Jean szemszög. 🌌
Mióta Marco elment, azóta szinte rám maradt minden munka. Mert azzal egy időben, hogy ő kilépett, megnyílt az emeleten lévő privát részleg, ahová a nem régóta itt dolgozók nem mehetnek fel. És mivel én sem vagyok itt régóta, ezért lent kellett maradnom. Szóval most egyszerre vagyok pultos, pincér és takarító. Egyedül a kidobó szerepet nem kellett még átvennem. Ráadásul nem emeltek ezért a fizetésemen. Nagyon jó egyszerre három helyett dolgozni, emelt műszakban. A nap végére általában teljesen hulla vagyok és gyakran hosszú órákat alszok utána. Nem is tudom mikor pihentem ki magam utoljára igazán. Már jó régen, az biztos.
Most éppen összeszedegetem a poharakat az asztalokról, mert hát hiába mondom el mindig a kedves vendégeknek, hogy vissza kell hozni a pulthoz, valamiért ezt senki nem veszi figyelembe. Jelenleg is tumultus van, mindenki hegyén hátán hangoskodik és a forróságtól levegőt sem lehet kapni. Szerintem kívülről is látszódik rajtam, hogy enyhén megszakadok a munkától, a lábaim is néha beleremegnek az erőlködésbe. Úgy érzem, ha ez nem fog idővel enyhülni, képtelen leszek én is felmondani. Azzal egy időben, hogy lepakoltam két tálca poharat, megláttam felém közlekedni a főnökömet, na már csak ő hiányzott ide.
-A szokásosat. - kikevertem a kedvenc koktélját, addig ő elhelyezkedett és maga mellé invitált egy bőven harmincas éveiben járó férfit, akivel már többször is láttam korábban, valószínűleg ő az egyik privát örömszolgáltatója, és a jól emlékszem Margaretnek nevezi magát. Szerencsére addig is vele foglalkozott és nem engem utasítgatott folyton, ami az egyik kedvenc elfoglaltsága. Rengeteg vendégünk van ma és kezdek kényszert érezni, hogy legalább egy órára kirakjam a zárva táblát az ajtóra. Még a mosdóba sem tudok elszabadulni. Éppen kivittem az utolsó rendelést és úgy tűnt, senki nem akar háborgatni, de amint kiléptem volna a pult mögül a főnököm megkérdezte, hová olyan sietősen.
-Csak a mosdóba akartam kimenni.
-Akkor előbb tőlem kérj engedélyt. -kárörvendően nézett rám, én meg majd felrobbantam, de le kellett nyelnem a dühömet, pedig legszívesebben a pultban csapkodtam volna a fejét, hogy aztán egy hétig ne tudja merre van az előre.
-Kimehetnék a mosdóba?
-Nem. Tudtommal nem azért fizetlek, hogy el lóbicold a napot. Szóval gyere ide vissza, és végezd a dolgod. - amint ezt elmondta, elindult az irodája felé, én meg vöröslő ábrázattal mentem újra a kassza mellé. Borzasztó mennyiségű méreg gyűlt össze bennem. Szerintem pont nem én vagyok az aki lazsál. Én dolgozom ki a belemet is, nem ő. Attól még, hogy a főnököm, nem engedhetne meg magának ilyen stílust velem szemben. Egyszer csak egy kéz lecsapott elém, majdnem egy köteg pénzt, amit nem tudtam hova tenni.
-Rossz napja van. - mondta Margaret, - Ne költsd el hülyeségekre. - és ott hagyott ő is. Tehát két fura alak egymásra talált, de legalább az egyiknek van egy kis lelkiismerete. Továbbá sem volt túl fényes a kedvem, egészen a műszak végéig, amikor is remegő lábakkal távoztam. Nagyon úgy éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni, ha ez így megy. Lelkileg már lecsúsztam, nem akarok testileg is megrokkanni az örök talponlétben. A buszon is éppen, hogy nem aludtam el, pedig legtöbbször még csak le sem szoktam ülni. Szerencsémre holnap szabadnapom van, karbantartás miatt, tehát kitudom magam végre kiadósan pihenni, és talán együtt lenni azokkal akiket szeretek. Mondjuk mostanában ez sem olyan egyszerű, mivel nagyon túl vagyunk hajtva mind hárman, ami nem lenne akadály, de mintha mindannyiunkat kísértene valami rossz érzés. Mostanában a sex sem ugyanolyan, nem igazán érzésből csináljuk mint eddig, sokkal inkább a testiség lett a fontos. Részben azért mert is mostanában sokat aggódunk Eren miatt, aki többet van kint, persze ez a fiatalok hóbortja, de volt pár nem túl jó húzása ezzel kapcsolatban, amit nem nagyon lehetett tolerálni. Próbáljuk túlélni a napokat, és az érzelem mentes sexen kívül még nem változott semmi, komolyabban. Mindent megteszünk, hogy összetartsunk, de ez most egy ilyen nehéz időszak.
