Több mint egy hét múlva.
Levi szemszög.✨
Remélem mindenkinek meg van az az érzés, mikor teljes mértékben megbízhatsz valakiben és biztonságérzeted van. Az életed is oda bíznád, tudod, hogy jó helyen vagy. Ezt hívják boldogságnak. Ez elég sok feléképp nyilvánul meg. Apró gesztusok, kedves szavak, tettek és hatalmas áldozatok. De minden megéri. Semmit sem bánsz.
-Levi. Mindjárt indulok. - Jean ölelt meg hátulról. - Késő délután jövök csak. - Letettem a kezemből a ruhákat amiket hajtogattam, és megfordulva átöleltem én is.
-Jól van. Vigyázz magadra. És írj, ha bármi gond van. - az arcomat lassan maga felé fordította. Az ujjaival finoman tartva az államat megcsókolt. Finoman, kedvesen. De aztán hirtelen felkapott az ölébe és elborult velem az ágyon. Lenyomva a vállaimat és erősen megcsókolva. Na hát ezt a hirtelen váltás enyhén megdöbbentett. Nyöszörögtem kicsit hiszen az a nagy, izmos test rajtam landolt. Mikor lett ekkora? Most látszódik igazán az edzés eredménye. Ahogy hozzám nyomódik a kockás hasa, olyan mint egy téglafal. Az alján egy tűzoltótömlővel felszerelve. Lassan nekem is komolyabban kell vennem az edzést, ha lépést akarok tartani ezzel a monstrummal.
-Ha haza értem utána....-a világos szemeivel mélyen páztázta az enyéimet. Olyan vágyakozón csillogott. -..... itt találkozunk. - Lemászott rólam és a combomon végig simítva felkelt az ágyról, majd kisétált a szobából. Csak úgy. Mi sem természetesebb, mint egy ilyen jelenet után ezt tenni.
-Azta... - szétterülve maradtam az ágyon, erősen dobogó szívvel és ledöbbenve. Hallottam, ahogy becsapva az ajtót magamra hagy, egyedül a házban. Nem hiszem el, hogy egy gyors kufirc nem fért volna bele az idejébe. Mondjuk az új munkahelyén lehet nem kellene rossz színben feltűnni, azzal hogy kesik, amit megértek, de akkor meg nem kell így kikezdeni velem. Kissé kócosan és pironkásan keltem fel és befejeztem a házi munkát, amit utána a jól megérdemelt pihenőm követett. A kezembe vettem egy könyvet és egy üveg borral leültem a kanapéra. A bor azért kell, hogy relaxáljak kicsit. Nem csupán a stressz miatt, hanem mostanában olyan vagyok mint egy kis taknyos, akinek mindenre feláll. De hát, ha egyszer az embernek egy kigyúrt szexállat és egy bűbájos bottom párja van, akkor az ezzel jár.
Próbálok a könyvre és nem minden másra koncentrálni.
Mivel tavaszodik, egyre tovább van világos, egyre kellemesebb az idő, mindenki fel van oldódva, jó kedvű és semmiért nem kell idegeskednem. Néha jó csak úgy kikapcsolódni. Minden elrendeződött az életemben, úgy ahogy akartam. Megszabadultam valakitől, akinek az árnyéka hosszú évekig kísértett, de képes voltam szembe nézni vele és legyűrni. Már csak egy rossz emlék, már képtelen lenne megijeszteni, erősebb vagyok mint bármikor eddig. Ettől függetlenül remélem többé nem látom. A párjaimmal együtt sínen van az életünk. Eren tanul, Jean fejleszti magát és kapott új munkát, én pedig újabb szinteket érek el a munkahelyemen, lassan a kis lépések kifizetődnek.
Az olvasás helyett most jobban lekötött a bor, ami a kedvenc márkám, néhány oldal után már csak a boros pohár volt a kezemben, és a nyálas középkori stílusú könyvemet meg a, sosem fogom kiolvasni könyvek polcára került. És ott is marad. Örökre.
Kezdtek egyre jobban hiányozni a fiúk. Nem igazán tudom őket kiverni a fejemből. Szerencsére Eren nemsokára jön, mivel vizsgái lesznek lehet el kellene lazítanom egy kis masszázzsal. Letéve a bort elkezdtem előkészíteni a nappalit, hogy alkalmas legyen egy kis dögönyözésre. Lepakoltam az új kanapéról a díszpárnákat, leterítettem egy pléddel és előkerestem a masszázs gyergyákat. Meggyújtottam egyet előre, hogy addigra jól elolvadjon a viasz mire ide ér. És ekkor pont csörögni kezdett a telefonom. Persze, hogy Eren drága az. Csak rá kell gondolni.
