Cause Love is war and war is love

|°32. Rész°|

Szomorú történet

Külső szemszögből

-És mennyire?-Kérdezett most Hermione.

-Remélem soha nem találkoztok azzal az énemmel.-Húzta el a száját.

    A fiatalabbakat végül felküldték, a rendtagok pedig a gyűlésnek kezdtek. Ott Freya a végén minden tagnak elmondta a fejleményeket a lehetséges látogatókról. Mikor már csak az ott lakók és néhány másik tovább maradó tartozkodott, valamit hallottak. Mintha valaki legurult volna a lépcsőn. Mindenki mindenkire nézett, Mordon és Freya egyből kapcsolt és indultak ki. Ott ájultan találtak valakit, pontosabban valakiket. Az Istennő egyből felismerte őket és szája elé kapta apró kezét. Addigra mindenki kiért.

-Mit keres itt Harry?-Suttogta Ron.

-Ő nem Harry..-Lépett közelebb Freya és leguggolt mellé.-James..James!-Ahogy végig simított az arcán a fiatal fiú felnyitotta a szemeit. Döbbenten nézett a szőke nőre.

-Freya? Freya!-Megölelte szorosan az Istennőt.-D De, hogy? És hol vagyok?-Kérdezte miközben felálltak.-Hová tűntél?-Nézett a lányra mikor felálltak.-Mindenki hülyének néz, senki nem hisz nekem, hogy létezel!

-Igazuk van. Mindenkinek parancsoltam, neked is...-Nézett a barna hajú fiúra. Senki nem hitt a szemének a hátuk mögött.

-Úgy volt, hogy akik szeretnek...-Kezdett bele viszont az Istennő félbe szakította.

-Nem! Fiad van és feleséged!-Hirtelen rántott pálcát és hopponált.

-Öhm, hello.-Nézett körbe James és megigazította szemüvegét.-James Potter vagyok. Hol vagyok?-Kérdezte miközben megvakarta a tarkóját.

-Ez hosszú lesz.-Sóhajtottak többen is és neki kezdtek a mesélésnek. A Potter fiú döbbenten és csendben hallgatta végig.

-Kik jöhetnek még?-Gondolkodott hangosan Mr. Weasley.

-Rengetegen.-Nézett össze Hermione és Ginny.

-Fre...-Lépett be a szalonba hirtelen két ismerős alak. Mind ledöbbentek ismét a látványtól. Athéné és Apollón. A Nap Isten vigyorogva pillantott körbe, Athéné pedig érdeklődve.

-Hol van Freyadité?-Kérdezte a bölcs istennő.

-Elment.-Felelték többen is.

-Zeusz szeretőire mondom, hová?-Kérdezte Athéné miközben a mellette lévő istenre nézett. Ő csak vigyorogva ült le az üresen álló fotelbe. 

-Nyugi Théné!-Legyintett Apollón.

-Lehet tudni mi okból égeti meg őt?-Kérdezte Dumbledore.

-Nem.-Nézett az idős mágusra.-Még a fiait és a szüleit sem égeti meg.-Sóhajtott lemondóan. Néma csend után egy hattyú patrónus jelent meg.

-Minotaurusztól már nem kell félni. -Ennyi volt a hang majd el is tűnt.

-Ez az igazi Freya!-Nézett elismerően Apollón és felállt a helyéről.

-Tetszett a bók Aranyhaj!-Egy kicsit másképp kinéző Freyaditét láttak.-Kellett neked eltűnnöd amikor már kezdtelek végre elfelejteni titeket.-Forgatta a szemeit majd oda sétált.-Freya vagyok.-Nézett a többiekre akik rájöttek a furcsaságra.

-B Babát vársz..-Döbbent le Hermione.

-Igen. Ismerlek? N Nagyon hasonlítasz valakire...-Szemeiben fájdalom látszódott.

-Még nem..-Rázta a fejét.

-Emberek...-Lépett be Freyadité.-Ó!-Látta meg önmagát.

-Megölted?-Kérdezte Apollón.

-Meg.-Mondta szemrebbenés nélkül. Szemét viszont nem vette le a fiatalabb önmaga hasáról. Egy könnycsepp folyt végig az arcán és kezeit hasára helyezte.-Parancsolj neki! Felejtsen el!-Nézett önmagára aki bólogatott. Pár pillanattal később egy rózsakapun átmentek és eltüntek.

-Éget még?-Állt elé Athéné és a nyakláncot nyújtotta. A lány átvette és egyből megfeszült.

-Éget!-Adta vissza.-Magyarázattal tartozok, igaz?

-Nem is kevéssel!-Vágta rá Sirius.-Ismertünk a múltban?-Freya két családtagjára nézett akik eltűntek.

-Nem is kicsit. Viszont nem, nem Jamestől voltam ott terhes!-Jelentette ki és mindenki leült.-Roxfortban tanultam. Mardekáros voltam, hét évig jártam oda. Utána pedig csatlakoztam a Főnix rendjébe. James mindig is több volt nekem, mint barát. Mikor Lilyvel elhidegültek egymástól, mi közelebb kerültünk egymáshoz... Nem én vagyok Harry anyja, tényleg Lily az. Viszont mellettem James még nagyobb veszélyben volt. Így aztán igyekeztem mindenki emlékéből eltűnni. Újra Lilyvel lett együtt...és mindketten terhesek lettünk. Viszont nem önszántamból..egy halálfaló tette velem. Aztán a szülésem után egy héttel nappal megkínzott és a szemem láttára kínozta majd ölte meg, mivel lány lett. Olymia volt az utolsó gyermekem. Nem tudtam megvédeni. Rohantam a Potter házhoz mikor megtudtam a tervet, de késő volt. Sirius téged már elvittek, Remust nem találtam, Peter eltűnt Jamesék halottak voltak. Ismét egyedül maradtam és visszamentem az Olümposzra...

-Freya..-Szólalt meg döbbenten Hermione.

-Nincs baj.-Rázta a fejét.-Hozzá szoktam az évezredek alatt. Tudjátok hány százan, ezren.. Sőt, hány millióan haltak meg miattam?

-Miről beszélsz, drágám?-Kérdezte Mrs. Weasley.

-Az első világháború miattam tőrt ki, a torjai háború, a mohácsi csata és több másik is. Őszinte leszek, több száz gyermekem volt. Most már csak kettő..-Fejezte be majd pedig eltűnt.

˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙