Daughter of the Solar Solstice 2. (The Battle of the Labyrinth)

3.Fejezet-A hadak tanácskoznak

"I don't care, I'm not scared"

Via az éjjeli keresgélés miatt igencsak kómásan ébredt. Alig sikerült kibotorkálnia a vívóarénába anélkül, hogy bárminek is nekiment volna. Ott azonban az életnagyságú, nyikorgó, rózsaszínű gumijakon csámcsogó Mrs. O'Leary látványa kellőképpen kijózanította.

Kheirón és Quintus a fegyvertartó előtt állt – utóbbi kérdő pillantást vetett a lányra, mikor megjelent a színen. Via egyszerűen nem vett róla tudomást. Annabeth és Clarisse egymás mellett ülve tartotta meg az összefoglalót. Tyson és Grover olyan távol helyezkedett egymástól, amennyire csak lehetett. Az asztalnál helyet kapott még Boróka, az erdei nimfa (mint azt utóbb Via megtudta, Grover barátnője), Silena Beauregard, Travis és Connor Ellelop, Beckendorf, Lee Fletcher, és még Árgus is ott ült közöttünk, a százszemű biztonsági főnök. Jelenléte tovább növelte az esemény komolyságát. Árgus ugyanis, amennyire Via tudta, csak a legvégső esetben mutatkozott nyilvánosan. Amíg Annabeth beszélt, Árgus olyan erősen bámulta, hogy bevérzett az égszínkék szeme.

-Bizonyára Luke is tud a bejáratról. Ő mindent tud a táborról – mondta Annabeth. Via kis büszkeséget vélt kihallani a hangjából, mintha gonoszsága ellenére egy kicsit még most is tisztelné a fiút. És ez nagyon idegesítette. Boróka megköszörülte a torkát:

-Én is erről akartam tegnap este beszélni veletek. Az a rés régóta ott van. Luke többször is használta.

Silena Beauregard felvonta a szemöldökét:

-Tudtál a Labirintus bejáratáról, és nem szóltál nekünk róla?

Boróka arca elzöldült, ami elég viccesen nézett ki, mivel már alapból is zöldes árnyalatban játszott a bőre. Via ezt nála az elvörösödéssel azonosította.

-Nem tudtam, hogy fontos lehet. Azt hittem, csak egy barlangbejárat. Nem szeretem a koszos, öreg barlangokat.

-Mondtam én, hogy jó ízlése van! – sóhajtott fel Grover.

-A barlangra nem is figyeltem volna fel, csak... Lukera – lett egy újabb árnyalattal zöldebb a nimfa. Grover felhorkant:

-Felejtsétek el, amit a jó ízléséről mondtam az előbb!

-Érdekes – jegyezte meg a kardját élesítgető Quintus – Úgy vélitek, hogy ez a fiatalember, ez a Luke, azon a résen keresztül akarja lerohanni a tábort?

-Egész biztosan ez a terve – mondta Clarisse. – Ha fennáll a veszélye, hogy Luke a Félvér Tábor varázshatárait kijátszva az erdő közepén felbukkan a szörnyhadseregével, akkor nem szabad kockáztatnunk. Könnyűszerrel eltörölhet bennünket a föld színéről. Bizonyára hónapok óta tervezi a rajtaütést.

-Felderítőket küldött az útvesztőbe – szólalt meg Annabeth. – Erről tudomásunk van, mert... találtunk egyet.

-Chris Rodriguezt – nézett Kheirón sokat sejtetően Quintusra.

-Ah. A fiú, aki... Igen. Értem.

-A fiú, aki micsoda? – vágott közbe Percy. Clarisse ránézett:

-Figyelj! Luke olyan eszközt akar, amivel tájékozódhat az útvesztőben. Ezért keresi Daidalosz műhelyét.

-A fickóét, aki a Labirintust tervezte – mondta Percy, épp egyszerre Viával. Minden szem a lányra szegeződött, aki erre lehajtotta a fejét. Ötlete sem volt, mi lehet mindenki baja az ő jelenlétével, de úgy döntött, jobb lesz, ha a passzív hallgató szerepét veszi fel.

-Igen – felelt Annabeth – Ő minden idők legnagyobb építésze és feltalálója. A legenda igaz, a Labirintus közepén van a műhelye. Ő az egyetlen, aki átlátja az útvesztőt. Ha Luke megtalálja, és meg tudja győzni, hogy segítsen neki, akkor nem fogja a Labirintus feltérképezésével tölteni az idejét. Túl sok embere életébe kerülne. Eltalál benne bárhova – gyorsan és biztonságosan. Legelőször a Félvér Táborba, hogy végezzen velünk, aztán pedig...