Cause Love is war and war is love

|°9. Rész°|

El kell mennem

Külső szemszögből

-El kell mennem..-Jutott valami Freyadité eszébe.

-Hová?-Nézett rá a vele szemben ülő Athéné. Csak ketten maradtak ott.

-Akhilleusz és Partoklosz sírjához. Pariszéhoz. Hektór, Hermioné, Aiasz. Annyi Trójai katona veszett oda értem! Görögök.

-Freya..-Próbálta félbe szakítani.

-Priamosz. Phoinix. Péleusz. Perszeusz. Tézeusz. Annyian, csak abban az időben. De ott voltak sokan mások.-Döntötte hátra fejét a hatalmas cserépnek, amiben rózsái nőttek.-Annyi királyt ismertem..

-Veled tartok.-Nyújtotta a kezét, hogy felsegítse. -Holnap korán indulunk. Azt mondtad, akárhol varázsolhatsz.-A lány bólogatott. 

-A varázsvilágban tizenhét éves korig van a nyomkövető...

-Az régen elmúltál. Használjuk azt a hopponál valamit amit Hekaté tanított neked.

-Köszönöm, Athéné.-Ölelte át az istennőt. 

   Alig aludt az éjjel. Félt a holnaptól és izgatott is volt. Hatalmas útra készülnek. Görögország, Törökország Olaszország és több város és ország. Pár óra alvás után fel is adta. Egy hosszú fehér ruhát vett magára és kinyitotta szoba ajtaját. Körülnézés után kilépett. Visszatért az Olimposz szélére s ismét oda ült. Pár ember járkál mindössze, őket figyelte. Egy kisebb családot látott meg az Olimposz alján. Két kisgyermek mosolyogva térdelt le, a szülők büszkén néztek rájuk majd ők is.

-Freyadité, hozzád imádkozunk.-Szólaltak meg egyszerre, amire a lány fülelni kezdett. Az istenek hallották, ha hozzájuk imádkoztak. A világ másik feléről is.

-Huligánok taposták el rózsáinkat, amikből megélünk.-Szólalt meg a családfő. Áldozás képen egy rózsát tettek le.-Az utolsó ép rózsánk..

   Freya gondolkodni kezdett és fel állt. Maga mögé nézett, s mikor nem látott senkit lenézett még egyszer. Rózsa övet készített és derekára kötötte. Nagy levegő után leugrott. Guggolva érkezett a család elé, akik egyből letérdeltek előtte. Teljes döbbenetben voltak. Az áldozati rózsát kezébe vette. Szirmain végig simított és a kislányhoz guggolt.

-Ezt ültessétek vissza a földbe. Ne öntözzétek meg utána, pihenjetek. Reggelre majd meglátjátok.-Adta kezébe, hálálkodásra nem volt idejük mert eltűnt. Egész éjjel ott ült kint. 

-Freyadité, mit csinálsz ide kint?-Hallotta meg apja hangját.

-Nem jött álom a szemeimre, apám.-Állt elé.

-Athéné keresett téged, a trónteremben találod.-Nézett lánya szemébe Árész.

-Köszönöm, hogy szóltál.-Hátat fordítva ment az adott helységbe, ahol ott volt az istennő.-Théné!

-Freya.-Ment a lány elé.

   Együtt mentek a szőke istennő szobájába. Freyadité öltöző fala mögött vette fel a választott ruháját. Athéné közben pár nektárt helyezett el társa táskájába. Abból egy térképet vett ki.

-Olaszország, Görögország, Egyiptom,-Olvasta fel a bejelölt helyeket.-Törökország, Franciaország. Vatikán múzeum.-Sorolta a bejelölt helyeket.

-Igen..-Lépett ki felöltözve.

   Athénéhoz hasonlóan fehér hosszú ruhát választott. Az övének pántjain arany szálak húzódtak. Derekán teljes szűkítés volt, ezzel kiemelve vékony derekát.  Legalján pedig néhány rózsa díszítés. Kilépve Aphrodité és Héra állt előttük.

-Hová tartotok?-Kérdezte Héra.

-Emberek közé.-Kezdett bele Freyadité.-Akhilleusz, Partkolosz, Tézeusz, Parisz és sokak mások sírjához.-Aphrodité lánya fejére helyezte a tiaráját.

-Tudják, hogy istennőkkel találkozhatnak.

-Ügyes vagy..-Súgta neki Athéné miközben a szélére álltak.

-Anyám nem akarja, hogy szerelembe essek. Így elenged a régiekhez. Készen állsz?-Nézett rá ugrása készen.

-Csak ha te is.

   Egyszerre ugrottak le...

˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙