Önzőség volna?✔️

X.

- Az mindegy, te vezetsz. Majd mondom az utat. - kikecmeregtem az autóból és beültünk mindketten. Aggasztott a köztünk lévő feszültség, amit a levegőben is tisztán lehetett érezni. Nem néztünk egymásra, csak ültünk. - Ni...nincs semmi ruhád? - dadogta szégyenlősen. Elég kényes téma ez, ha úgy nézzük.

- Nincs, amikor elindultam jutott eszembe, hogy a ruháimat meg nem hoztam. De akkor már mindegy volt. - mondtam a végét elharapva. Ennyi idősen már nem kéne ilyen ügyetlennek lennem. - Navigálj merre induljak. - pillantottam rá, mire ő valamiért elkapta a fejét.

- Állítok a telefonodra. - tartotta a kezét.

- Nincs.

- Micsoda? - hökkent meg.

- Sosem volt telefonom. Na mondod merre menjek? - kérdeztem most már türelmetlenül.

Összeszedte magát és egészen "hazáig" mondta az utat, így nem tudtunk beszélgetni, pedig bármennyire is törekszem arra, hogy közömbösen viselkedjek vele. Vágyom, hogy beszéljen hozzám és figyeljen rám. Nem tudom ezt az érzést, hogy hívják, de 0-24-ben karjaiba temetkeznék. Való igaz, nem ismerem. Valami mégis mágnesként vonz hozzá. Szeretem a hangját, akkor is szívesen hallgatnám, ha csak zagyvaságok hagynák el ajkait. Azt szeretném, hogy csak rám figyeljen, mindent hátrahagyva. De nem várhatom el ezt tőle, és meg kell húznom a saját határaimat is, pont e miatt a nyugtalanító és helytelen érzés miatt.

Általa eszméltem rá arra, hogy semmi szükségem barátnőre. Eddig nem igazán kötött le, hogy melyik nemhez vonzódom. Sose tetszett senki, így szerelmes sem voltam.

A világ annyira megszállottja annak, hogy mindenki számára meghatározza a szexualitását, és ebből következtetve címkéket ragasszon rá. Bármikor, amikor egy személy nyíltan elhagyja a "szexuális normát", leggyakrabban az adott személy abszolút meghatározó jellemzőjévé válik. Ez lesz az első dolog, amire az emberek gondolnak, és gyakran az első dolog, amit megemlítenek. Ennek az embernek minden más része eltűnik. Valószínű, rám is ez várna. Velük ellentétben nekem nincs ki határt szabjon, nem érdeklődöm mások véleménye iránt, cseppet sem érdekelnek. Az egyetlen ember aki ezt is szintén megtörte bennem, mellettem ül.

Elmondanék neki mindent, csak azért, hogy tompítsam a bennem bújó érzelmi vihart. Megtenném, hogy válaszokat kapjak, az érzések okára amiket nem értek. S, megtenném azért, hogy megismerjem. De ez mind lehetetlen, nem tudnám szavakba foglalni és félek az ezekre váró feleletekre, amiket lehet nem gondolnék megfelelőnek.

- Megjöttünk . - szólalt meg rekedt hangon, mikor már végig kocsikáztunk, majd az egész erdőn.