Helló emberek, remélem mindenki jól van. Ez a rész most nem Erenékről fog szólni, nekik a következő részben lesz helyük, mert valami különlegeset terveztem számukra. De addig is élvezzétek. Remélem tetszik majd.
De még mielőtt elkezdenél olvasni. Szeretném megköszönni, hogy 60k nézettség van ezen a könyvön. De most úgy komolyan, mi ez már? 60k? Ne haragudjatok, hogy feltartottalak titeket az olvasásban. Csak simán, érzelmekkel áztatva köszönöm. Jó olvasást.
Marco szemszög💙
Világ életemben olyan ember voltam, aki nem hagyja annyiban a dolgokat. Nem szeretem, ha vakaki megbánt, főleg nem, ha Oliver az. Már pedig engem tegnap este nagyon is megbántott. Egész nap mindent megtettem, hogy úgy használja a testem, ahogy neki jól esik, erre egy falat gofri miatt képes volt felizgatni és nem véghez vinni a kötelezettségét.
A harag egész nap fortyogott bennem, a visszavágómon gondolkodtam és elmondhatom kitaláltam a tökéletes bosszút.
Igaz, hogy megint a fél napom készülődéssel ment el, de úgy gondolom megéri majd.
Felvettem a legvékonyabb, legátlátszóbb ingemet a ruhatáramból egy feszülős vászonnadrággal és a vadonatúj lakkcipőmmel. Ha most látnám magam először, azt hinném most szabadultam egy sexy ügynökös filmből. Befújtam magam a legjobb parfümömmel, amiért Oliver egyenesen oda van. Már a liftben álltam, papírokkal a kezemben, néhány másodperce attól, hogy találkozzak vele. A lift tükrében még egy kicsit megigazítottam magam, kigomboltam az ingemet felül és kicsit összeborzoltam a hajam. Nem ronthatom el. Végig csinálom, kerüljön az bármibe is.
Nyílt a lift ajtó én meg máris a nagyfőnök irodájában teremtem. Éppen nem csinált semmit, úgy hogy pont jókor jöttem. Már messziről egy huncut vigyorral köszöntöttem ő pedig azonnal végig mért. Perverzen elmosolyodott, és tudom, hogy a tegnap estére gondol. Nyugodtnak kell maradnom.
-Szia. - ült fel rendesen a székében. - Hogy hogy ilyenkor itt? - kérdezte és a kezemben szorongatott papírokra mutatott.
-Szia. Ezek már teljesen kész vannak, már csak alá kell írni őket. Gondoltam miután befejeztem be is hozom. Így több időm lesz holnap. - elvette tőlem a papírokat, közben nagyon is gyanakodva nézett. Biztosan azt hiszi nem bírok magammal, és seggem vezényelt ide.
-Ilyen szettben?
-Csak felkaptam amiket otthon találtam. - próbáltam adni az ártatlant, úgy tűnt bevette. Általában ha akarok tőle valamit, egy az egyben megmondom neki, jó hogy eddig nem titokzatoskodtam ennyit. Tehát folytatódhat a tervem. Amíg ő elkezdte aláírni a papírokat, áthajoltam az asztal felett, szándékosan úgy, hogy belásson az ingem alá.-Itt találtam egy kis eltérést. - mutattam az egyik lap közepére, de tisztán láttam, hogy egy darabig csak engem méreget. Nyel egyet, majd visszanéz a papírra és megjelöli a hibát.
-Khm. Ügyes vagy, hogy észrevetted. - lassan megkerültem az asztalt, feltűnés mentesen nagyon közel mentem hozzá, hogy megérezze az illatomat. Mikor megérezte felnézett, majd vissza az asztalára. Nehéz zavarba hozni, megtanulhattam volna már. Pár perc eltelt néma csendben, majd elkezdtem fáradtan nyújtózkodni és felhuppantam az asztalára. Eléggé csodálkozott rajta.
-Mi a baj? Nem aludtam jól. Fáradt vagyok. - egyszerűen nem tudja elrejteni az érzéseit. Lehet nem pirul el két szó után, de az a zavarodottság, ami a tekintetében van, fenomenális. Olyan zavarodott mint még soha. Nem tud választani, hogy a papírokra figyeljen vagy rám. Párszor sóhajtok egyet, hogy azért teljesen ne feletkezzen meg rólam és mégjobban dilemmába essen, vajon tényleg csak a papírok miatt vagyok itt.
Végül a sóhajtozásom nem volt elég, nem tudtam magamon tartani a figyelmét, tehát valami ütősebb kellett. Úgy tettem mintha véletlen leütöttem volna a tűzőgépet az asztalról. - Hoppá. - tettem hozzá ártatlanul, majd minden szexiséget belevittem mikor lehajoltam érte. Éreztem, ahogy megfeszül rajtam a nadrág, majd felegyenesedve ismét normális alakot öltöttem. Oliver arcán már tisztán látszódott a gyanakvás, és tudta ő is jól, pályázok valamire. - Mi az?
