SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Végállomás /1/

 Gyerekeknem nem ajánlott! Nyugalmat és érzelmeket felzavaró! Ha nem vagy (+18) nem ajánlom. Nem szerepel benne semmi hentai, de a korhatárt kitenném, a rossz szavakért és későbiekben megjelenő depresziót követő érzelmek miatt.

A fejezet bővült egy kisebb részlettel! Egyszer visszavettem, mert nem tetszett viszont adok neki egy újabb esélyt. A történet bizonyos százalékban át lesz dolgozva!

- Sakura - szólnak rá - kérlek elég volt - venné el tőle a poharat, de nem megy neki.

- Nem Ino - rázza meg a fejét - pultos fiú! - csuklik el a hangja, s bárgyún rámosolyog. - Kérnék még egy kört!

- Na nem! - visít fel a szőkeség - Nem kér többet

- De..de - bólogat a rózsaszín hajú.

- Sakura - fordul felé a lány - már ülni sem tudsz! Meg miért iszol ennyit?

- El akarom felejteni őt, örökre..... - néz maga elé, mert eszébe jutnak az emlékek - az ajka ize, a meleg ölelése - suttoggja maga elé bámúl, majd könnyes szemekkel néz barátnőjére. - Ino el akarom mindet fejeteni... - fakad sírva. Ino arcán át fut a szomorúság. Hiába telt el annyi idő, mindig eszébe jutnak az emlékek. Felkel a bárszékről, s átöleli barátnőjét. A rózsaszín belekapaszkodik a barátnőjébe, s úgy sír tovább.

- Sakura - suttogja a fülébe, s a haját simogassa - Te erős vagy! Sikerülni fog. Rá fog jönni mit veszített, de Sakura ne add itt fel. Ne hagyd, hogy az érzelmek a béka segge alá vigyenek.

- Nem megy Ino! - eltolja magát a lánytól - Nem megy. Elegem van. Elegem mindenből, hogy őt látom. Fáj itt bent - fogja meg mellkasát - Fáj látnom, hogy nem velem van. De ezeket mégis elnyomom. Jobban, hogy semmibe vesz. Ne szeressen, de barátok nem lehetünk? Néha jókat beszélgetünk, vagy ha csak rámosolyog az egész napomat bearanyozza. Ino - szeméből patakokban folynak a könnyek - meg akarok halni, nem akarok tovább szenvedni!

- Nem nem Sakura! - rázza a fejét, majd felkarját megfogva rázza meg a lányt - Ilyenre ne is gondolj! Nem csinálsz ilyet megértetted?

- Nem ígérek ilyet! - suttogja - Nem akarom tovább látni őt....

- Jaj, te lány!

Körülöttük hangos zene dübörög a hangfalakból. Nem sokan foglalkoznak velük. Ino nem tudja mihez kezdjen! Ez volt eddig a legdurvább, hogy így kiborult barátnője. Nem akarta magára hagyni. Elgondolkodott, hogy kit hívjon. Majd eszébe jutott a szőkeség. Mosolya bárki arcára mosolyt csal.

Telefonját elővéve kezdte el tárcsázni a számot, közben végig Sakura hátát simogatta, hogy megnyugodjon. A csörgés megszünt. Nem hallott semmit. Fülétől elemelve a készüléket pillantott rá mi a helyzet. A hívás ment állapította meg. Majd bele szólt.

- Naruto... - szólt annyira hangosan amennyire csak tudott. A szőkeség a fülétől elemelte a készüléket, mert váratlanul érte a hang. - Én nem hallak, de kérlek segíts. - Naruto döbbenten nézett a telefonjára, mi lehet, hogy az ő segítsége kell. - Sakura szétcsúszott, nagyon sokat ivott. S meg akarja ölni magát. - a szőkeség szemei kitágultak a halottaktól, megrázta fejét, majd gyors SMS küldött a lánynak. Ino telefonja pittyent egyet. Fülétől elvéve, majd ráment az értesítésre " Nemsokra ott vagyok" olvasta. Visszarakta füléhez a készüléket s újra megszólalt. - Köszönöm. - majd megszakadt a hívás

Eközben Sakura egy kicsit megnyugodott, hogy kisírta magát. Mély sóhajokat vett. Ino elrakta a telefonját, majd kicsit eltolva a lány arcát fürkészte, majd így szólt.

- Jobb egy kicsit? - Sakura csak a fejét rázta. - Szeretnél még inni? - Sakura csak bólintott. - Hát ezt nem hiszem el - túr hosszú loboncába - Sakura tönkre fogod tenni magad!

- S mit számít? - szólal meg - Így sem érek semmit.

- Hát te hülye vagy! - akad ki.

- Mondtad már - csuklik el a hangja, majd egy koppanás a pulton.

- Erre meg bealszik! - jegyzi meg.

Ino nehezen leszedi barátnőjét a bárszékről, s megindul a kijárat felé bár is amennyire engedik.

Bő tíz perc alatt kiléptek a bár ajtaján. A bár előtt egy mosolygós szőkeség várta őket. De meglátva Inot és Sakurát lefagyott a mosolya.

- Mi lett Sakurával? - siet oda, hogy ő is tarsta.

- Csak bealudt, sokat ivott - megindulnak az autóhoz.

Naruto csak egy fintort vágott, az autóhoz érve Ino kinyitja a hátsó ülés ajtaját, majd berakták az ájult lányt. Ino megkerülve a kocsit beugrott előre, míg Naruto a volán mögé. Az autót begyújtotta, majd elindultak Sakura házához. Az úton nem szóltak egymáshoz. Mit is mondhatnak. Jól tudják, min megy keresztül a lány! Az első pár hónap mindenki számára rossz volt. Sakura összeomlott, olyannyira, hogy elvesztette a régi ragyogását. Több hónapnyi szenvedés után stabilizálódott, de most újra előtörtek az eltemetett emlékek. Ami csak rosszabbá vált.

A sötétségben járva az autó lassan halad a csendes éjszakában. A hangszórókból alig hallható, bánatos zene szűrődik ki, ami csak fokozza a szomorkás hangulatot az autóban. Ino a hátsó ülésen ülő, összeesett Sakura arcára néz, miközben a könnyei ismét megcsillannak a szemében. Naruto a kormány mögött feszült figyelemmel vezet.

A csendben csak az autó motorjának halk duruzsolása hallatszik, ahogy az éjszaka sötét fátyla leplezi a külvilágot. Ino próbálja magához ölelni a barátnőjét, miközben az könnyek között vergődik. A szőkeség próbálja megnyugtatni a rózsaszín hajú lányt.

-  Sakura, ne hagyd, hogy az emlékek teljesen elpusztítsanak. Tudod, hogy mindig itt leszünk neked. Nem hagylak egyedül - suttogja halkan, de szilárdan.

Sakura csak hallgat, de nem tiltakozik. Az autó elhalad az éjszakai csendben, és mintha az idő is megállna a sötétségben. Naruto néha félre pillant a két barátra a hátsó ülésen, de nem szól semmit. Tudja, hogy most a szavak kevésnek tűnnének, és csak az idő múlása hozhat némi enyhülést.

Végül megérkeznek Sakura otthonához. Ino segít kivenni barátnőjét az autóból, és együtt vezetik be a házba. A lakásban csak a halk zokogás hallatszik, miközben Ino segít Sakura az ágyba feküdni. Naruto tanácstalanul áll a háttérben, keresve valami megnyugtató szavakat, de a helyzet súlyossága minden szót elnyom.

- Ino, ha bármi szükséged van, hívj - mondja végül Naruto, miközben az ajtó felé lép.

- Köszönjük - válaszolja Ino hálásan.

Az ajtó bezárul, és a lakásban ismét a csend uralkodik. Ino ül a szobában, figyelve Sakura halk zokogását. Az éjszaka sötét fátylában a barátság, a szerelem és a veszteség fájdalma összefonódik, miközben a sors kegyetlen játékától tépdesik a szívüket.