SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Igéret /2/-> /NaruHina/

Üdvözöllek kis madárkám, ahogy ígértem hozom is a következő részt.
Most egy régebbi történetet folytattam. Mindegyik történetem be lesz fejezve csak idő kérdése!
Na: Yumi - chan

A portál beszélyében egy hatalmas örvény fogadta a fiatal tündért. Az örvény körkörösen forgott, ha valamint beszippant magába, azt végleg eltörölte. A levendula szemű hirtelen kapta fejét jobb kézfejéhez, mert a rajta levő ruhadarab hirtelen emelkedni kezdett. A ruha anyagát az ötvény elkezdte magába szívni ezzel megsemmisítve azt.

- Mégis, hogy került ide ez az örvény? – kérdezi kétségbeesetten – Igyekeznem kell nem maradhatok itt.

A nyaklánc hirtelen felragyogott, ezzel hatalmas fényt keltve az átjáróban. A levendula szemű összehúzta szemhéját a hatalmas fényre. Amint a fényt már nem érzékelte lassacskán kinyitotta szempilláit.

Szemeivel egy halványkék burkot vélt felfedezni maga körül. Egy apró mosolyra szaladt ajka. Szárnyaival lassú mozgásba kezdett, hogy folytathassa útját.

A portál nagyon hosszú volt, szárnyai már kezdtek fáradni, ami azt jelentette, hogy három órája már biztos repül. A burok mely körbe ölelve testét lassan kezdett vissza húzódni a nyaklánc belsejébe. Az örvény mely az átjárót fogta körbe, mostanra már teljesen megszűnt.

Hinata szemeit ismét egy hatalmas fehérség vakította el, ezzel teljesen megszüntetve a látás körülményeket. Egy hatalmas koppanás, majd minden elsötétült előtte.

Halk zajra kezdett ébredezni. Szemeit lassan nyissa ki, amikor is két hatalmas szempár fürkészi, minden mozdulatát. Hinata egy hatalmasat nyelt, nem tudta mi az-az izé, ami bámulja hiszen soha nem találkozott más teremtménnyel csak könyvekben. Fülecskéi mozogni kezdenek, hogy értelmezzék a hallottakat, amiket az orjás mondott neki, de egy árva szót sem értett belőle.

A két szempár tulajdonosa döbbenten figyelte a kis lényt, amit talán tündérnek tudott volna mondani a kis termete, a hegyes fülei és a hátán lévő aprócska szárnyak miatt. Beszélt a kis lényhez, de az teljesen le volt fagyva. A piciny fülecskéi mozogtak, de másra nem igazán reagált.

Két hatalmas kezét felemelte, és a kis teremtmény felé vitte.

Hinata a közelgő dologtól meg ijedt, hogy lehet ekkora keze valakinek, őt ott helyben összenyomja.

A két óriási mancs lassan a tündér alá nyúlt, hogy felemelje a magasba. Ahogy megérintette az aprócska teremtményt, kezeit hirtelen alóról rántotta ki, hogy el ne dobja az aprócska lánykát, mert megrázta valami.

Hinata a magasságra és a szikrára is meg ilyedt, amit a medál fejtett ki, de szíve akkor dobbant egy nagyot amikor alóla hirtelen tűntek el a hatalmas dolgok és ő majdnem zuhanni kezdet, de szárnyaival még időben vissza röppent oda, ahol az előbb volt. S közben fejecskéét hirtelen kapta fel az idegenre.

- Sajnálom, nem szeretnélek, nem kell támadnod! OH – döbben meg – Látom most már érted, amit mondok – mosolyodik el – én Naruto vagyok! S benned kit tisztelhetek meg kis teremtmény? – hajol közelebb, hogy jobban láthassa váratlan vendégét.

Hinata a hirtelen közelségre megijedt, melynek jelei apró testénnek apró rázkódásra volt.

- Öhm bocsánat! – húzódik hátrébb – A nagy méretemmel gondolom megijesztettelek, bocsánat. – Hinata Narutora pillant, majd fejét rázza. A szőkeség mosolyra húzza ajkait – Akkor, hogy hívnak kicsi lány?

- A nevem Hinata, és nem vagyok kicsi – áll fel és dobbant egyet – te vagy hatalmas – néz a kék íriszekbe – de ezen segíthetünk, menny hátrébb!

Naruto két lépést hátra lépett. Hinata csettintett egy aprót, majd egy pukkanással Naruto előtt termett, majdnem ugyanakkora magasággal.

- Na így már tényleg nincs sok méret különbség közöttünk. – nevet fel. Hinata apró mosolyra húzza ajkait – De a legfontosabb Hinata! – válik komollyá a hanga – Hogy kerülsz ide, miért vagy itt, s hogyhogy léteznek tündérek?

- Röviden és tömören nagyon sok faj létezik, ha jól gondolom – végig méri a szemeivel – te ember vagy! – Naruto egy aprót bólint – Hogy kerülök ide? Egyszerű egy portálon keresztül, amiket csak vész esetén lehet használni. Ami miatt itt vagyok, keresek egy bizonyos dolgot, de nem mondhatom el mi az sajnálom. – az ajtó hirtelen kinyílik, s egy vörös hajkorona bukkan fel mögötte.

- Naruto minden rendben? – kérdezi a nő. Naruto a hangra egy hatalmasat ugrik, s pillant anyjára.

- Igen anya! – lesz ideges.

- Kivel beszéltél? – válik komollyá a hangja.

- Senkivel, cs-aak a darabot gyakorlom, amiben szerepelek.

- Oh – döbben meg – akkor jó gyakorlást! – becsukja az ajtót majd elmegy.

- Basszus ez nem sokon múlott! – enged ki egy hatalmas sóhajt, majd fejét visszavezeti a lányra, de ő már nem volt ott.

Naruto sz egész szobáját feltúrta a kis csöppség után, de sehol nem találta. Lemenni nem akart, mert akkor csak hülyének nézték volna szülei, hogy mit keres. Ő viszont nagyon reménykedett, hogy Hinata a szobájában bújt el, s nem ment sehova, de nem járt sikerrel.