Cause Love is war and war is love

|°17. Rész°|

Erósz és Anterósz

Freyadité szemszögéből

   A szünetben szinte minden nap voltam vadászni Artemisszel vadászni, mint egy nyár alatt. Apollón állandóan versekkel, haikukkal és hasonlókkal szórakoztatott mikor leváltotta ikrét. Ez egyet jelenthetett.. Csak ezt ne!

-Az ikrek összevesztek!-Rohantam be a trón terembe. Nappal volt, Apollón nincs itt. Artemisz vadászni ment.

-Megint?-Nézett fel elsőnek apám. Hevesen bólogattam.

-Apollón kitalálta, hogy meglátogat a Roxfortban! Leleplezhet!-Jártam fel alá.

-Freya, az a kisebb baj.-Állított meg Théné.

-Azt bármikor elmondhatod akiben megbízol.-Mosolygott rám anyám.

-Min vesztek össze míg nem voltam itt?-Ültem le a trónomra.

-Ki az idősebb.-Sóhajtott Démeter.-Azt hittük azt megbeszélték..-Rázta a fejét.

-Hány ezer évet óhajtanak még veszekedni ezen?-Kérdeztem egyszerre apámmal. Összenéztünk..

-Nem csinálunk emiatt egy háborút!-Pirított ránk anyám.

-De..-Néztünk rá.

-Nem.-Rázta a fejét mi pedig vissza ültünk.

-Viszont holnap roxfort.-Néztem mindenkire.-Még el szeretnék köszönni Erósztól és Anterósztól..-Mindenki bólintott.

   Hogy miért? A gyermekeim. A mitológiák szerint a szüleimé, de nem. Erósz és Anterósz az én gyermekem! A két utolsó élő... Sietve mentem az apró sziget részre. A tó szélén ültek mindketten és csak beszélgettek. Nesztelen léptekkel közeledtem feléjük. Mögöttük megállva lehajoltam. Mindkettőjük vállára ráhelyeztem a kezemet.

-Anyánk?-Néztek fel.

-Anyánk!-Pattantak fel. Apró hajlás után szorosan öletek át.

-Hiányoztál, anyánk.-Nézett rám ismét meghajolva Anterósz.

-Nekem is hiányoztatok.-Mosolyogtam rá.-Gyertek, sétáljunk.

   Sötétedésig sétáltunk. Erósszal íjaztam, Anterósznak a kard forgatását néztem. Közben meséltem nekik a Roxfortról. Illetve, hogy az ikrek ismét össze kaptak. A történetek között rózsa koszorút készítettem és Erósz fejére helyeztem. Végül Anterósznak és készítettem. Hosszú ölelés után haza tértem. Théné a szobámba pakolt.

-Gondoltam segítek.-Mosolygott rám.

-Ó Théné.-Tettem le kezéből Leusz ételét és átöleltem.

-Úgy hiányzol év közben.-Könnyezett be.-Most az ikrek is össze kaptak.. Te szoktad kibékíteni őket..

-Gyere.-Ültünk le az ágyamra.-Emlékszel arra amikor Hermioné és Asztüanax meghalt?-Ő csak bólogatott.-Egy egész évig mindent együtt csináltunk. Nekem is nagyon de nagyon szoktatok hiányozni. Perszephoné és Thetisszel találkoztam is.-Folytattam miközben abba hagyta a sírást.-Nem sokára nyár, akkor még többet leszünk együtt. Rendben?

-Rendben..-Nézett fel rám.

   Pár történet után mindketten elaludtunk. A vonathoz Hermész vitt és el is tűnt utána..

˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙