ő ezt nem tudja! És jobb is ha nem fogja megtudni! Királyom megveti a szolga és nemes közötti kapcsolatot.

Sakura egy ideje eltűnt, ekkor eszméltem fel, mikor az ágyára ültetett és a felrepedt számadt kezdte el fertőtleníteni. A csípős érzésre felszisszentem, s egy halk kuncogást hallottam.

- Kisasszony ön most kinevetett engem? - vonom fel egyik szemöldököm!

- Mint hallottad igen! - válaszol, majd hirtelen komollyá válik tekintete - Jól vagy? - kérdi elcsuklott hangal.

- Jól vagyok! Miért kérdi?

- Az apám miatt! Úgy utálom amit veled tett! - hajtsa le fejét.

- Kisasszony! . szólítom meg, de nem reagál! - Sakura - suttogom, halkan a nevét és az ágyról mellé telepszem a földre. - Ez már a múlté! Számomra ön a családom! - simítok arcára!

- De akkor is! - felemeli a fejét és csak akkor látom, hogy a szeme könnyes - A családod....

- Shhh... - mutatóujjam ajkaira teszem - Az már a mult. Nem kellemes, de nem tudok mit tenni!

Sakura csak bámult rám. Nem tudom mi járhatott akkor abban a pillanatban a fejében, de olyat tett amire már nagyon régóta vágyom! Karjait nyakam köré vezette, míg puha ajkait ajkaimra tapasztotta!