Cause Love is war and war is love

|°22. Rész°|

A világkupa 

Freyadité szemszögéből

   Az alvilágban először Kerberoszt üdvözöltem, majd pedig Hádészt. Az egy hét elteltével Perszephonéval együtt tértünk vissza az Olümposzra. Ő Démeterrel volt a rétek egyikén ismét, én pedig ismét a hegy szélén ültem. Velem szemben apám ült, mellette Apollón. Mellettem Athéné, másik oldalán Artemisz, ő mellette pedig Hermész. 

-Valaki velem tart a kviddics világkupára?-Tettem fel a kérdést egy rózsával szórakozva amit előteremtettem, majd eltüntettem.

-Mire?-Kérdezték szinkronban. Mély levegőt véve magyarázni kezdtem nekik. 

-Szívesen veled tartok.-Mosolygott rám Artemisz és Athéné.

-Nem maradhatok ki belőle!-Vigyorgott Apollón. 

-Nálam nem lehetnek gyorsabbak, veletek tartok.-Nézett rám Hermész is.

-Ezer örömmel, lányom.-Üzent apró halvány mosollyal apám.

-Örülök. Mr. Weasley örömmel fogad minket.-Néztem rájuk majd pedig felkeltem helyemről. -Akkor csináljuk nagyba.-Indultam a trón terembe.

   Zeusz Poszeidonnal vitatott valamit, míg anyám Hekatéval és Hérával. Belépésemre mind felfigyeltek. Anyám arcán végig futott hirtelen az aggodalom.

-Baj történt?-Kérdezte végül Héra.

-Nem tudok róla.-Léptem közelebb. Monológom után Hekatén kívül mind igent mondtak.-Akkor holnap indulhatunk is..-Indultam ki.

-Holnap?-Pattant fel anyám.-Azonnal el kell mennünk!-Állt elém.

-Ruha!-Néztünk egyszerre.

-Nincs báli ruhám!-Néztem rá.

-Indulunk arra az Abszoltunra!-Álltunk a hegy szélére.

-Ruha?-Kérdezte Théné nevetve.

-És te is jössz!-Rángattam fel majd hárman ugrottunk le.

-Nem akarok!-Nézett rám szinte könyörgő szemekkel Athéné mikor karomat nyújtottam felé.     

   Viszont egyre többen gyűltek körénk. Megragadtam a kezüket majd hopponáltam. Egyenesen a foltozott üst mögé. Pálcámmal a helyes ,,mintát" ütöttem a falba majd megnyílt a színes Abszol út. Mindketten szájuk elé kapták a kezüket, de végül semmi.

-Ez borzalmas volt..-Néztek rám.

-De irány a ruhák.-Alig tettünk egy lépést, már rengetegen néztek minket. Hát igen, kiszivárgott.

   Boltról boltra jártunk. Rengeteg ruhát választottunk, vagy csak kiválasztottuk és végül megvettük. Végül megláttam a tökéleteset. Egyből oda sétáltam hozzá. Gyönyörű volt, nagyon hasonlított egy régi kedvencemre. 

-Ez a tökéletes.-Azzal a kezembe mentem fizetni. Végül két társammal kint találkoztam. 

-Megmutatom nektek a fagylaltot.-Néztem rájuk.-Hideg édesség, valamelyik íze akárcsak a hideg nektár.-Nyitottam be a Fortescue és Florencébe. 

    Mindenki minket nézett, volt aki tátott szájjal, nem híve a szemeinek. A pulthoz lépve hatalmas mosollyal nézett ránk a fiatal eladó lány. Anyám végül vaníliát és epret kért. Athéné citrom és csoki mellett döntött. Én a kedvenceimnél Füge és eper. Csomagokkal és fagylaltokkal a kezünkben indultunk vissza a falhoz. Belém kapaszkodtak én pedig hopponáltam. A hegy szélén apám, Apollón és Hermész még mindig ott ültek. Átvették csomagjainkat és szobáinkba vitték.