Önzőség volna?✔️

XVI.

Annak ellenére, hogy minden mondhatni tökéletesen indult Namjonnal a hetekben, úgy romlott el az egész. A napokban eltávolodott tőlem, sokszor nem válaszol a kérdéseimre, sőt nem is hallja meg őket. Teljesen máshol jár az esze mindig, csak tudnám min.

A hátam szépen meggyógyult, már nem fáj annyira. Az elején segített nekem jegelni, aztán már az is elmaradt. Az iránta érzett vonzalmam nem csökkent, mint ahogy vártam volna, s szerettem volna. Nőtt, napról-napra fokozatosan, belé estem. Már nem tudnám nélküle elképzelni az életemet, nem is akarok belegondolni. Mégis bánt az, hogy az egyetlen ember akit valaha szerettem, és szeretni fogok, elhidegült tőlem. Minden energiámmal azon vagyok, hogy ezt megoldjam, de ez nehéz, ha a másik fél nem úgy viszonyul a helyzethez.

Eljött annak is a napja, hogy meglátogatjuk Yoongiékat. Azóta nem találkoztam a csapat egyik tagjával sem, hogy őszinte legyek nem is kívántam összefutni velük. De talán még valami jó is kisülhet belőle.

Az én kocsimmal megyünk mindenhova. Mint kiderült Namjoon biciklivel ment mindig mindenhova.

Az út, kínos csendben múlt. Vártam, hogy hátha majd mond valamit, de nem mondott. Kiszálltunk a korom fekete autóból, egy panelnál. Végig futtattam szemeimet az épületen, mint minden más ez is omladozónak bizonyult. Az este is ránk telepedett, a lámpák szokásukhoz hívően leheletnyi fényükkel villogtak. A graffititől nyüzsgő utcák háztömbjei közt, enyhe sutyorgások hallatszottak, a vér is megfagyott bennem, paráztam attól, hogy ne talán ránk támadnak. Namjoon is felfigyelt erre és kezemet megragadva húzott maga elé, hogy betoljon Yoongiék fészkébe.

Yoongi, Jimin és Hoseok együtt laknak, a két fiatal pedig pár sarokra arrébb. Most viszont mindenki összegyűlt.

- Sziasztok, megjöttünk! - köszönt Nam oda nekik mikor beértünk.

- Hyuuung! - ugrott Jungkook a nyakába.

- Gyertek enni! - kiabált ki Jimin a konyhából.

Szapora léptekkel siettünk enni, egész jót beszélgettünk közben.

- Na és Jin, mi szél hozott köreinkbe? - kérdezte kíváncsian Taehyung.

- Csak egy hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, és végül itt kötöttem ki. - dőltem hátra miután befejeztem az evést. Végül egy bólintást kaptam válaszul.

- Na és mi a terv estére? - váltott témát.

- Bebaszunk! - harsant fel Jimin.

Felpattant gyorsan és két üveg whiskyvel a kezében jött vissza, mindenki sorban felállt, s körbe ültek a szőnyegen. Én is csatlakoztam hozzájuk, életemben 1x ittam, akkor is egy pohárka vörösbort.

- Üvegezés? - öntött mindenkinek egy pohárkával.

- Aki nem válaszol, vagy nem csinálja meg a feladatot, az lehúzza az egész pohárral. - csapta össze tenyerét Hoseok.

Közben én az előttem ülő Namjoonra pillantottam. Épp, hogy elkaptam mélybarna szemeit ahogy engem figyel, de egyből el is kapta fejét. Mit tehettem, hogy így viselkedik velem?

Mindenki pohara tele volt öntve, s neki kezdtünk az éjszakai játszmának.

- Jin kezdesz te? - kérdezte Hoseok.

- Még sosem játszottam ilyet. - tördeltem az ujjaimat ingerülten. Gondolom ez ciki ennyi idősen már.

- Ja az nem baj, akkor kezdek én. - mondta vidáman, s gondatlanul.

Megpörgette a középen lévő üres sörös üveget, és a játék kezdetét vette.

Alig 1 óra, hogy eltelt, de Tae már kifeküdt mellettünk. Mindenki részeg volt, talán már én is. Legalábbis gondolom ilyen érzés részegnek lenni.

Az üveg 90 fokos fordulatot vett ismét, Hoseok pörgetett.

- Jimin, csókold meg Yoongit. - vigyorgott perverzen.

Az említett szó nélkül tapadt az idősebb ajkaira, majd levegőhiány miatt elváltak. Jimin elködösült szemekkel nézte őt.