Levi szemszög✨
Egy borzasztó reggelen vagyok túl. A tegnapi nap nagyon betett nekem. Már a felkelésem pillanatában tisztázódott bennem, hogy ez egy elbaszott nap lesz. És így is lett. Elromlott a kávéfőző, késtem a munkából, elfelejtettem az ebédemet és még csak reggeli sex sem volt.
Szörnyű egy nap. Egyedül annyi benne az elviselhető, hogy nincs annyi munkám mára, tehát a kis szabadidőmben tudtam pihenni, egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom. Az egyik kolléganőm volt, miszerint áll odalent egy pasas, akinek egy időpont kéne a főnöktől és átadna néhány bizalmas információt. Mondtam neki, hogy csak küldje fel, én átveszem. Pár perc múlva nyílt is az ajtó és nem akartam hinni a szememnek. Két nap alatt kétszer is felbukkan. Hát ezt nem hiszem el. De most erős leszek. Velem nem szórakozik. Ugyanolyan volt a megjelenése mint tegnap, viszont teljesen más volt a kisugárzása. Magabiztosabb volt mint bármikor, hát még mikor megláthatta az arckifejezésem. Észre sem vettem és már az előttem lévő székben ült, és bámult rám.
-Szép irodára tettél szert. - nézett körül, engem meg fojtogatott a méreg.
-Honnan tudtad, hogy itt dolgozom? - rideg voltam és kimért, ami láthatóan nem hatott rá és már ijesztő nyugodtdággal nézett vissza rám.
-Csak utána néztem, egy két dolognak. Nem volt nehéz megtalálni. - levette a kabátját és szék háttámlájára terítette.
-És miért vagy itt? Nem hinném, hogy hirtelen befektetni akarsz.
-Ezt jól gondoltad. - felkelt a székből és az asztalra támaszkodott fél kézzel, a másikkal meg felém nyúlt és megfogta az államat. Bármelyik percben felmondhatják a szolgálatot az idegeim. Olyan mértékben irtózok ettől az embertől, hogy már a puszta látványa is képes teljesen megfélemlíteni. És most, amikor újra érint, eszembe jutnak mit tett azokkal a kezekkel. Legszívesebben letépném őket.- Mondtam, hogy tartozol egy éjszakával. - nem volt időm reagálni, a keze az államról, hirtelen a nyakamra került, bennem rekesztve a levegőt. Az arca semmis volt, mint aki nem érez. Megpróbáltam eltolni magamtól és szabadulni, amint felemelkedtem a székemből ő átrángatott az asztalon. A kezét a torkomon hagyta, nehogy sikítsak, pont mint régen. Rossz volt újra ezt érezni. Durván alul maradtam, mint eddig minden alkalommal vele szemben. Már ösztönösen sem próbáltam megvédeni magam, ami azt jelenti, hogy teljesen feladtam, és még a testem sem hajlandó védekezni. Mihelyt ezt észrevette, elengedte a nyakam és megpróbált levetkőztetni. Már csak üveges szemekkel meredtem magam mellé, csak vártam, hogy meftörténjen a legrosszabb rémálmom. Tudtam, hogy fájni fog, utána megváltozik az egész életem, de amit a legjobban sajnálok, hogy utána nem nézhetek Eren és Jean szemébe. Meg kéne tervezem, hogy hogyan lépjek le tőlük. Közben ez az idióta, levette a zakómat, majd elkezdte kigombolni az ingemet és mikor az utolsó gombal is végzett, szétrántotta rajtam az anyagot. Ekkor kicsit megállt és vegighúzta rajtam a tenyerét.
-Nem olyan mint régen volt. De tetszik. - nem tudtam mit reagálni. Sodródtam az árral, hagytam, hogy elragadjon, magával vigyen, közben persze csak feküdtem mint a megkövült szar. Tisztán láttam magam előtt mi fog történni. Még egyszer utoljára kiélvezi magát rajtam, aztán soha többé nem látom, én szó nélkül hazasétálok mint egy zombi. Otthon összeszedem a fontos dolgaimat és lelépek. Ez várt rám. Nem tehetek mást. Ezek után képtelen lennék szóbaállni velük. Oldalra fordítottam az arcom, hogy legalább ne lássam mi fog történni, de akkor megláttam az asztalomon lévő bekeretezett képet, amin hárman közösen ülünk egy étteremben. A szívem szorult össze, hogy soha többé nem élhetek át újra ilyen vagy ehhez hasonló dolgot. De akkor, a félelmem helyét átvette egy kis enyhe hiány érzet, és harag, hogy már megint keresztbe akarnak nekem tenni. És tudom, a legtöbb embernek a harag rossz tanácsadó, de én épp a harag miatt értem el azt, amim van.
Haragudtam mert meghalt az anyám, ezért keményen dolgozni kezdtem, hogy eljöhessek arról a helyről, ahol minden rá emlékeztetett, és miután új dolgok történtek velem, megnyugodtam. Talán megint változtatni kéne, hogy kilábaljak ebből a helyzetből. Felnéztem az engem irritáló személyre, aki még mindig olyan helyeken nyúlkált, ahová nem kéne. És mit is mondjak..... kezdtem nagyon dühös lenni. Kihasználtam az alkalmat mikor nem figyelt, és vakon kerestem valami nagy és nehéz tárgyat. Végül más nem akadt a kezembe, csak az olvasólámpám, de jelenleg ez is megteszi. A lábamat feltettem az egyik vállára, majd kicsit hátrébb löktem, hogy feltudjak ülni és egy pillanatot sem várva húztam be neki egyet a lámpával. Akkorát ütöttem, hogy szinte teljesen az oldalára borult és morgott fájdalmában. Ez persze engem nem érdekelt, és amint felkeltem az asztalról rávetettem magam. Akármennyire nem úriemberhez méltó, alaposan elláttam a baját, és élveztem is. Csak azt bánom, hogy nem tettem meg előbb. Hamarabb túlestünk volna rajta.
Néhány megtépázott ruhával és egy kidőlt férfi testel több, viszont egy gonddal kevesebb. Végül vissza ültem a székembe és remegő kezekkel gyújtotta rá egy szál cigarettára. Közben szemrevételeztem a már éledező férfit, aki lassan de magához tér és majd a saját lábán fog távozni, nekem meg szükségem lesz egy új lámpára. Micsoda pazarlás.
