Marco szemszög.💙
Eltöltöttem egy fantasztikus estét Oliverrel. Igaz az ígéretét nem tartotta be, miszerint főz nekem valamit, de nem is várom el tőle. Az utolsó menet után annyira kimerültem, hogy szinte teljesen bealudtam. Oliver finoman áttörölgetett, így most mondhatni tiszta vagyok, csak éppenséggel sex szagom van. Fájó csípővel fekszem Oliver mellett, aki egy mackóban hason fekszik. Kicsit még gyönyörködök benne, néha gyengéden hozzá érek a hátához, majd közel hajlok a füléhez.
-Alszol? - semmi válasz. Csak a további egyenletes durmolása. Mivel nem válaszolt, kimásztam az ágyból és magamra kaptam a kezeslábas pizsamámat, majd elindultam a konyhába. Először megnéztem a hűtőben van még Oliver fősztjéből, de sajnos azt már ebédre megettem. Akadnak bent zöldségek, hús, szószok, de semmi fogamra való. Kinyitom az egyik konyhaszekrényt, ahová az előrecsomagolt gofrijaimat rejtettem a csokiszósszal együtt. Azért van rejtve, mert Oli nem igazán szereti az olcsó félkész kajákat, mondván hogy egészségtelen és műanyag ízű. Tehát igen. El kell rejtenem, ha ilyet akarok enni. Szerencsére hamar megszerzem, nagyobb csörömpölés nélkül, és a konyhaasztalon elkezdem kicsomagolni és rányomni a csokit a gofrira. Alig várom, hogy elkezdjem enni, ezért nem is tudok másra figyelni. Amint leteszem a csokisflakont az asztalra és számhoz emelem a gofrit. Megjelenik előttem Oliver, vagyis egészen addig észre sem veszem, amíg meg nem szólal.
-Az ott mi a kezedben? - kérdezi kicsit felhúzott orral. Akármennyire szeretném, nem tudom másnak mutatni, amit éppen csinálok.
-Ez... gofri. - lassan közelebb jön, én meg kicsit összehúzom magam.
-És mit keres itt? Ha éhes vagy csak szólj és elkészítek neked bármit. Csak ne edd ezt. - amíg odaért hozzám, felvette a zacskót az asztalról és olvasni kezdte az összetevőket. - Csupa olyan dolog, ami nem tesz jót neked és.... - amíg nem figyelt elkezdtem enni, és mikor rámnézett összeráncolta a szemöldökét.
-De fáradt voltál, nem akartalak ezzel zaklatni. Most az egyszer eszem ezt, nem fog megártani. - most az egyszer hazudtam, ugyanis nem ez az első, hogy kilopózok mellőle egy kis nyalámságért. A mondókám nem győzte meg és közelebb állt hozzám, majd a tenyerét tartotta.
-Kérem ide. A kezébe adtam tányérostól együtt, majd az utolsó pillanatban lekaptam a gofrit a tányérról és elkezdtem vele futni a házban. - Marcooo! Ne legyél gyerekes. - utánam jött az étkezőbe, ahol többször körbeszaladtuk az asztalt, közben próbáltam röhögve minél több gofrit megenni, ami nagy kihívás volt. Mivel már többször majdnem elkapott, jobbnak láttam elszaladni a folyosón, egyenest a dolgozószobánkba, ami nagy meglepetésemre zárva volt, úgy hogy futottam tovább a gardrób szobáig, ahol bebújtam az ajtó, mögé, amit nem csuktam be magam után, nehogy meghallja hova bújtam. Újra elkezdtem enni azt a pár falatot ami megmaradt. Közben hallottam, hogy Oliver szólongat. - Marco, ha megmered enni...... Két hónapig nem főzöm a kedvencedet. - olyan édesen fenyegetőzik, hogy megzabálom őt is. Még körülbelül tizenöt másodperc telik el, amíg megtalál, pont mikor lenyeltem az utolsó morzsát is. A falnak támaszkodva állt meg, mintha elakarná állni az utamat, de én könnyedén átsétáltam a karja alatt.
-Már késő. Majd legközele.. Ah. - minden figyelmeztetés nélkül felkapott a vállára, mint egy zsákot, és elkezdett vinni a házban. - Héj. Életem... Nem úgy gondoltam. Tegyél le és megbeszéljük... - mire észbekaptam már egy konyhaszékben ültem.
-Először megtöröljük a szádat. - elővett egy darab papírtörlőt és elkezdte letörölni a csokit a számról.
-Hogy hogy először? - néztem fel rá aggódva.
-Majd meglátod. - eldobta a törlőt, és kézenfogva bevezetett a szobánkba. Kicsit kezdtem megijedni. Tudtam hogy nem csinálna semmi olyat, ami rossz lenne nekem, mégis volt egy kellemetlen érzésem. Először leültetett az ágyra utána ő is mellém ült, de úgy, hogy neki tudjon támaszkodni az ágy háttámlájának.
