🌌*Jean*🌌

11.1K 189 106
                                    

Jean szemszög.🌌

Egyre csak esik az eső, én meg itt várom a kib*szott buszt, ami már vagy húsz percet késett. Egyre többször veszem elő majd bújtatom vissza a zsebembe a telefonom, hogy megnézzem rajta az időt.
Mikor már majdnem egy órája szobrozok ugyanott, elegem lett. Felkaptam a kapucnit és elindultam gyalog. F*szom fog várni. Csak el ne tévedjek hazafelé menet. Nem rég költöztem ide, szóval még nem ismertem ki a környéket. Nem azt mondom, hogy túl hamar repültem ki a ''családi fészkemből'' de mivel apámnak ital problémái vannak, na meg azt a kevés pénzt, amit kerestem nem akartam rákölteni és inkább léptem. Egyébként 21 éves vagyok.
Itt kibéreltem egy aprócska panellakást amit épp, hogy fent tudok tartani, de ez is valami. Még akkor is, ha a lakbérrel már egy hete elmaradtam.
Motorral érkeztem a városba, de azt is eladtam. Ezért járok most busszal. Vagyis járnék, ha tartaná a menetrendet, de neeem az már túl luxus. Belerugtam az előttem lévő sörösdobozba, ami egy ideig gurult tovább a járdán majd félresiklott a fűre.
Ez egy viszonylag kihalt utca. Főleg raktár épületek vannak itt. Sebaj társaságnak itt van mögöttem egy lassan közlekedő, fekete kocsi, ami hiába megyek csiga tempóban, akkor sem akar megelőzni.
....
Várjunk, mi?
Hátranézek, de nem látok be az ablakon, mert miért is ne lenne rajta sötétített üveg?
Jól van. Semmi pánik. Csak te érzed gyanúsnak. Biztos csak szar a motorja és azért megy lassan.
Én úgy tettem mintha észre sem venném, de azért megszaporáztam a lépdeimet.
Hirtelen a kocsi teljesen mellém gurult majd a letekert ablakon kihajolt egy férfi. Vagyis nem hajolt ki teljesen, csak éppen kidugta az orrát, hogy tudjon nekem beszélni.

-Hé, szépfiú. Beszélhetnénk?-na, már csak ez hiányzott a boldogságomhoz. Meg sem hallottam. Rá sem néztem. Életszámba sem vettem. Sőt, igazából nincs is itt.-Hozzád beszélek.-mondta majd megnyomta a dudát amire kicsit megugrodtam. Anyádat ilyesztgessed vazze.-Ne félj nem harapok.-miért van hányingerem az ilyen emberektől?

-Békén hagynál?-kérdeztem felháborodva.

-Nem áll szándékomban.-mosolygott. Kinéz legalább harmincnak. Ha nem több. Szeretném gyorsan letudni a vele való ''beszélgetést'' és tovább menni, szóval egyenes leszek.

-Figyelj sz*rrá áztam és megesz az ideg. Nem hiányzik, hogy te is felkúrd az agyam.-úgy gondoltam, hogy ennyivel le tudom zárni dolgot. Ő elhajt, én meg kullogok tovább. Mindenki boldog. Hát nem.

-Én mást kúrnék fel, nem az agyad.-nézett rám perverzen.

-Pedig mást nem fogsz. És miből gondolod, hogy meleg vagyok?-mellesleg meleg vagyok, de a legkevésbé sem akarom, hogy megtudja. Úgyis csak megfektetne, aztán másnap már a nevemre sem emlékezne. Nem hiányozna.

-Le sem tagadhatnád.-mindjárt lerugom azt az önelégült vigyort az arcáról.

-Hagyj békén.

-Azt lesheted. Nem állnál meg, hogy megbeszeljük?

-Ugyan mit kéne megbeszélnünk?

-Hát, hogy mennyit kérnél egy menetért cicafiúm.-a maradék idegeim is most mentek nyugdíjba.

-Egy, tőled nem kell semmi. Kettő, nem holmi k*rva vagyok.-kiabáltam a végét. Hogy tud egy ember ilyen mélyre süllyedni, hogy random embereket akiket meglát kezd fűzöget, majd próbàl a f*szára ültetni? Ez beteg.

-Ha egy k*rva kellene hidd el, nem itt lennék.-ha, jó duma.

-Te így szoktál ismerkedni?-kérdeztem gúnyosan.

-Csak veled teszek kivételt.-megforgattam a szemem és próbáltam nem foglalkozni vele. Ami egy ideig sikerült, de aztán valahogy mégis csak a hátsóülésén kötöttem ki. Ő meg valahol a nyakam környékén túráztatta a nyelvét. Na szépen vagyunk. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy ilyesmihez fogok folyamodni. Legalább nem egy utolsó senkiházi fektet meg. Látszik, hogy pénzes és ad magára. A ruhái mind márkásak, a szőke haja pedig tökéletesen be van lőve, mintha most lépett volna ki a fodrásztól. A kölnije is nagyon drága lehetett mert ez az illat fenomenális, bárcsak ne locsolt volna ennyit magára, percek kérdése és megfulladok. Sajnos előre látom, hogy nem fogom élvezni vele a sexet. Oké hogy jól öltözött, de külsőre sem fogott meg igazán, még csak nem is az esetem és hogy ügyetlenül próbálja kiszívni a nyakam, az szánalmas. Úgy fekszem alatta, mint egy bot. Nem veszi észre, hogy ezzel nem izgat fel? Még rendesen fapofát vágok ehez az egészhez, ő meg máris nyögdécsel.
Eltoltam magamtól egy pillanatra és mielőtt megszólalt volna, az ujjamat a szájára tettem.

Yes bitchWhere stories live. Discover now