SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Ölelés

Sziasztok! Egy rövid szösszenet, nem túl hosszú rész. Napokban remélem lesz még valamiből majd folytatás! By: Yumi - chan

 Az élet egy kaland. Sokfajta meglepetést hoz a számunkra. Kedveset ami megmelengeti lelkünket amitől boldogok vagyunk. Vagy nyomasztó érzelmet amitől teljesen össze roppansz. Sok mindent megtapasztalunk ezeknek. Hol a jót hol a rosszat. De ne, szabad csüggedni. Nem szabad feladni, mert az élet nem áll meg.

Sok új emberrel találkozunk kik ugyanazt vagy csak hasonlót élnek át amit mink. Ha tudunk segítsünk, mert egyszer lehet nekünk lesz rá szükségünk. Egy kis gesztus, mely többet jelent minden szónál. Melyben minden érzelem benne van.

Mikor kicsi voltam volt egy kedves fiú az életemben. Nagyon sokat figyeltem őt az évek alatt, de ő egyszer sem vett észre. De nem igazán izgatott. Mert ő számomra soha nem fog változni még ha ő el is felejtett engem.

Hogy ne szaladjak ennyire előre és értsétek, elmondom pár mondatban, hogy mi is történt velem, vagyis velünk.

Tokió városát kellemes nap melengte be. A nap hétágra sütött. Hiszen nem is csoda nyár révén akkor mindig erősen tűz a városra a nagy fényes korong.

A nyári napokat kihasználva én és legjobb barátom Sasuke – kun akivel nagyon kicsi korunk óta jóban vagyunk, minden nyáron kedvenc helyünk felé tartunk, vagyis egy közeli parkba ami nincs messze a házamtól. Az utat futva tesszük meg, hogy mi hamarabb oda érjünk.

Sasuke előre szaladt én pedig követtem. A környezetemre nem igazán figyeltem, csak az előttem lévő fiút, amikor egy pillanatra megfordul s arca ilyedté válik.

A futásban megálltam s kérdőn tekintettem rá, de ő csak mondta, hogy mennyek. Nem értettem, hogy miért míg rá nem jöttem hol is álltam meg. Az útkereszteződés kellős közepén. Felpillantva a jelzőlámpára ami már egy ideje pirossat mutattot leblokkoltam.

Láttam, hogy Sasuke kapálódzik és egy hangos dudaszót is hallottam. Fejem oldalra fordítva egy kamion tartott felém sebesen. Megrémültem s nem tudom miért de a fejem elfordítottam. Leblokkoltam olyannyira, hogy mozdulni sem tudtam. S csak vártam és vártam az ütközésre.

Testem meleg ölelő karok fogták körbe. Majd egy csattanás, s repültünk pár métert.

Aznap mikor az ölelő karok körbe fonták a testem az életem mentették meg, de elvesztettem egy olyan személyt aki számomra nagyon fontos volt.

Aznap az életem mentette meg. Én az övét nem tudtam, de azóta másokét igyekszem megmenteni.

- Haruno Dr. Nő kérem siessen!

- Máris megyek! - válaszolom, majd egy képre simítok – Remélem boldog helyt vagy Sasuke! - simítok a képre.