Cause Love is war and war is love

|°34. Rész°|

Visszatérés

Külső szemszögből

 Két nap telt el mióta a csapat elment. Umbridge boldog volt, hisz számára ,,bajosok" mentek el. Viszont ő aznap utazott és egy hétig elhagyja az iskolát. Vacsora után voltak jó páran és beszélgettek. Az igazgatót pedig rávették, hogy az asztalokat tolják a terem szélére. Éppen végeztek amikor egy hirtelen villanást láttak. Alighogy felfogták a történteket, amikor egy vérfagyasztó sikolyt hallottak. Egy térdre rogyott nőt láttak, ismerős volt számukra..

-Hol vagyok?-Állt fel pár pillanattal később. Fel ismerték, Freyadité volt.

   Hangja rekedt és megtört volt. Egyik kezével szorította a hasát. Fehér hosszú ruhája alja vértől volt vörös, kezei is. Így aztán hasánál is a ruha. Nem kicsit remegett míg megtette azt a két-három lépést megtette az igazgató úrig. 

-Mikor vagyok?-Kérdezte ,átnézve a félhold alakú szemüvegen át.

-Freya..-Kezdte volna.-1995.

-'95?-Szorított jobban a hasára.

-Mi történt magával?-Kérdezte McGalagony félve a sérültnek tűnt lánynak.

-M Megölték. Engem kínzott. J James is meghalt. S Sirius nem tehette! Nem lenne képes rá.-Rázta a fejét, könnyei pedig folytak végig az arcán.

-Szeretné látni őket?-Kérdezte Dumbledore, a lány hevesen bólogatott. Patrónust idézett, addig Freya megfordult. 

   Percek teltek el. Addig az első négy évbe járók elhagyták a Nagy Termet. Az ajtó kinyílásával azt látták, hogy Freya hevesen törölni próbálta törölni véres kezeit. Mikor a fekete kutya átváltozott, a döbbent tekintetek közben elé sétált. Szemeibe nézett.

-Azt parancsolom, hogy emlékezz arra amit elfelejtettem veled!-Ugyan ezt tette Remusszal, Weasley szülőkkel és a Malfoy szülőkkel. Narcissa egyből magához szorította, de Freya eltolta magától. -Véres lennél.-Utalt ruhájára.

-Mi lett veled?-Kérdezte Molly Weasley, magához szorítva a nőt. Felelni viszont nem tudott...

Freyadité szemszögéből

-Erre gyertek!-Tereltem barátaimat a várba. Szerencsére senki nem vett észre minket.

-Mi ez a hang?-Dermedt meg Ron. Legyintettem és tovább sétáltam.

-Összevarrom Parisz sebét.-Válaszoltam amint beléptünk régi szobámba, hisz Parisznál vagyok.

-Ez..?-Nézett körbe Hermione. Nosztalgia.. Végig simítottam az asztalomon.

-A szobám.-Ültem le az ágyra. Harry pedig kinézett az ablakon.

-Az ki?-Mutatott ki, mellé sétáltam.

-Akhilleusz. Azok az emberei és Partoklosz.-Magyaráztam, miközben hatalmas szekrényem elé álltam.-Feltűnők vagytok.

   Mindenkinek adtam onnét ruhát. A lányok pörögtek szoknyáimba, a fiúk méregették magukat Pariszéban. Lassan indultunk ki, el kell jutnom a táborig. Ott lesznek az ikrek!

-Gondolod ott lesznek?-Kérdezte Naomi.

-Csak ott lehetnek.

   Órákig tartott a séta, hajnalodni is kezdett. Ők szinte kifulladtak mire A sátorhoz értünk. Féltem, de felnyitottam. Kilépett a számomra ismert férfi.

-Úrnőm?-Nézett rám, én bólogattam. Szorosan megöleltem.

-Partoklosz, segítened kell!-Ő be hesegetett minket. Ott voltak az ikrek.

-Kapd el!-Hallottam magam mögött. Hirtelen kaptam egy a két fügét.-Mennetek kell, igazam van?-Bólogattam majd átöleltem.

-Öröm volt látnom.-Azzal kinyitottam a rózsakaput.

Külső szemszögből

-Ez elképesztő volt!-Pattantak fel az ikrek.

-Mi a..?-Nézett Harry körbe. A két Freyadité pedig egymást nézték és lassan egymáshoz sétáltak.

-James?-Nézett Harryre.-Nagyon hasonlítasz rá.. Harry vagy!

-Ismerted apámat?-Nézett a számára ismert Freyaditéhez, ő csak bólintott.

° ° ° ° ° ° ° ° ° ° °