SasuSaku - Oneshots - Kívánságok tárháza -

Gyengéd érzelmek /3/

Jó olvasást kívánok. Igyekszem hozni a következőt mi hamarabb.

A bátyám halott. Én öltem meg. Vagyis nem. Csak ezt akarta elhitetni velem. Már nagyon régóta a halálán volt. Azt kérte, hogy én öljem meg, hogy bűnhődjön a klánunk kiirtása miatt. De nem neki kellett volna bűnhődnie. Konohának kell bűnhődnie ők árulták el a bátyám, s nem ő. Mióta nincs az élők között az üresség sokkalta nagyobb volt mint bármikor. A szomorúság és az újabb bosszúvágy már össze roppant belülről.

A bosszúvágyam a falu iránt olyannyira elvakított, hogy majdnem őt is megöltem. PEdig ő tényleg nem tehet semmiről. Csak rosszkor volt rossz helyen? A válasz nem. Ő akart engem megölni, de mégsem tudott! De én majdnem megöltem őt. Tisztán emlékszem a napra. Szemem előtt lebeg mindegy egyes másodperce.

- Eggyel kevesebb! - suttogom magam elé.

- Sasuke - kun! - hallok meg távolból a nevem. A hangot bárhol felismerném. Általában megdobbantja a szívem, de most nem. Csak harag volt.

Eltorzult arcot néztem felé, gonosz mosollyal ajkaimon.

- A kis Sakura - chan - ejtem ki gunnyal a nevét, majd elrugaszkodva a földtől, átugrom a szakadékot, s torkánál tartom a magasba. - lámlám kit hozott erre az útja, vagyis a halálba - suttogom felé.

- Sas... - ejtené ki nevem, de nem igazán kap levegőt. Hehe valyon mitől is nem kap levegőt? - kérlek....

A pumpa felment bennem. A torkát erősebben megszorítottam, s a mellettem lévő falnak csaptam. Az ütéstől vért köhögött fel és levegőért kapkodot. Lassú megindultam felé. Kezével próbált feltápászkodni.

- Hadd segítsek - nyújtam köpenyért s ismét a falnak csaptam a lányt. Fájdalom jelent meg az arcán. - Oh drágaságom mi történt?

- Miért teszed ezt? - kéri, szemei szomorúságtól csillognak. - Mit ártott neked Konoha? Miért akartad kivégezni a kagékat? Ők nem tehetnek semmiről!

Hangos kacagásba kezdtem.

- Még hogy nem? - nézek rá dühösen - Ők irtották ki a klánom! Tudod milyen érzés ez? Heh honnan is tudhatnád, te nem élted át ugyanazt amit én!

- De át tudom érezni! Mikor elmentél! - vágja rá, bár hangja elcsuklott a sírástól. Szemei félelmet, fájdalmat tükröztek. - Akkor összetörtem, egy részem meghalt....

- Hazudsz! - ordítom az arcába - Nem tudod milyen ez! Halnál inkább meg! Meg nagyon idegesítő vagy! - szemeiben a lány csillogás ami volt szertefoszlott.

- Akkor ölj meg! - suttogta.

- Ezer örömmel. - suttogom fülébe ismét.

Előkapva egy kunaint akartam végezni vele, de valaki kikapta a kezeim közül.

S ennek a barátomnak mái napig hálás vagyok! Hogy megmentett engem a sötétségtől! S most én fogom a szívességet viszonozni, hogy mellette harcolok a III Nagy ninja háborúban. Mint egykoron a hetes csapat tagja. Mindhárman megerősödtünk a magunk módján, de ő lepett meg legjobban. S az ürességet amit érzek tudja pótolni valaki?