Levi szemszög.✨
Felébredve álmomból, megszokás szerint nyújtóztam egyet, de ez most hiba volt. A vállaimba éles fájdalom nyilalt. Felnyikkantam az érzésre és morogva felültem az ágyon. Ahogy megtámaszkodtam magam mellett, véletlenül rátenyereltem Eren kezére. Nem ébredt fel szerencsére. Jobb is. Most van időm nézni, ahogy a vastag, szürke takaró alatt pihen. Gyönyörű mikor alszik. De nem csak akkor. Jeant nem láttam mellette, ezért körbenéztem a félhomályba burkolózott szobában, de nem láttam ott a szöszit. Biztosan hamarabb kelt. Nekem is kelnem kéne, mert ma megbeszélés lesz a főnökömmel. Kicsit megtornáztattam a vállamat. Köröztem velük, húzogattam őket, de a fájdalom makacsul kapaszkodott beléjük. A párnák csalogattak maguk közé, és Erenhez is szívesen hozzábújnék, de várnak rám a teendők. Már épp ki akartam mászni az ágyból, mikor Jean bejött az ajtón. Amint, észrevette, hogy nem alszok, halk és óvatos léptekkel odajött és finoman magához ölelt. Fekete pulcsiban és kék melegítőben volt. Képzelem, hogy nézhetek ki most mellette, nyálas arcal és karikás szemekkel.
-Jó reggelt. Korán van. Még hat sem múlt el. - mosolygott és meg borzolta a hajam, ami mellesleg így is kócos. Szóval még korábban is keltem, mint ahogy azt terveztem.
-Reggeliztél már?-kérdeztem ásítva. Nem tudom miért ez jutott eszembe. Talán azért, mert legtöbbször én kelek fel először és csinálok valami ehetőt reggelente.
-Ettem egy almát. - ellépet tőlem és felvette a pénztárcáját az éjjeli szekrényről. - Lemegyek futni aztán boltba. Elfogyott a kávé és kell még pár dolog. Neked hozzak valamit? - kérdezte kedvesen, én meg csak megráztam a fejem. - Akkor jó. - szájon csókolt és gyengéden megsimította az arcom. - Mindjárt jövök. Addig aludj még egy kicsit. - azzal elfordult tőlem és kiment az ajtón. A bejárati ajtó csapódására felébredt Eren is. Oldalra fordult és a csipás, kismacska szemeivel rámnézett.
-Szia Levi. - engedett egy halvány mosolyt.
-Szia.- ahogy oldalra fordultam, hogy hozzá tudjak érni, belenyilalt a vállamba. Egy alig észrevehetőt ugrottam ültömben. Megsimította a karomat majd felült mellém és gyanakvóan nézett rám, mint aki sejti, hogy valami nincs rendben. Ugyanazzal a tekintettel néztem rá, mint ahogy ő rám. - Mi a baj? - kérdeztem.
-Miért feszengsz? - döntötte oldalra a fejét és vizslatni kezdett.
-Fáj a vállam egy kicsit. Nem vészes. - tudtam le ennyivel Eren egy darabig figyelt a gyönyörű szemeivel, majd egyszer csak mögém mászott.-Mit csinálsz? - néztem utána.
-Azt mondtad fáj a vállad. - finoman ráhelyezte a kezét az előbb említett testrészemre és gyengéden masszírozni kezdett. Először csak kereste a probléma forrását, de mikor megtalálta a nemkívánatos görcsöt, elkezdett rajta körözni. Lehunytam a szemem, a kellemes érzés miatt. Mintha egyre több tehertől szabadulnék meg. Kellemes bizsergés fut végig a gerincemen, minden egyes gyengéd mozdulata után.
-Jó? - kérdezte. Én bólintottam. Nagyon jól esett. Pár percig csak a vállamra koncentrált, majd áttért a nyakhajlatomra, végül a lapockáimra. - Nagyon merev vagy. - mikor úgy érezte, hogy kellőképpen ellazultam, rádőlt a hátamra és átölelt. A feje a vállamon foglalt helyet és én a terpeszbe tolt lábai közt ültem. Az ajkával érintette a bőrömet és apró lepkecsókokat hintett rá. Szeretem mikor ilyen kis bújós. Akár egy nagy gyerek, aki miután felkel, egyből a szülei ágyába veszi az irányt, hogy az anyukájához bújhasson. Egyszer csak közelebb húzott magához, nekem meg tágra nyíltak a szemeim, mikor éreztem valami keményet nekinyomódni a hátamnak.
-Már megint meztelenül aludtál? - kérdeztem és megfogtam az egyik kezét, amivel előrenyúlva simogatta a mellkason és a számhoz emeltem, hogy megszeretgessem azokat a szép ujjakat.
