|°27. Rész°|

146 13 0
                                    

Örült látogatás



Freyadité szemszögéből

   Reggeliztünk. Az egész Nagy Terem tele volt. Mindössze két hét maradt a bálig, de még mindig felkérnek. Éppen utolsó epremet ettem amikor az ajtó ki nyílt. Egy nyíl repült be, egy Apolló futott be és egy Artemisz tartott rá íjat. Sóhajtottam és önmagam lettem. 

-Apátok szeretőire mondom! Mit műveltek?-Álltam közéjük.

-Az ott melletted..-Mutatta Artemisz ikrét.-Ellátogatott a fiaidhoz és íjat adott nekik. Erósz meglőtt valakit...-Szinte forrt a dühtől, akárcsak én. Apolló felé fordultam.

-Kit lőtt meg a fiam?-Kérdeztem össze préselt ajkakkal. Ő nyelt egyet.

-I Inkább kiket...-Ezt nem kellett volna.. Az egész Nagy Terem minket nézett, de ez sem érdekelt. 

-Utoljára kérdezem meg. Kiket lőtt meg a fiam? Istent?-Fejét rázta.-Félistent? -Rázta a fejét.-Halandót?-Félve bólintott.-Két halandó miatt nem jöttetek volna ide.-Leesett az egész. Elképedve néztem rá, majd Artemiszre.-Nem is két halandót.. Egy halandót s egy főistent. -Mindketten bólogattak. 

-És még valami..-Szólalt meg félve Artemisz. Nem értettem miért fél.. Kezeimre nézve megláttam a rózsákat . Egyből eltüntettem..

-Mi van még?-Nyeltem én egyet. Mindenki tekintetét magamon éreztem.-Nem! Nehogy!-Láttam a tekintetükben.

-Ide érkezett a nyíl...-Mondták ki egyszerre.

-Tudtátok, hogy csak az én íjamat használhatja.-Néztem rájuk.-Még egyszer utoljára megkérdezem. Kiket lőtt meg? 

-Egy szőke lányt. Z Zöld talárban volt.-A Mardekárosokra néztem ők pedig egymásra.

-Daphne!-Mondtam Astoriával egyszerre.

-Kit még?-Kérdeztem idegesen. Nem válaszoltak, csak félve néztek. Annyi fegyver volt nálam. Inkább levettem magassarkúm egyik párját és egy lépést közeledtem.-Apolló! Artemisz! MOST!

-Hádész!-Mondták egyszerre. Hát ezért féltek. Vissza vettem a cipőmet..

-Hádésztól, Perszepohétól vagy tőlem féltek?-Nem tudtak válaszolni ugyan is két fiam rohant be. Erósz arcán hatalmas megbánás volt. Elém állva mindketten meghajoltak.

-Anyám. Nagyon.. Nagyon sajnálom. Anyám, sajnálom..-Könnyes szemekkel nézett rám. -N, Nem akartam. Úgy sajnálom anyám! -Átöleltem, de csak egy pillanatra.

-Anyám..-Hajolt meg Anterósz is. Folytatni viszont nem tudta.

-MEGÖLLEK APOLLÓ!

-Szemeket eltakarni.-Néztem körbe diák társaimra. Perszephoné rontott be. Mögötte Zeusz és Poszeidon futott.

-Nem tudnál parancsolni neki?-Kérdezte ijedten Apolló.

-Szerelmes, te idióta!-Perszephoné elé álltam.

-Megölöm!-Nézett rám.

-Segítenék is benne, kedves.-Néztem szemeibe.- Azt parancsolom, hogy aludj..-Súgtam szinte. Zeusz karjaiba dőlt el.

-Hogy parancsolt neki?-Valaki a Griffendéles asztaltól kérdezte döbbenten. Hát, megszokhatnák ezeket a látogatásokat.

-Hádész, végül is halott.-Vontam vállat. Astoria szinte elém futott.

-Freya! A húgom!

-Kérem az íjat.-Nyújtottam kezemet Apolló felé. Kezembe adta.-DAPHNE!-Kiabáltam és elmentem. Az udvaron találtam meg őket. Mindkettőjüket szíven lőttem. Amint eltaláltam őket elporladt a nyíl. 

-Mi történt?-Rohant hozzám Daphne.

-Frey?-Nézett rám Hádész.

-Befelé mindent elmondok.-Így is lett. Beérve Daphne nővéréhez rohant. 

-Megöllek Nap fiú!-Ezt hallottam Hádésztól mikor beértem. Apám is ott ült már, anyámmal és Héphaisztosszal. Összenéztünk amikor mellé értem.

-Indítsunk..-Kezdtük egyszerre.

-Nem indítotok háborút!-Nézett ránk anyám. 

-Akkor viszont irány!-Mutattam az ajtóra. Perszephoné és Hádész egyből eltűntek, ahogy az ikrek is. Fiaim maradtak.-Ti?-Mosolyogtam rájuk.

-Hiányzol anyánk..-Hajolt meg ismét Anterósz.

-Emlékeztek a trójai háborúra?-Fogtam meg mindkettőjük arcát, ők pedig bólintottak.-Lányomat, évekig nem láthattam. Mikor újra találkoztam neki egy rózsát kapott...-Készítettem kettőt.-Akármikor hiányzok, egy emléket láttok.-Egy hajlás után eltűntek. 

   Én ismét az itteni önmagamként ültem le. A legtöbben döbbenten néztek.

-Azt a..-Nézett rám Ron.-Hány gyereked van?

-Élő? Kettő.-Nyeltem egyet.

-S Sajnálom Freya.-Nézett rám bátorítóan Harry.

-Mindegy is! Irány mert kezdődik az átváltozástan!

   Dawn mellé ültem és ő férfiakat írt nekem egy pergamenre. Először nem értettem, majd felé írta.

Valamelyik volt a férjed? Vagy volt vele kapcsolatod?

   Elnevettem magam és bejelöltem..

˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙



Cause Love is war and war is loveDonde viven las historias. Descúbrelo ahora