Eren szemszög. 🌈
Három nap. Pontosan ennyi idő telt el a veszekedésünk óta. Csendben. Lassan. Szex nélkül. Igazából várható volt már egy nagy vita, ami inkább amiatt alakult ki, mert nem beszéltünk meg egymással egy csomó mindent, kevés időt töltöttünk együtt és volt pár félreértés is. Ez úgy konkrétan senki hibája, mert nem lehet miatta egyikőnket okolni. De már szerencsére a neheze elmúlt, miután Jeanből kibuktak a dolgok azután mi is jöttünk sorjában és mindenki jól megmondta a magáét mindenről, ami zavarta, azóta rajtam kívül senki nem aludt a hálóban. Levi és Jean megegyeztek hogy felváltva alszanak a dolgozószobában felállított kempingágyon és a kanapén. Mivel nem vagyok rossz barát ezért megkérdeztem, nem e akarnak cserélni vagy esetleg újra együtt aludni, de nemleges választ kaptam. Nyilván kellett mindenkinek egy kis énidő, amikor mindent le kell tisztázni, zárni, tervezni önmagunkkal és jót tesz a csend is. De azért a szex az szex és igény van rá, ha akarjuk ha nem, pláne nekünk, mert így is mostanában jócskán kimaradtunk belőle. És hát, ez a három éjszaka egyedül egy ekkora ágyban, ami megőrizte a hármunk illatát, borzasztóan kínzó és szomorú tud lenni. Próbáltam mindennel elterelni a figyelmem róluk, először tanulással aztán filmezéssel, végül egy kis pakolással a szobában. Rendbe tettem a ruháinkat, megágyaztam leporoltam a polcokat a szekrényt, kiporszívóztam majd szellőztettem. De továbbra is két emberen járt az eszem, az ágyékomban furcsa bizsergés tört úrrá és mintha a tüdőmben megváltozott volna valami. A jó öreg kanosság. Nem tudom most már rá lehetne e őket venni egy két dologra, több mint valószínű, hogy nem, de mintha a testem nem is foglalkozna a gondolataimmal, egyre inkább gyötrődik. Először Jeanhez mentem, hátha pont nem csinál semmit és meg is nyugodott már, annyira, hogy hozzám érjen, vagy engedje, hogy én hozzá érjek. Benyitottam a dolgozó szobába, ahol az ágy középen feküdt és a laptopon böngészett valamit. A jöttömre felnézett majd vissza a képernyőre.
-Szia. Mi a baj?-kérdezte miközben megint pötyögni kezdett valamit a gépen. Láthatóan még ő is a, "várjuk ki amíg már csak a békülősszex segít" fázisban van.
-Szia. Semmi.-egy mondat után máris teljesen egyértelművé vált minden, leginkább a hangneme miatt. - Csak gondoltam megnézem hogy vagy. - nem igazán tűnt úgy, hogy érdeklem. Sokkal passzívabb volt velem mint szokott, gondolom miért.
-Elvagyok. - próbáltam még kérdezni tőle pár dolgot, de az előzőhöz hasonlóan nem igazán adott bő válaszokat. Hamar leesett, hogy nincs olyan hangulatban. Bevágódtam a szobába az ágyra és elég hamar elaludtam. Ez a kedv nem múlik és mást nem tudok vele kezdeni. Szánalmas és kicsinyes lenne elkezdeni játszani magammal, és nincs is hozzá kedvem. Nekem Jean és Levi kell.
Alig pár órát aludhattam, de arra keltem hogy Levi haza jött. Hallottam ahogy köszöntötték egymást.
-Szia. - pár másodperc csend következett, talán csókolóznak, habár nem hinném, inkább csak majdnem csók, ami a helyzet miatt inkább elmaradt. De határozottan megölelték egymást.
-Kéne még egy utolsó beszélgetés.
-Az meglehet. Hol van Eren?
-Öhm, a szobában van már egy ideje. Lehet megsértődött mert nem foglalkoztam vele. - micsoda meglátások.
-Menjünk be hozzá. Pár dolgot még meg kell beszélni. - itt már határozottan elcsattant egy csók, sajnos nem tudtam kiélvezni a gondolatot, mert a kiélvezetlen fenekem egyből reagál rájuk.- Eren! - szólt Levi miután lenyomta a kilincset.
Kómásan felnéztem rájuk és a hátamra fordultam. -Minden rendben? - kérdezte Levi egyből, mire bólintottam.
-Igen persze. - Jean beült mellém az ágyba és a fejemet az ölébe tette. Nagyon közvetlen és aranyos gesztus volt tőle. Jól is esett. Nagyon. Megfogtam a kezét is és egy pillanatra felnéztem rá. Édesen rám mosolygott, majd adott egy puszit a homlokomra. Újra eltöltött a jó érzés és kissé meg is nyugtatott, hiszen már egy ideje úgymond hadilábon álltunk egymással. Nem szóltam egy szót sem, nem akartam elrontani ezt a pillanatot.
Helyette oldalra fordítottam a tekintetem, ahol a nyitott szekrény előtt Levi éppen átvette a dolgozó ruháját itthonira. Először a felsőjét vette le, ami alól kibukott az izmos és széles háta. Megindult termelődni a nyálam, ahogy néztem a szép bőrét és ahogy az az izmaitól megfeszül. Még látszott rajta pár nyom amit múltkor kapott tőlem a kádban, és a csípőjén is, amit még Jean szívogatott ki a múltkori orálpárbajunk közben.
Amint a felsőjét beledobta szennyesgyűjtőbe, egyből következett a farmerja, ami a szintén izmos, kicsi, férfias fenekét mutatta meg, persze alsóban, ami úgy feszült rajta, ahogy a szememnek pont nagyon jól esett. Ráadásul még a lába közt is átláttam egészen a férfiasságáig. Kicsit elpirultam és úgy néztem tovább le a combjaira. A szemem és arcom is egyszerre felforrósodott, pont ahogy a nadrágom is. Nem akartam, hogy megtudják, ilyen hamar és könnyen felizgultam, tehát először megpróbáltam visszafogni kicsit az ösztöneim, amik két másodperc múlva megint kezdtek elszabadulni. Nem láttam más választást, mint fogni magam és arccal beletemetkezni Jean ölébe. Teljes testtel megfordultam és majdnem ugyanoda tettem vissza a fejem, mint ahol az előbb volt, de hirtelen megéreztem valami merevet nekinyomódni a halántékomnak. Megdöbbenve néztem először a dudorra, majd újra fel Jeanre, aki amint látta ezt, gyorsan az ölébe húzta a takarót, én meg gyorsan felültem zavaromban. Még kicsit vigyorogtam is, de próbáltam elfojtani, elvégre most megint egy komoly beszélgetésre készülünk. Jean inkább teljesen elfordul tőlem és Levitől. Ugyanabban a helyzetben vagyunk, és eddig úgy néz ki én nem bukok le. Jean hiába fordult el, én szemérmetlenül szugerálom, leginkább azért mert ilyen viccesen bukott le. Ha kicsit tovább várok, már csak annyit vettem volna észre, hogy valami arrébb löki a fejem. Rendeztem az arcvonásaim és beültem Jean mellé, aki egy komoly pillantással jelezte, ne kogyogjam ki mi történt.
