SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Gyengéd érzelmek /2/

Helóka, egy nem olyan régi sztorim folytatásával jelentkezem aminek eredetileg nem lett volna folytatása. De végűl csak lett. Remélem nem gond. Remélem tetszik majd Saku-chaan.

Azt mondják ha valaki sokáig van egyedül megszakítva minden köteléket egy rideg szívű emberré válik.
Azt hiszem, hogy alá támasztom ezt az állítást. Mái napig csak a bosszúnak éltem. Nem törődtem senkivel, s semmivel.
Mióta Sakurát otthagytam egy fa tövében, minden érzelmem újra elzártam és egy rideg emberré váltam.
Most mondjam azt, hogy amikor újra találkoztunk repesett a szívem az örömtől? Őszintén abban a percben nagyobb gyűlöletet éreztem iránta, mint eddig bármikor.
Orcsi rejtekhelyére négy shinobi tört be. Kettőt nagyon is jól ismertem, de a másik kettő nem nagyon izgatott.
Az egyik ismeretlenek sikerült is megtalálnia. A gyerekek kicsit hasonlított rám, de nem igazán törődtem vele. Hirtelen egy robbanás rázta meg a búvóhelyet! Mesterem egyik csapdájára ráléphetett. Hogy ne érjen törmelék felugrottam a felszínre és onnan figyeltem az eseményeket.
A porfelhő leült és egy lányt láttam meg kiszaladni a folyosóról egyenesen a számomra ismeretlen személynek. De nem igazán foglalkoztatott az idegen. Jobban inkább Sakura. Még mindig az az idegesítő lány volt kit elhagytam. S a reakciója amint meglátott jót derültem rajta.
De amint megjelent egy szőke korona is, elfogott a méreg. Meg akartam őt ölni. Minden áron. Míg ők ketten élnek, nem teljesíthetem a bosszúm. Egy gyors lépéssel Naruto mellett termettem, előhúzva a kardom, hogy végzek majd vele, de megállítottak.
- Sai - hallom meg Sakura hangját. Szóval így hívják ezt a gyereket. Sai csak rám mosolygott. - Ne tedd - támadni akart, de én hárítottam. Bevetve a Chidorit mely az egész testem beborította kiütöttem Narutot és Sait is.
Halk chakra áramlást hallottam, és egy felém rohanó Sakurát. Fejem oldalra döntve elmosolyodtam, de mielőtt elért volna eltűntem a szeme elől. Ő megállt, majd ugrott egyet, mert a háta mögött jelentem meg. S halkan így szólt.
- Miért Sasuke-kun? - kérdi rekedtes hangon.
- Tudod, te azt nagyon jól! - suttogom fölébe.
- Sasuke-kun kérlek hagyj fel a bosszúval s gyere haza - kérlel.
- Talán majd egyszer. - válaszolom és leütöm.
A pápaszemes megjelent a folyosón egy ájult Jouninnal. Ő lehetett a másik idegen. Naruto és az a Sai gyerek még mindig ájult, de egy darabig nem is fognak felkelni. Kabuto biccent egyet és már el is tüntünk.
Már több órája menetelünk, amikor megszólal a pápa szem.
- Sasuke - szólít meg - neked mit jelent a kis rózsaszín?
- Semmit - vágom rá.
- Én nem úgy láttam. Olyan könnyedén megölhetted volna mégsem tetted! Mégis miért?
- Semmi közöd hozzá! - ha nem fogja be őt ölöm meg.
- Oh - teszi szívére a kezét - A kis Sasuke-kun talán még mindig érez valamit!
Megjegyzésére nem mondtam semmit, a futásomon gyorsítottam, hogy lehadjam ezt az idiótát. Idegesítőbb mint Sakura.