Levi szemszög.✨
-Hogy tud ekkorát harapni valaki? Még mindig vérzik.-mondta Eren miközben egy újabb vattát nyomott Jean nyakán lévő harapás nyomhoz, amit az az állat hagyott rajta.-Fel kellene jelentened.
-Még a nevét sem tudom. Annyi szerencsém volt, hogy Levi megtépázta egy kicsit.
-Ez nem ok, hogy megnyugodj. Levi, segíts már meggyőzni.-néztek rám mind ketten.
-Most csak az a legfontosabb, hogy nyugodt maradjon.
Eren szemszög.🌈
Nem értem, hogy lehet ilyen könnyedén venni, hogy valakit majdnem megerőszakoltak?
Oke, nem lett semmi baj. Azt a rohadt nagy sebet leszámítva Jean nyakán. És akármennyire szeretném elállítani a vérzést, nem sikerül. Már sokadik vattapamacsot áztatta el vérrel. Nincs mit tenni, addig kell törölgetnem amíg meg nem szűnik vérezni. Ez kábé olyan fél óra múlva történt meg.
-Egész biztos nem vámpír volt?-erős a gyanúm.
-Nem hinném. Amúgy köszi, hogy leápoltad a sebet. Én most inkább haza megyek, ha nem baj.-és már állt is volna fel, hogy elhúzzon a bús picsába, ha én nem húzom vissza a székbe.
-Te még egy darabig itt maradsz.-rátenyereltem a combjaira ezzel maradásra bírva (mintha ez annyira visszatartaná).-És ha tudja hol laksz?
-Ne legyél paranoiás. Biztos nem.-mosolygott őszintén.
-Akkor sem engedlek el.-és azzal a lendülettel az ölébe is ültem.
-Te mit csinálsz?-kicsit pánikba esett a fiú, de engem nem érdekelt. Ha ez kell ahoz, hogy itt tartsam. Sajnálom, túlságosan aggódok érte. Akárki lehetne a helyében én ugyanígy cselekednék. Ekkor Levi megjelent melletünk (mert megidéztem) és kérdőn nézett engem, ahogy a piruló fiú ölében pihentetem a kufferom.
-Itt meg mi történt?
-Jean el akart menni. Nem hagyhattam.-magyaráztam. Levi méregetett egy darabig majd megszólalt.
-Kiváló nehezék vagy.-ezen mind hárman elnevettük magunkat.
Újra elkezdtünk beszélgetni, néha elsütöttünk egy egy bókot. Már egészen ránk esteledett, Mikor Jean kijelentette, hogy ő mostmár bizony haza fog menni. A kanapén ültünk, én ültem középen.
-Mivel tarthatunk még itt egy kicsit?-kérdeztem. Az van, hogy nagyon élvezem a társaságát. Féloldalasba vágta magát, így már szinte majdnem szembe volt velem, de mivel még a kanapé háttámlájának támaszkodott ezért még mindig csak mellettem ült, egy viszonylag kicsavart testartásban. Ès úgy nézett. Istenemre esküszöm, hogy úgy nézett mint aki hű de nagyon tervez valamit. Az ujjával maga felé fordította az arcom majd egy kicsit a fülemhez hajolt.
-Mi lenne ha beszívnánk?-nem suttogott. Elég hangosan beszélt hogy Levi is értse.
-Mit?-értetlenkedtem. Ő most komolyan be akar szívni? Most belegondolva jó ötlet volt elhívni, hogy velünk legyen? Jó, mondjuk miután valaki jól megakarta rakni én nem szívesen engedtem volna útjára. Ezzel a füves témával enyhén rámhozta a szívfaszt.
-Igen. Tán még sosem próbáltátok?-kérdezte közel hajolva hozzám és egyre jobban szorított a kanapé háttámlájának.
-Ő még sosem szívott ilyesmit.-szólt közbe karcos hangján Levi. Az engem kicsit zavarbahozó személy most ráfigyelt.-De én már igen. Ne aggódj Eren, nem kell, ha nem akarsz.-a kezét a combomra simította, így már egyszerre ketten tapiztak. Na jó, mindig is kiakartam próbálni azt a cuccot. Nehogy már pont én maradjak ki a buliból.
